Jin: “A BTS annyira szereti az ARMY-t, így nem is kérdés, miszerint a legjobbat tesszük azért, akit szeretünk, nem?”
Betartva ígéretét, amit a debütálás 10. évfordulóján tett, az első dolga volt Jinnek a leszerelés után, élőben bejelentkezni a rajongókhoz Weversen. Másnap már személyesen köszöntötte őket a BTS FESTA keretén belül, ami az együttes 11 éves fennállását ünnepelte. Jin minden egyéb tervet a háttérbe szorított, kivéve, ami az ARMY-hoz kapcsolódott, 8 napon át éjjel-nappal dolgozva - egy napot leszámítva, amit tényleg csak pihenésre használt. Ennek ellenére őszintén mosolyogva mondta, hogy nincs ebben semmi fárasztó, mert ezeket a hosszú órákat arra fordítja, hogy megmutassa a rajongóknak, hogy mennyit jelentenek neki. “De én már csak ilyen vagyok, tudod? Erről szól a szupersztárság.”
[Weverse magazin; 2024. július 10.]
Gratulálunk a katonai szolgálat teljesítéséhez!
Jin: Úgy érzem, mintha csak eltávon lennék és vissza kell mennem hamarosan a bázisra. Még nem igazán érzem úgy, hogy tényleg végeztem. Elég rendszertelen, hogy úgy mondjam. Megkérdeztem a barátaimat is erről, azt mondták, hogy egy-két vagy inkább három hónapon belül elmúlik ez az érzés. Úgy mondták, hogy “Figyeld meg, megszokásból mondani fogod, hogy ‘haza akarok menni’, pedig már kinn vagy.” És tényleg! (nevet)
Jin: Úgy érzem, mintha csak eltávon lennék és vissza kell mennem hamarosan a bázisra. Még nem igazán érzem úgy, hogy tényleg végeztem. Elég rendszertelen, hogy úgy mondjam. Megkérdeztem a barátaimat is erről, azt mondták, hogy egy-két vagy inkább három hónapon belül elmúlik ez az érzés. Úgy mondták, hogy “Figyeld meg, megszokásból mondani fogod, hogy ‘haza akarok menni’, pedig már kinn vagy.” És tényleg! (nevet)
Ehhez kapcsolódva, még mindig tartod a katonaságban kialakított rutinodat?
Jin: Olyan 10-11 óra felé elálmosodom, de vissza kell térnem a régi munka beosztáshoz, így van, hogy még később fekszem le, de már ötkor felkelek. Úgy fest elég hamar vissza fogok szokni. Már 8 napja leszereltem és egy napot leszámítva mindig dolgoztam.
Nem volt fárasztó?
Jin: De én már csak ilyen vagyok, tudod? Mert szupersztár vagyok. (nevet)
Nos, Szupersztár Jin, a Dynamite dalotok szólt háttérzeneként, amikor elbocsátottak, ugye? És láttam, hogy RM játszotta szaxofonon melletted. (nevet)
Jin: Fel sem fogtam, hogy Ő játszott mellettem, csak akkor jöttem rá, hogy a “Dynamite” szólt, amikor utólag megnéztem róla a videót. Kiképzőtiszt helyettes voltam, így megszoktam a hangszer hangját a katonai zenekar miatt, úgyhogy azt hittem, hogy a szokásos leszerelős nóta szól. Épp sírtam, mindenkinek tisztelegtem, és még a riporterek is ott voltak, ezért picit túlterhelt lettem és fel sem fogtam. Megfordultam, ott volt Namjoon én meg rácsodálkoztam. A szokásos formáját hozta, de valami nagyon furát viselt! (nevet) Néztem, hogy micsoda, majd mondtam, hogy “Köszi, hogy jöttél. Oké, most már menjünk Namjoon.”
Jin: Fel sem fogtam, hogy Ő játszott mellettem, csak akkor jöttem rá, hogy a “Dynamite” szólt, amikor utólag megnéztem róla a videót. Kiképzőtiszt helyettes voltam, így megszoktam a hangszer hangját a katonai zenekar miatt, úgyhogy azt hittem, hogy a szokásos leszerelős nóta szól. Épp sírtam, mindenkinek tisztelegtem, és még a riporterek is ott voltak, ezért picit túlterhelt lettem és fel sem fogtam. Megfordultam, ott volt Namjoon én meg rácsodálkoztam. A szokásos formáját hozta, de valami nagyon furát viselt! (nevet) Néztem, hogy micsoda, majd mondtam, hogy “Köszi, hogy jöttél. Oké, most már menjünk Namjoon.”
Te voltál az első, aki bevonult és most te vagy az egyetlen, aki már leszerelt.
Jin: Így van, de a srácok folyamatosan mondták, hogy mennyire irigyek rám és a menedzseri csapat tagjai is megjegyezték, hogy sosem látták még a többiek szemében ezt az őszinte irigységet. Azt mondták, hogy mindegyikük arcán látszott. Ezért nem vágtam fel vele, csak piszkálódtam velük sokat. Túl jól esett, hogy mennyire felhúzták rajta magukat. Vagy fél órán át ezzel szórakoztam. (nevet)
Jin: Így van, de a srácok folyamatosan mondták, hogy mennyire irigyek rám és a menedzseri csapat tagjai is megjegyezték, hogy sosem látták még a többiek szemében ezt az őszinte irigységet. Azt mondták, hogy mindegyikük arcán látszott. Ezért nem vágtam fel vele, csak piszkálódtam velük sokat. Túl jól esett, hogy mennyire felhúzták rajta magukat. Vagy fél órán át ezzel szórakoztam. (nevet)
Megölelted a friss újoncokat, amikor távoztál és elköszöntél tőlük azzal, hogy “boldog voltam”. Azt hiszem ez eléggé jól megmutatja, hogy mennyire elkötelezett voltál a szolgálatod alatt. És remek feljebbvaló lehettél, hiszen egyikük zokogott, amikor elköszöntél.
Jin: Nem csak egy srác sírt - a barakkunkból az alattam szolgálók és az alattuk lévők is mind sírtak. Az egész barakk megsiratott. Nyilvánvalóan nem mindig pityeregnek, csak amikor egy igazán jó felettes távozik. Esetemben nem is inkább ez volt a helyzet, hanem hogy népszerű voltam. (nevet) Ott mindenki kiképzőtiszt helyettes volt, annyira sokan nem voltunk. Mindösszesen 25 fő, a mi barakkunkban pedig 6 vagy 8 ember volt. Volt egy srác, aki négy évvel volt fiatalabb nálam és ugyanakkor kezdett, mint Hobi, tehát csak négy hónappal utánam. Az együtt töltött 10 hónapban közel kerültünk egymáshoz.
Jin: Nem csak egy srác sírt - a barakkunkból az alattam szolgálók és az alattuk lévők is mind sírtak. Az egész barakk megsiratott. Nyilvánvalóan nem mindig pityeregnek, csak amikor egy igazán jó felettes távozik. Esetemben nem is inkább ez volt a helyzet, hanem hogy népszerű voltam. (nevet) Ott mindenki kiképzőtiszt helyettes volt, annyira sokan nem voltunk. Mindösszesen 25 fő, a mi barakkunkban pedig 6 vagy 8 ember volt. Volt egy srác, aki négy évvel volt fiatalabb nálam és ugyanakkor kezdett, mint Hobi, tehát csak négy hónappal utánam. Az együtt töltött 10 hónapban közel kerültünk egymáshoz.
Mi volt a népszerűséged titka?
Jin: A katonaság után járó fizetségemből kaját vettem mindenkinek. (nevet) Sokan épp csak betöltötték a 19-et és nem is volt munkájuk előtte, szóval én, mint aki sokkal stabilabban állt pénzügyileg, azt mondtam, hogy jól kell enniük, hogy egészségesek maradjanak; majd én meghívom őket. Olyan sok rántott csirkét, csokpált [fűszeres sertésláb] és pizzát vettem nekik, hogy már a gondolatuktól is rosszul lettek. Másik barakkból is elvittem a katonákat barbecue-zni. Néha valaki azzal viccelődött, hogy “Kim őrmester, csinált bármit is az alváson kívül ma?” én pedig úgy vágtam vissza, hogy “Melyik barakkba tartozol? Meg akartalak hívni ma este vacsorázni, de így már nem. Te nem jöhetsz!” Egyből azt válaszolták, hogy “Sajnálom, uram!” Sokszor viccelődtünk így, de mindig fizettem végül nekik egy vacsit. (nevet) Ezért a szakaszom tagjai elkezdtek istennek hívni, már nem felvágásból mondom ezt. Ahogy megláttak, felkiáltottak “Magasztaljátok Őt!” (nevet)
Jin: A katonaság után járó fizetségemből kaját vettem mindenkinek. (nevet) Sokan épp csak betöltötték a 19-et és nem is volt munkájuk előtte, szóval én, mint aki sokkal stabilabban állt pénzügyileg, azt mondtam, hogy jól kell enniük, hogy egészségesek maradjanak; majd én meghívom őket. Olyan sok rántott csirkét, csokpált [fűszeres sertésláb] és pizzát vettem nekik, hogy már a gondolatuktól is rosszul lettek. Másik barakkból is elvittem a katonákat barbecue-zni. Néha valaki azzal viccelődött, hogy “Kim őrmester, csinált bármit is az alváson kívül ma?” én pedig úgy vágtam vissza, hogy “Melyik barakkba tartozol? Meg akartalak hívni ma este vacsorázni, de így már nem. Te nem jöhetsz!” Egyből azt válaszolták, hogy “Sajnálom, uram!” Sokszor viccelődtünk így, de mindig fizettem végül nekik egy vacsit. (nevet) Ezért a szakaszom tagjai elkezdtek istennek hívni, már nem felvágásból mondom ezt. Ahogy megláttak, felkiáltottak “Magasztaljátok Őt!” (nevet)
A leszerelésedkor írtak neked üzeneteket, köztük szerepel az is, hogy olyan sokszor vettél nekik ételt, hogy nem is emlékeznek, annyi félét ettek veled. Magadról is nehéz gondoskodni a katonaságban, mi motivált arra, hogy a többieket a szárnyaid alá vedd?
Jin: Azok a srácok mindig jól viselkedtek velem, szóval én is végig mosolyogtam és megnyugtattam őket “semmi gond, mindenki hibázik. Nem tettél semmi egetrengetően rosszat. Őszintén, csak azért, mert hat hónappal korábban léptem be, nem tesz engem jobbá. 10 éve vagyok a szórakoztatóiparban és mégis rengeteg mindent nem tudok. Én is hibázom - mindenki hibázik”. Egyetlen egyszer vesztettem csak el a türelmem.
Jin: Azok a srácok mindig jól viselkedtek velem, szóval én is végig mosolyogtam és megnyugtattam őket “semmi gond, mindenki hibázik. Nem tettél semmi egetrengetően rosszat. Őszintén, csak azért, mert hat hónappal korábban léptem be, nem tesz engem jobbá. 10 éve vagyok a szórakoztatóiparban és mégis rengeteg mindent nem tudok. Én is hibázom - mindenki hibázik”. Egyetlen egyszer vesztettem csak el a türelmem.
Mi történt?
Jin: Egy katona hibázott, de végig vicceskedve állt hozzá és azt mondta, hogy majd megoldja maga, de rászóltam: nem baj, ha hibázol. Én sem tudok mindent. Én is szoktam rontani. De ha egy feljebbvalód azt mondja, hogy csinálj meg valamit, legalább tegyél úgy, mint aki figyel. Nem poénkodhatsz folyamatosan közben. Megértem - mindenki más. De legalább próbálj rájönni, hogy mit hibáztál. Elmondom még egyszer utoljára, szóval ne rontsd el.
Jin: Egy katona hibázott, de végig vicceskedve állt hozzá és azt mondta, hogy majd megoldja maga, de rászóltam: nem baj, ha hibázol. Én sem tudok mindent. Én is szoktam rontani. De ha egy feljebbvalód azt mondja, hogy csinálj meg valamit, legalább tegyél úgy, mint aki figyel. Nem poénkodhatsz folyamatosan közben. Megértem - mindenki más. De legalább próbálj rájönni, hogy mit hibáztál. Elmondom még egyszer utoljára, szóval ne rontsd el.
Nagyon kedvesen viselkedtél az alád tartozókkal! Nem csoda, hogy istennek hívtak. (nevet)
Jin: Az én szintemen lévő többi katona is remek volt. Akkoriban a felénél tartottunk a szolgálati időnek és senkit sem jelentettek többé [a barakkban volt egy doboz, ahova név nélkül lehetett jelenteni mivel voltak elégedetlenek], valamennyi tisztünk és állományi emberünk elégedettsége elérte a 98-99 százalékos szintet. Úgy hallottam, hogy általában 38-40% szokott lenni. Így mindenki elég féltékeny volt az osztagunkra. Azt mondták, hogy nagyon jól kijöttünk egymással.
Jin: Az én szintemen lévő többi katona is remek volt. Akkoriban a felénél tartottunk a szolgálati időnek és senkit sem jelentettek többé [a barakkban volt egy doboz, ahova név nélkül lehetett jelenteni mivel voltak elégedetlenek], valamennyi tisztünk és állományi emberünk elégedettsége elérte a 98-99 százalékos szintet. Úgy hallottam, hogy általában 38-40% szokott lenni. Így mindenki elég féltékeny volt az osztagunkra. Azt mondták, hogy nagyon jól kijöttünk egymással.
Fogadok, hogy mindenki szomorú volt a katonaságnál a leszerelésed miatt, nem csak az újoncok. (nevet) Elnyerted a “különleges harcos” címet is, nemde?
Jin: Tábora válogatja, de a miénknél lehetőség volt arra, hogy a lőfegyverekkel gyakoroljunk valahányszor újoncok érkeztek. Így tudtam a lövést gyakorolni, és mindig plusz edzést csináltam, felüléseket vagy fekvőtámaszokat, így erősödtem is. A kezdőkkel [közkatona] együtt kellett futnunk és a kiképzőtiszt helyettesek nem maradhattak le, szóval erővel vettem rá magam a futásra, míg jobb nem lettem benne. Amikor készültem a cím megszerzésére, az idősebb katonatársaim mind körül rajzottak és figyelmeztettek “ne vacsorázz, különben fájni fog a hasad az erőltetéstől és nem tudsz majd futni”. Én próbáltam alkudozni, hogy csak egy kicsit, de megingathatatlanok voltak “Ne. Ha nagyon muszáj, akkor csak egyetlen kanállal egyél.” Aztán aznap reggel ismét megkerestek, miszerint itt a nagy nap, ne igyak több vizet. Én mondtam, hogy még egyet - azt még engedték, de nem többet. Aztán befújtak icy hot spray-jel [fájdalomcsillapító spray, kifejezetten izomfájdalomra], miszerint “így majd nem fogod érezni, hogy ha el kezd fájni a lábad és jól tudsz tovább futni”.
Jin: Tábora válogatja, de a miénknél lehetőség volt arra, hogy a lőfegyverekkel gyakoroljunk valahányszor újoncok érkeztek. Így tudtam a lövést gyakorolni, és mindig plusz edzést csináltam, felüléseket vagy fekvőtámaszokat, így erősödtem is. A kezdőkkel [közkatona] együtt kellett futnunk és a kiképzőtiszt helyettesek nem maradhattak le, szóval erővel vettem rá magam a futásra, míg jobb nem lettem benne. Amikor készültem a cím megszerzésére, az idősebb katonatársaim mind körül rajzottak és figyelmeztettek “ne vacsorázz, különben fájni fog a hasad az erőltetéstől és nem tudsz majd futni”. Én próbáltam alkudozni, hogy csak egy kicsit, de megingathatatlanok voltak “Ne. Ha nagyon muszáj, akkor csak egyetlen kanállal egyél.” Aztán aznap reggel ismét megkerestek, miszerint itt a nagy nap, ne igyak több vizet. Én mondtam, hogy még egyet - azt még engedték, de nem többet. Aztán befújtak icy hot spray-jel [fájdalomcsillapító spray, kifejezetten izomfájdalomra], miszerint “így majd nem fogod érezni, hogy ha el kezd fájni a lábad és jól tudsz tovább futni”.
Ennek alapján tényleg nagyon szerettek. Ez azt is megmutatja, hogy Te is mennyire jól bántál velük.
Jin: Mit mondhatnék? Ilyen aranyos vagyok. (nevet)
A katonatársaid szerettek, és most hogy kint vagy, a rajongóid, az ARMY szeret, akikkel nemrég találkoztál a BTS FESTA eseményen.
Jin: Amikor a seregben vagy, nagyon sok az előírás és semmi sem igazán a tied, ami nem egyszerű. De amikor újra színpadon voltam, a rajongóim előttem vártak, a saját mikrofonommal és fülmonitorommal és minden pontosan olyan érzés volt, mint amire emlékeztem. Úgy éreztem, hogy hazaértem. Sokan el szokták képzelni, hogy milyen szupersztárnak lenni, hallani az emberek hangját a színpadról. Én már tudom, hogy milyen érzés, valami olyasmi, amit idővel megszokok, de a katonaságban nem éreztem. Szóval amikor újra ott voltam, ismét éreztem, ez az - szívdobogás, izgatottság és a közönség hangereje.
Jin: Amikor a seregben vagy, nagyon sok az előírás és semmi sem igazán a tied, ami nem egyszerű. De amikor újra színpadon voltam, a rajongóim előttem vártak, a saját mikrofonommal és fülmonitorommal és minden pontosan olyan érzés volt, mint amire emlékeztem. Úgy éreztem, hogy hazaértem. Sokan el szokták képzelni, hogy milyen szupersztárnak lenni, hallani az emberek hangját a színpadról. Én már tudom, hogy milyen érzés, valami olyasmi, amit idővel megszokok, de a katonaságban nem éreztem. Szóval amikor újra ott voltam, ismét éreztem, ez az - szívdobogás, izgatottság és a közönség hangereje.
Milyen volt újra a színpadon, ismét hallani a rajongókat?
Jin: A rajongók talán nem fognak ennek a válasznak örülni és hallani sem akarják, de megpróbáltam nem túlságosan beleélni magam. Úgy értem, még csak a leszerelés utáni másnap volt. Gyakorlásra sok időm nem volt, és időtlen idők óta nem énekeltem. Úgy gondoltam, hogy sírni fogok, hogyha énekelni kezdek és túlságosan átélem és meghatódom. A rajongóknak egy jó műsort kellett adnom, szóval nem hagyhattam magam elragadtatni addig a pontig, hogy énekelni se tudjak [a meghatottságtól]. Ezért direkt felhúzattam a hangerőt a fülmonitoromban, hogy kizárhassam vele az érzelmeket és becsuktam a szemem az első dalnál. Sőt, egy nyugtatót [청심환 (csang-sim-hwán), hagyományos koreai gyógynövényes, nyugtató hatású készítmény] - is kipróbáltam, hogy minden rendben legyen az előadás során. (nevet)
Jin: A rajongók talán nem fognak ennek a válasznak örülni és hallani sem akarják, de megpróbáltam nem túlságosan beleélni magam. Úgy értem, még csak a leszerelés utáni másnap volt. Gyakorlásra sok időm nem volt, és időtlen idők óta nem énekeltem. Úgy gondoltam, hogy sírni fogok, hogyha énekelni kezdek és túlságosan átélem és meghatódom. A rajongóknak egy jó műsort kellett adnom, szóval nem hagyhattam magam elragadtatni addig a pontig, hogy énekelni se tudjak [a meghatottságtól]. Ezért direkt felhúzattam a hangerőt a fülmonitoromban, hogy kizárhassam vele az érzelmeket és becsuktam a szemem az első dalnál. Sőt, egy nyugtatót [청심환 (csang-sim-hwán), hagyományos koreai gyógynövényes, nyugtató hatású készítmény] - is kipróbáltam, hogy minden rendben legyen az előadás során. (nevet)
Mit jelent, hogy kipróbáltad?
Jin: Tudtam, hogy a szívem őrülten fog verni, amikor színpadra állok, így már akkor kipróbáltam ezt a nyugtatót, amikor távollét után visszamentem a bázisra. Látni akartam, hogy milyen hatással van a testemre - kiszárítja-e a torkomat vagy sem, mennyire szabályozza a pulzusomat. Végül nagyon száraz lett tőle a torkom és ezért aggódtam, hogy éneklés közben megbicsaklik majd a hangom, ezért mást kerestem, amit végül az előadás napján bevettem. A szívem ettől függetlenül is őrült módjára vert.
És mégis, mindennek ellenére elénekelted a ‘Super Tunát’ a második versszakkal. És arra is csak egy napod volt.
Jin: A dal már kész volt, csak meg kellett hallgatnom a második versszakot. De nagyon látszott rajtam, hogy mennyire izgulok. (nevet) Ó! És keményen dolgozom az új albumomon. Szerencsére a többiek befejezték bevonulásuk előtt a szóló albumjaikat, most Jiminé jelenik meg. Ez elgondolkodtatott, hogy jobb, hogyha nem várok én is túl sokat az övé után, ezért dolgozom rajta, hogy minél hamarabb elkészüljön. Jó lenne elmenni különböző műsorokba is. És, mivel az ARMY már rég látta az arcomat, egy helyet kerestem, ahol az ARMY láthatja szép nagyban, így a legnagyobb hirdető plakátot, amit találtam, kibéreltem erre.
Ennyi mindent csináltál, még a FESTÁT is miután leszereltél és még csak 8 nap telt el?
Jin: Én így működöm. Nem hagyod abba a levegővételt csak azért, mert rossz a levegő. (nevet) Rájöttem, hogy a legjobbat kell kihoznod abból, amit muszáj megcsinálnod - még ha nem is a legjobbak a feltételek.
Azt mondtad, hogy a BTS FESTA az egyike azon dolgoknak, amikből sose maradnál ki. Gyakorolnod kellett amikor eltávon voltál a seregtől, a szabadidődben odabent és ahogy leszereltél idekint is. Elég kemény lehetett.
Jin: Elég nagy volt a nyomás, és igen, kemény volt. Pláne azért, mert nem volt lehetőségem idekinn eleget gyakorolni rá. Szóval az egészet szeretetből csináltam. (nevet)
Jin: Én így működöm. Nem hagyod abba a levegővételt csak azért, mert rossz a levegő. (nevet) Rájöttem, hogy a legjobbat kell kihoznod abból, amit muszáj megcsinálnod - még ha nem is a legjobbak a feltételek.
Azt mondtad, hogy a BTS FESTA az egyike azon dolgoknak, amikből sose maradnál ki. Gyakorolnod kellett amikor eltávon voltál a seregtől, a szabadidődben odabent és ahogy leszereltél idekint is. Elég kemény lehetett.
Jin: Elég nagy volt a nyomás, és igen, kemény volt. Pláne azért, mert nem volt lehetőségem idekinn eleget gyakorolni rá. Szóval az egészet szeretetből csináltam. (nevet)
Ez valóban igaz szeretet. (nevet) Ez arra emlékeztet, amit a 10. évfordulótok alkalmából írt levélben mondtál: “Tíz év elég ahhoz, hogy folyókat és hegyeket mozgassunk meg, ahogy a mondás tartja, de a szeretet a BTS és az ARMY között sosem változik, és ez egyszerűen csodálatos.”
Jin: Még ha az ARMY valaha el is hagy bennünket, mi sosem tudjuk őket. Ahogy korábban is mondtam, az ARMY-val lenni olyan, mintha otthon lennék. Biztonságban érezzük magunkat. Szeretném elmondani nekik, hogy mindig a legjobbat próbálom nyújtani és kérném őket, hogy maradjanak mellettünk sokáig. És szeretném megköszönni azt is, hogy várnak ránk.
Mégis mivel motiváltad magad az elmúlt 11 évben, hogy mindennap a legjobbat nyújtsd?
Jin: Azzal, hogy a BTS ennyire szereti az ARMY-t. Hiszen ez teljesen logikus, a legjobbat azokért hozod ki magadból, akiket szeretsz, nem? Gondolj arra, hogy hogyan érzed magad, amikor valakit nagyon kedvelsz: mindenedet beleadod értük. A mi esetünkben is ez van. Hát nem így van értelme ennek?
Így kellene lennie, de nem mindig ez a helyzet. Még ha szeretsz is valakit és a legjobbat próbálod miattuk kihozni magadból, más előtérbe kerülhet.
Jin: Amikor leszereltem, akkor mindent elhalasztottam, hogy találkozni tudjak a rajongókkal. Szóltam a családnak és a barátoknak előre, “látnom kell az ARMY-t, szóval hálás lennék, hogyha nem kérdeznétek vagy szerveznétek semmi bulit a leszerelésem miatt, amíg nincs vége ennek a hétnek”. Sokan mondták “még csak most jöttél ki - pihenned kéne. Találkozzunk.” Szerdán kijöttem, és nem terveztem be semmit vasárnapig. Minden más várhatott. Látni a rajongóimat számomra a legfontosabb - meg kell mutatnom a hálámat feléjük, mielőtt bármit is teszek. Ez nem kérdés. Mindig is így működött, szóval mindenki erre számít. Az ARMY támogat, és tényleg, igazán boldoggá tesznek. Hihetetlenül fontosak a számomra, így tehát szerintem egyértelmű volt, hogy a velük töltött időt teszem előre a sorrendben.
Figyelemre méltónak tartom, hogy 11 éve töretlenül így érzel.
Jin: Ha arra gondolok, hogy milyen hihetetlenül boldog vagyok jelenleg és megkérdezem magamtól, hogy mi ennek az oka - az, hogy a BTS tagja vagyok. És a BTS létezése az ARMY-nak köszönhető. Mindig is csodáltam az ARMY-t ezért, és minden egyes nappal jobban és jobban szeretem őket; ezért remélem, hogy még boldogabbá válnak ők is. Ezért próbálom mindig a legjobbat nyújtani.
Jin: Ha arra gondolok, hogy milyen hihetetlenül boldog vagyok jelenleg és megkérdezem magamtól, hogy mi ennek az oka - az, hogy a BTS tagja vagyok. És a BTS létezése az ARMY-nak köszönhető. Mindig is csodáltam az ARMY-t ezért, és minden egyes nappal jobban és jobban szeretem őket; ezért remélem, hogy még boldogabbá válnak ők is. Ezért próbálom mindig a legjobbat nyújtani.
Amíg számodra természetes, hogy a szereteted így fejezed ki az ARMY iránt, az már kevésbé magától értetődő, hogy ennyi szeretetet kapsz vissza - ez pedig azt hiszem megmagyarázza, hogy miért is dolgozol ilyen keményen.
Jin: Az emberek kedvelnek, a katona társak eléggé megbíztak bennem, hogy megnyíljanak felém; ajándék ételt kapok, ha valahol eszem; az emberek jól bánnak velem - mindezt annak köszönhetem, hogy a BTS tagja vagyok. Vagy azért, mert ilyen jóképű. (nevet)
Mit jelent számodra a boldogság? Egyszer már kérdezték tőled, hogy mi jön ennek a csodás pillanatnak a végén, és azt válaszoltad, hogy hiszel benne, hogy annak a vége azt jelenti, hogy még több jön, de ugyanakkor, azt kívántad, hogy a jelenlegi csodás pillanatnak ne legyen vége.
Jin: Eldöntöttem, hogy nem fogok többé így hozzá állni. (nevet) Mert, ha az tényleg az élet legszebb pillanata volt, ha egyszer vége, akkor ami utána jön sosem lesz olyan csodálatos, tudod? De a valóságban az a helyzet, hogy nem fog hirtelen az életem valami horrorisztikus, sötét mélységbe fordulni. És a dolgok jelenleg elég jók és csodásak, szóval nincs igazán értelme a jövőn vagy a következő csodás pillanaton gondolkodni. Lehet, hogy ma világhírű sztár vagyok, de még ha a szomszédság csillaga is leszek, vagy csak a saját otthonom világsztárja, amíg boldog vagyok, csak ez számít. Ez vajon kétségbe ejtene? Nem lenne soha többé valami csodás momentum?
Rájöttem, hogy semmi szükségem arra, hogy így gondolkodjak. Ha csak így folytatom tovább az életem, ahogy eddig; mindaddig amíg valóban csak egy házi-csillagocska leszek, az még akkor is legszebb dolog lesz az életemben amíg boldoggá tesz. Így eldöntöttem, hogy az egész életemet egyetlen, hosszú csodálatos pillanatként fogom kezelni.
Ha ez az úgy nevezett legszebb pillanat az életben nem is csak egyetlen pillanat, de valami, ami örökké tart, hogyan érzed most magad ebben a percben?
Jin: Ahogy mindig, boldogan. (nevet)
Jin: Ahogy mindig, boldogan. (nevet)
KREDIT
Fordította: Kookachu
Lektorálta: Soo In
Eredeti cikk: https://magazine.weverse.io/article/view/1148?lang=en&artist=BTS
Cikk: Oh Minji
Interjút készítette: Oh Minji
Kreatív vezető: Kim Minkyoung
Koordinátor: Oh Minji
Vizuális alkotó csapat: Kim Gaeun, Kim Leehyun, Kim Minchae(BIGHIT MUSIC)
Fényképész: Yoon Songyi(@ARTHUBTEO) / Asszisztens: Park Sungen, Baek Juwon, Shin Hyeoni
Videó: Jo Yunmi, Seo Yujeong
Fodrász: Hansom / Asszisztens: Taei
Sminkes: Kim Dareum / Asszisztens: Kim Sunmin
Stylist: Kim Youngjin / Asszisztens: Kim Yesong
Díszlet: ROH HAUS
Protokoll csapat: Kim Subin, An Dasol, Lee Seungbyeong, Lee Hyeonki, Jeing Daeseong, Jeong Taejin, Lee Jusang, Song Jaekeun
