"Remélem, hogy át tudom adni, mit is jelent a szabadság számomra - hogy milyen szabad vagyok."
V pillanatképeket hagy maga mögött - akár énekel, előad [a színpadon] vagy csak éli a mindennapi életét. Miközben ezek a képek gyűlnek, az élete egy filmmé válik.
Címlapokra kerültél az Olivia Rodrigóval folytatott megrendezett
beszélgetésnek köszönhetően, amivel a Butter előadásotok kezdődött a
Grammy-díj-kiosztó gálán. Feltételezem, sokan megkérdeztek már téged arról,
hogy miről esett szó kettőtök között. Biztos vagyok benne, hogy az adott
körülmények között nehéz lett volna igazi beszélgetést lefolytatni.
V:
Sokat kérdeztek már ezzel kapcsolatban. Őszintén szólva, nagyon ideges voltam
akkor a koreográfia ruhás része miatt. Valószínűleg annyi is elég lett volna,
ha valamit egyszerűen csak a fülébe súgok, de azt hiszem, csak annyit mondtam
neki, blablabla, semmi komolyabbat. Egészen addig a pillanatig úgy voltam
vele, hogy elég, ha látszódik az arcomon vagy megalapozom a jelenetet – és úgy
gondoltam, semmi különöst nem kell mondanom – ezért nem is mondtam semmi
különlegest. Persze Olivia Rodrigo is tudta, hogy miről szól ez az egész. Egy
10-15 másodperces felvételnél nincs szükség arra, hogy az előadók különlegest
mondjanak ahhoz, hogy szórakoztató legyen.
Ha jól tudom, számos sürgető, gyorsan fokozódó körülmény között került sor
a fellépésetekre a Grammyn, de minek köszönhetően alakult úgy, hogy Olivia
Rodrigóval játszottad el ezt a jelenetet?
V:
A Grammy felől érkezett a javaslat, és az előadás napján dőlt el. Fogalmam sem
volt, hogy ki mellé fognak ültetni.
Egy ehhez hasonló helyzetben bizonyára mindent elő kellett készítenetek és
rögtön el kellett találni a megfelelő érzelmeket is.
V:
Folyton a Szemfényvesztők filmek jártak a fejemben. A színpadon
kibontakozó előadás Jason Bourne-t juttatta az eszembe, és az Olivia
Rodrigóval folytatott beszélgetésnél pedig különösen fontosnak tartottam, hogy
azt a hatást keltse, mint amikor a Szemfényvesztőkben átverik az embereket.
Arra gondoltam, hogy talán csak lazán kellene hozzá beszélnem, hogy amikor
beszélgetés közben ellopom a kártyáját anélkül, hogy az feltűnne neki, olyan
lesz, mintha varázslat lenne, és hogy milyen lenne, ha viccesen néznénk
egymásra. Ilyesmik jártak a fejemben.
Színészkedtél és el kellett dobnod a kártyát is, mielőtt a dal elkezdődik,
aztán felmenni a színpadra az előadáshoz. Sok mindent kellett észben
tartanod.
V: Igen. Ha beszélgettünk volna, lehet, hogy rosszul időzítem, hogy mikor dobom
el a kártyát. Egész végig az ütemeket számoltam fejben, hogy tudjam, mikor
kell dobnom. Gondolatban folyamatosan csak számoltam, hogy egy, kettő, három,
négy. Azt sem tudtam pontosan, hogy Olivia Rodrigo mit mondott, mert mindkét
fülemben benne volt már akkor a fülmonitor. Tényleg nagyon izgultam. Aggódtam
amiatt is, hogy vajon sikerül-e megcsinálni a koreográfia ruhás részét, és
csak erről tudtam beszélni, mielőtt színpadra álltunk. Csak aznap és az azt
megelőző nap állt a rendelkezésünkre ahhoz, hogy összehozzuk, mielőtt
mindannyian a színpadra lépünk, ezért ezen aggódtam a legjobban.
Ez egy olyan előadás, ami nem feltétlenül jön össze élőben még akkor sem,
ha a próbán minden jól ment.
V:
Igen, pontosan. Tényleg nagyon aggódtam, emiatt kezdetben elleneztem ezt a
részt a koreográfiában. Nem ment jól a próbákon sem, és tudtuk, hogy teljesen
magabiztosan kellett volna felmennünk a színpadra, de idegesek voltunk, amikor
színpadra álltunk, és ezért tartottam tőle, hogy elrontjuk. Ennek ellenére úgy
döntöttük, hogy megpróbáljuk, és sikerült is, a reakciók pedig fantasztikusak
voltak. (nevet)
Nagy volt a nyomás nehezedett rátok egészen a fellépésig. Hogyan érezted
magad, amikor vége volt?
V: Végre vége. (nevet) Mennem kellene megnézni a többi előadó fellépését és
élvezni az egészet. Csak ez járt a fejemben.
V Live-on megemlítetted Lady Gagát.
V: Túl sok videót nézek Lady
Gaga és Tony Bennett közös fellépéseiről. Tony Bennett az egyik kedvenc jazz
zenészem, és imádom azt, ahogy Lady Gaga jazzt ad elő. Azt mondtam, hogy
hatalmas rajongó vagyok, nagyon élvezem hallgatni a zenédet és őszintén azt
gondolom, hogy te vagy ennek a generációnak a jazz királynője.
Mostanában még jobban szereted a jazzt? Tudom, hogy fiatal korod óta
hallgatsz jazz zenét, de kíváncsi vagyok, hogy van-e valami, ami miatt most
még jobban szereted, mint azelőtt.
V:
Ha valamit hosszú időn át szeretsz, az érzés valamilyen szinten intenzívebbé
válik, és az én esetemben, ha szeretek valamit, az a vége, hogy kezdek vele
valamit. Úgy nőttem fel, hogy rengeteg jazzt hallgattam, nagyon szeretem is,
és úgy érzem, ilyen stílusú zenét akarok csinálni jelenleg.
Amikor látom, mit posztolsz Instagramra, azt érzem, hogy bennük van a régi,
jazzes hangulat, akár egy videóról van szó, amiben önfeledten táncolsz, akár
képekről, amelyek hasonló érzetet keltenek.
V:
Mindig is ilyen voltam – ez én sajátos stílusom. Nem gondoltam, hogy a
csoportos fiókra fel kellett volna töltenem ilyesmiket, hiszen ez az én
stílusom és az én privát életem. Amikor saját közösségi profilom lett, ötletem
sem volt, hogy mit töltsek fel (nevet), ezért úgy döntöttem, hogy arról
posztolok, amit szeretek. Megmutathatom a saját egyéniségemet azon a fiókon.
Nem hiszem, hogy aggódnom kellene amiatt, hogy mások mit gondolnak róla.
Van bármilyen kritérium, aminek megpróbálsz eleget tenni a megosztott
képekkel és videókkal? Van egyfajta folytonosság bennük.
V:
Nincs ilyen, csak lefényképezem, ami éppen jön. Nincs meg bennem a készség,
hogy úgy rendezzem a képeimet, mint Hobi, és nem tudom olyan következetesen
sem kifejezni az érzelmeimet, mint Namjoon. Szerintem ez napról napra változik
– attól függ, hogy milyen kedvem van aznap, vagy van-e valami, amit
feltöltenék. Minden attól függ, hogy ki vagyok aznap. Bármit is csinálok, a
végső döntést az a személy hozza meg, aki aznap vagyok.
Nem meglepő, hogy szereted a jazzt. (nevet)
V: Eléggé
szabadstílusú. Semmi sincs előre eltervezve. Ezt szeretem benne.
Jellegzetes a stílusod. Még akkor is, ha csak random pillanatokat örökítesz
meg a képekkel.
V:
Igen. Nem gondolkozok rajta túl sokat. Csak bekapcsolom a fényképezőt és
készítek egy fotót, amikor valami szépet látok vagy valamit, amiből ki tudom
hozni, hogy jól nézzen ki. Egyszerűen csak szeretem, ha képeket készítenek
rólam és szeretek fényképeket készíteni is.
Ezt figyelembe véve, hogy állsz a golffal? A golfnál sokat kell várni az
ütések között, de vannak pillanatok, amikor nagyon fontos, hogy
összpontosíts.
V:
Ami azt illeti, azelőtt nem igazán szerettem a golfot. Hosszú ideig kell
várni, mire végre ellőheted a labdát és minden egyetlen ütéstől függ. Őszintén
szólva, olyan ember vagyok, aki mindent improvizál. Véletlenül láttam A
golfbajnok című filmet Shia LaBeouffal. Nagyszerű film. Az a film mutatta meg
számomra a ruhákat, a hangulatot és minden mást is egyszerre, és másnap már
golfcipőket vettem. Sokszor előfordul, hogy szinte azonnal ugrok a dolgokra,
amint felkeltették az érdeklődésemet. Biztos vagyok benne, hogy csak kedvesek
akartak lenni, de mások azt mondták, hogy jól megy [a golfozás], és ettől
lelkes lettem. (nevet) Miután játszani kezdtem, ráébredtem, hogy a golfnak is
megvan a maga egyedi hangulata, ami klassz.
Úgy tűnik, hogy filmeket nézni és ihletet meríteni belőlük egyszerűen a
része annak, aki vagy. Ahogy nemrég is említetted már, a filmek hatással
vannak arra, ahogyan előadsz és gyorsan ki tudod fejezni különböző
módokon.
V:
Igen, ez tényleg így van. A filmek már csak ilyen. Úgy gondoltam, hogy
találnom kell egy filmet, aminek kölcsönvehetem a koncepcióját és
felhasználhatom az előadás elejéhez. Azt akarom, ha mindenki a maga módján
értelmezze azt, ahogyan viselkedek. Szeretem azt a szabadságot, ami megengedi,
hogy az egyik ember egy bizonyos módon értelmezze, amit csinálok, míg a másik
teljesen máshogy. Számomra érdekes azt látni, hogy mások fejében különböző kép
él rólam az alapján, ahogy kifejezem magam.
Mit gondolsz, milyen film lenne az életed?
V: Remélem, hogy át
tudom adni, mit is jelent a szabadság számomra - hogy milyen szabad vagyok.
Mindenkinek más elképzelése van arról, hogy mit jelent szabadnak lenni, de úgy
érzem az én értelmezésemben véve a szabadság még szabadabb – ha
összehasonlítjuk mások elgondolásával. Olyan filmet szeretnék, ami képes
egyszerre átadni ezt a fajta szabadságérzetet.
Úgy gondolom, hogy az emberek egy bizonyos fokig már elfogadták azt a fajta
szabadságot, amit te képviselsz. A Blue & Grey és a Christmas Tree után
megváltozott az, ahogyan az emberek a zenéd tekintenek. Úgy érzem, megértik
azt a képet, amit közvetíteni próbálsz, figyelembe véve azokat a tipikus
jeleneteket a tévében, ahol ez a két dal gyakran megjelenik.
V:
Nem tudhatom biztosra, hogy mások mit gondolnak a dalaimról, hiszen nem vagyok
ott mellettük. Nem látom a saját szemeimmel. Talán több szóló dalt kellene
írnom, hogy erre választ kapjak. Úgy gondolom, hogy akkor biztosan tudnám,
merre tovább, hogy milyen irányt vesz a zene hangzása és hogy milyen habitusú
legyen.
Már eddig is sok dalt írtál. Nem szeretnéd kiadni valamelyik a kiadatlan
számaid közül?
V:
Félretettem azokat a dalokat, és most újakon dolgozok. Azt mondanám, hogy jó
munkát végzek a mostaniak írásával. (nevet)
Mi alapján döntöd el, hogy melyik dalt teszed félre és melyik jelenik
meg?
V:
Nem tudom. A hangulatomtól függ? Talán akkor, ha tetszett aznap, amikor
megírtam és még mindig tetszik, ha mostanában újra meghallgatom.
Tehát szeretned kell akkor és most is? Nem túl magas így a mérce?
(nevet)
V:
Nincs bennem megbánás. Csak azt mondom magamnak, hogy a következő dalnak ennél
jobban kell sikerülnie és megyek megcsinálom. Úgy érzem, próbálok olyan
objektív lenni saját magammal szemben, amennyire csak tudok, ha azokról a
dalokról van szó, amiket én írtam. Ha megbánást éreznék minden alkalommal,
amikor ez előfordul, olyan emberré válnék, aki akkor is ad ki dalokat, ha nem
elégedett velük. És akkor nem tudnék olyan albumot összeállítani a dalaimból,
amilyet megálmodtam.
Előfordul, hogy a zene, amin éppen dolgozol, egészen az alapjaiban
megváltozik munka közben? A dalaid érzelmi szempontból kiegyensúlyozottak,
de a felépítés és a kompozíció egyre részletesebb.
V:
Törekszem arra, hogy minél teljesebb legyen a hangzásuk. Úgy értem, hogy
gazdagabb legyen a hangszín vagy teltebb a dallam. Azt hiszem, mostanra már
sikerült elérnem ezt a szintet. Ha valaki meghallgatja az összes dalt, amit
eddig írtam, az elsőtől az utolsóig ebben a sorrendben, remélem meg tudná
mondani, hogy mind a hangom, mind pedig a dalaim hangulata, atmoszférája is
egy mélyebb lett érzelmileg. Ez az egyik legfontosabb célkitűzésem, amit eddig
megpróbáltam megvalósítani.
A Proofon szerepel a Spring Day verziója, amihez te írtad a zenét. Mennyi
idő telt el aközött, hogy elkezdtél dalokat írni és megírtad azt?
V:
Nagyjából két-három év. Általában csak akkor írok, amikor kedvem van hozzá,
akkoriban pedig öt hónap vagy akár egy év is eltelt a dalok között.
Egyike a korai munkáidnak, é mellette meglehetősen eltér a Spring Day
végleges verziójától.
V:
Igen. A Spring Day gyakorlatilag az első pop balladánk volt, emiatt úgy
gondoltam, hogy megírhatnám. És tényleg sokat dolgoztam rajta. A producerek,
akikkel dolgoztam, mind azt mondták, hogy tetszett nekik, és az ügynökségnek
is nagyon tetszett, és valami olyasmit is mondtak viccelődve, hogy „Igen,
valószínűleg a te verziódat fogjuk használni...” de másnap kiesett a
versenyből. (nevet)
Amikor a Spring Dayt hallgatom, a hangzása egyszerre tűnik hasonlónak és
eltérőnek a stílusodtól. Sokkal poposabb és vidámabb, mint néhány dal, amit
mostanában írtál, de benne van ugyanaz a komolyság is, ami jellemző a
dalaidra.
V: Szerintem csak és kizárólag ilyen dallomot írhattam ahhoz a dalhoz. Ennek az
az oka, hogy amikor megkaptam a Spring Day témáját – nos, az én elképzelésem a
tavaszról a hideg, melankolikus érzéseken túllendülő, kitisztuló ég? Mintha
egyfajta megérzés lenne, hogy szép napok várnak ránk. Emiatt szerettem volna,
ha a dallam vidámabb mint, ami általában ösztönösen az eszembe jut, és ez lett
az eredmény.
Már akkor is, amikor rajtuk dolgoztál, hű maradtál a saját értelmezésedhez
a csapat dalairól.
V:
Igen. És így is gondoltam, de a dallamban, amit Namjoon írt, benne volt az a
kép, ami az enyém előtt történik: mielőtt kitisztul az ég. Vagy amikor még
mindig érezni lehet a levegőben a telet. Teljesen máshogy közelítette meg a
hangulatot, mint amit én elképzeltem, és arra gondoltam, „Váó, nem is tudtam,
hogy egy tavaszi napot így is lehet értelmezni”. Összehasonlítva azzal Spring
Dayjel, ami az én fejemben élt, Namjoon egy lépéssel még tovább gondolkodott.
A dala igazán elvakított. (nevet)
Hogyan illeszkednek bele a BTS dalaiba a saját tulajdonságaid, mint a
szabadelvűséged? Az az érzésem támadt, hogy a jellegzetes hangod és az
irány, amit a csapat dalai vettek, sokkal nagyobb harmóniában vannak a
Proofon szereplő új számokban.
V:
A véleményem szerint a hangomnak a BTS zenéiben és a szóló zenéimben eltérőnek
kell lennie. Ez akár egy másik vonzó tulajdonság is lehet, amivel felvághatok,
de egy eszköz is egyben, amit használhatok. Szeretek különféle karaktereket
kitalálni magamnak, akár személyiségként is tekinthetünk rá.
Megosztanál valamit a személyiségedről, akit a BTS-ben láthatunk?
V:
Nem hiszem, hogy le tudnám írni egyetlen mondattal. Ha úgy tekintünk rám, mint
egy fára, akkor mondhatnánk azt, hogy több ezer ágam van. És a különböző
ágakon található különféle gyümölcsök mind mást jelképeznek V vonzó
tulajdonságai közül. Tehát, miközben lehetnék valami, amit el lehet
magyarázni, de nem hiszem, hogy erre feltétlenül szükség van. Nem igazán
olyasmi, amit szavakkal le lehet írni. Próbálok [újabbakat] alkotni és
megmutatni egyet a számos vonzó tulajdonságom közül, amiket V-ként
felhasználhatok. Ha azt kérdezed, hogy milyen V-t mutatok a BTS-ben, akkor azt
mondám, hogy egyet, aki énekel és táncol. Ez egyike V számtalan
személyiségének és a nézőkön múlik, hogy milyen következtetést vonnak le.
Feltételezem, hogy annyi idő után élőkoncertet tartani hatalmas motiváció
lehetett ezen a téren. Nehéz lehetett ezeket a különböző személyiségeket
megmutatni a színpadon.
V:
Amikor megtartottuk az első koncertet Los Angelesben, olyan érzés volt, mintha
magunk mögött hagytuk volna a helyet, amit pusztaságnak neveznék. Nagyszerű
volt. Boldog voltam, mert végre átélhettem a mindennapok normalitását. Újra
érezhettem, hogy mennyire szeretnek minket, számomra is kemény volt az az
időszak, de azt is igazán éreztem, hogy ARMY is mennyire várja a koncertet.
Örülök, hogy jól sikerült. A koncert pont úgy ment le, ahogy azt elképzeltem,
olyan hangulattal, amiben reménykedtem, és boldog voltam a végén. Hallani
akartam minden egyes ARMY hangját és boldog voltam, hogy volt rá lehetőségem.
Elárasztanak szeretettel miközben megmutatod a személyiségedet a színpadon,
aztán lejössz [a színpadról] és dalokat írsz a szabad lelkeddel. Mit
szeretnél kihozni ebből az egész folyamatból?
V:
Először nem gondolkodtam rajta túl sokat. Egyszerűen csak azt gondoltam, hogy
az előadásmódom az egyetlen, amit minden nap meg kell változtatnom, de a
nyomás folyamatosan csak nő és több mindent kell átgondolnom, ezért, ha csak
egy dolgon gondolkozok, elakadok annál. Hiszek abban, hogy nem szabad
fennakadnom azokon a dolgokon, amiktől meg kell szabadulnom és egyszerűen csak
meg kell szabadulnom tőlük, meg kell csinálnom mindazt, amit meg kell
csinálnom, és megszerezni azokat a dolgokat, amiket meg kell szereznem. Ha
írok egy dalt, megbánás nélkül dobom félre, ha úgy érzem, nem elég jó, és
megbeszélem magammal, hogy ha valami nem tetszik egy előadásban, azt nem
ismétlem meg. Lassan eljutok ahhoz a ponthoz, hogy ha meg akarok csinálni
valamit, azt mondom magamnak, hogy megcsinálom egy nap, hiba nélkül.
Mi az, ami ideális előadóvá tenne téged?
V: Remélem, hogy sok
teljes személyiséget találok ki: énekes, szóló énekes, színész vagy később
akár fotográfus, vagy csak a régi, öreg Kim Taehyung. Vagy talán belevetem
magam valami másba. Olyan sok különböző személyiséget szeretnék létrehozni,
hogy több ezer verzió létezik majd belőlem, és olyan személlyé válok, akinek
van egy új énje, aki elég jó ahhoz, hogy valami mást csináljon minden nap. Azt
hiszem, ez a legnagyobb álmom előadóként.
A véleményed szerint milyen közel jársz most ehhez az ideálhoz? Nagyon
szigorúan értékelted magad a legutóbbi interjúban is, amit a Weverse
Magazinnak adtál. [Itt olvasható a korábbi interjú.]
V: Egy pont.
Csak egy pont? (nevet)
V: Fogalmam sincs. (nevet)
Eredeti cikk: https://magazine.weverse.io/article/view?ref=artist&lang=en&artist=1&num=436
Kreditek
Article. Myungseok Kang
Interview. Myungseok Kang
Visual Director. Yurim Jeon
Project Management. Minji Oh
Visual Creative Team. Leehyun Kim(BIGHIT MUSIC)
Photography. Hyea W. Kang / Assist. Jisu Um, Yonguk Shin, Heehyun Oh, Chiho Yoon
Hair. Som Han / Assist. Hwa Yeon Kim, Seong Hyeon Hwang
Makeup. Dareum Kim / Assist. Yuri Seo, Sunmin Kim
Stylist. Youngjin Kim / Assist. Yesong Kim, Bongkyu Kim
Set Design. Darak(Seoyun Choi / Yehui Son, Ayeong Kim)
Artist Protocol Team. Shin Gyu Kim, Jin Gu Jang, Su Bin Kim, Jung Min Lee, Da Sol An, Jun Tae Park, Seung Byung Lee, Hyeon Ki Lee, Dae Seong Jeong, Ju Sang Lee