“Jobb akarok lenni, és menőbb”
Jimin egy született idol. Bármihez fog, az jól néz ki, és minden szava a rajongóihoz gyengéd. És akár hiszitek, akár nem, minden egyes szót komolyan is gondol.
[Weverse Magazine; 2022. június 16.]
Milyen érzés, hogy elkészítettetek egy három lemezes albumot?
Jimin: Kezdetben a legtöbbször az járt a fejemben, hogy jó sok mindent csináltunk. [A lemezen keresztül] időt kaptam arra, hogy elgondolkodjak dolgokon, és az elképzelés, hogy a legjobb még csak most következik, az, amiről a Yet To Come szól. És ehhez hasonlóan a jövőben is sok, még ennél is jobb dolgot akarok véghez vinni.
Azt is mondhatnánk, hogy ez az album egy fellélegzés, nem?
Jimin: Fontosnak tartom, hogy néha pihenjünk egy szusszanásnyit. Úgy gondolom, hogy most jött el az ideje annak, hogy tegyünk egy lépést hátra és kitisztítsuk a fejünket, hogy kitalálhassuk, milyen irányban szeretnénk tovább haladni csapatként, és szükségünk van időre ahhoz is, hogy átgondoljuk, mit értünk el eddig együtt.
Tekinthetjük ezt a pandémia végének eredményeként is? Mint egyfajta "ilyen messzire jutottunk"?
Jimin: Részben igen. Összehasonlítva a kettőt, munka közben most én magam is sokkal jobban érzem ezt, mint azelőtt, és emiatt igyekszem több újdonságot kipróbálni. Különböző producerekkel találkozom például, mert úgy érzem, hogy a megfelelő hozzáállással kell válaszolnom erre a kihívásra.
Miután megjelent a With You, felmentél V Live-ra és azt mondtad: számos dolgot fogok kipróbálni ezzel kezdődően. Dolgozol új anyagon jelenleg?
Jimin: Még csak az elején vagyok. Úgy döntöttem, hogy csak haladok tovább előre, maradok a producerekkel. Nagyjából egy hónapot dolgozunk együtt. Találkozunk párszor, beszélgetünk arról, hogy milyen üzenetet, milyen megjelenést vagy képet akarok átadni [a dallal].
Úgy hangzik, hogy még mindig több mindent meg akarsz mutatni, még így a Grammy és a koncert után is.
Jimin: Ez így van. Talán egy kicsit nyíltabb is lehetek.
Mit értesz azon, hogy kicsit nyíltabb?
Jimin: Egyszerűen csak azt, hogy megmutathatok valamit magamból, ami egy kicsit nyersebb. Talán ebbe beletartozik egy kicsit érettebb oldalam is, de ami igazán érdekel az az, hogy közvetlenül a zenével vagy videóklipekkel megmutassak valamit, ami jobban tükrözi a valódi nyers oldalamat. Ezzel talán tudnék olyat mutatni, amit azelőtt még sohasem.
Pontosan mit értesz azon, hogy nyers?
Jimin: Valami olyasmit, ami kicsit őszintébben mutatja meg azokat a dolgokat, amelyek általában a fejemben járnak. Persze, a BTS albumokon is elég jól prezentálva vannak a gondolataim, de mint azt mindenki tudja, néhányan az idősebb tagok közül már foglalkoztak sötétebb anyagokkal is a saját válogatáslemezeiken. Azt hiszem, valami hasonlóval próbálkozok jelenleg én is.
Van valamilyen konkrét téma, amit körül akarsz járni?
Jimin: Ezt sokkal inkább saját magamért teszem, mintsem azért, mert mondani akarok valamit másoknak. Másfél évvel a pandémia kezdete után sokat járt a fejemben, hogy egy kicsit elveszett vagyok. Amikor a többiek megtudták, mind azt mondták, miért nem próbálsz meg zenét írni róla? Emiatt döntöttem úgy, hogy megpróbálom és beszélek róla a zenémben.
Feltételezem, hogy eltartott egy ideig, mire rájöttél, hogy elvesztél.
Jimin: Azt hiszem, igen. Azt hittem, hogy csodálatos életem volt azelőtt, de minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább úgy éreztem, mintha próbálnék letagadni valamit.
Mármint azért, mert nem lehetett közönségetek?
Jimin: Köze volt hozzá, igen, de az is hozzátartozik, hogy elkezdtem megkérdőjelezni dolgokat és ezzel egyidőben mégis megpróbáltam félresöpörni őket – tagadtam őket azzal, hogy azt mondtam magamnak: csak élvezem az életet.
Úgy hangzik, mintha egy ponton el akartad volna kerülni a személyes aggodalmaidat vagy az egész pandémiás helyzetet.
Jimin: Úgy tűnik. Olyan volt, mintha szöget ütött volna a fejemben, tudod, „most, hogy elgondolkoztam ezen...”. Azt hiszem, úgy voltam vele, hogy mindez engem legalább nem rendíthet meg, mert ott van nekem a BTS. De hirtelen jött a gondolat: tényleg minden rendben lenne, ha személyesen rólam, nem pedig a csapatról lenne szó? Azt hiszem, erre ébredtem rá végre.
Ha Sung Woonnal adtad ki a With You-t. Tudatos döntés volt, hogy olyasvalakivel dolgoztál együtt, akivel köztudottan barátok vagytok?
Jimin: Igen. Ő volt a legelső barátom, amikor Szöulba költöztem. A legelső iskolán kívüli barátom, ha nem számoljuk a BTS tagjait. Mindig azt mondogattuk, hogy egy nap, amikor mindketten sikeresek leszünk, milyen különleges lenne, ha készítenénk együtt egy dalt és megmutatnánk a világnak. Ez volt a jelentés mögötte: valami, amit egy nap meg akartam csinálni.
Azt is mondhatnánk, hogy egy régi ígérettel kezdődött.
Jimin: Valóban. Gyakorlatilag hét évig beszélünk róla. Megmutattuk egymásnak a dalainkat vagy bármi egyebet, amin dolgoztunk, amikor csak csináltunk valamit. Erről sosem szoktunk le, és azt mondtuk, próbáljunk meg zenét írni együtt, és aztán megcsináltuk. Nagyszerű volt.
Volt hatása a hangszínedre, amit a dalhoz választottál? A megszokottól teljesen eltérően próbáltál énekelni.
Jimin: Igazad van. Nagyon sokat gyakoroltam, mert már az elejétől fogva tényleg nehéznek találtam, és emiatt újra és újra kellett csinálnom. Folyamatosan azt mondogattam: megpróbálom újra - és egy csomó dolgon változtattunk ugyan, de ez sok gyakorlást is jelentett egyben. Ráadásul ez egy betétdal, ezért tényleg mindent beleadtam, hogy egyszerűbb legyen a hangzása, azoknál, mint amiket általában csináltam ezelőtt.
Közelebb áll a beszédhangodhoz, mint az énekhangodhoz. Úgy tűnik, számos különféle dolgot próbáltál ki felvételezés közben az alapján ahogy a hangod összesimul Sung Woonéval a refrénben vagy ahogy a dallamban megjelenő érzelem a legelső általad írt dalt, a Promise-t idézi, annak ellenére, hogy ez alkalommal nem te írtad magát a zenét.
Jimin: Olyan sok mindent próbáltunk ki. Folyamatosan hívogattuk egymást telefonon, és őszintén hálás vagyok a producernek is, aki velünk dolgozott, mert bár végeztem az én részemmel, mégis azt mondtam, megint meg akarom próbálni az elejétől, és amikor a teljes felvétellel megvoltunk mindketten, azt mondtam: még egyszer megpróbálom. Láttam rajtuk, hogy ez nagyon kemény munka volt számukra. Rengeteg különböző érzelmet tapasztaltam meg és nagyon fontos tanulási tapasztalat volt a számomra. Úgy érzem, munka közben számos pillanat volt, amitől így éreztem.
Azt hallottam, hogy a Promise elkészítése segített neked abban, hogy leküzdd a félelmedet. Mondhatnánk azt, hogy a With You egyfajta eszköz volt a számodra ahhoz, hogy megpróbáld megtalálni azokat az érzéseket, amiket ki akarsz fejezni?
Jimin: Nemrég kitöltöttem egy MBTI tesztet, amin az jött ki, hogy extrovertált vagyok, de a Promise elkészítésekor igazán introvertált és depressziós voltam. Azt hiszem, a Promise esélyt adott arra, hogy meglássam önmagam. A dalnak köszönhetően bújtam elő a csigaházamból. A With You első verziója, amit felvettünk, nagyon érzelmes volt és sokáig tartott tompítani rajta. "Egy kicsit lágyítok rajta... megpróbálom egy kicsit lágyabban... Ah, igen – most még egy kicsit lágyabban... megpróbálom ízlésesen és egyszerűen." Valahogy így zajlott. Egyszerű stílusban akartam tolmácsolni a szomorúságot és az elkeseredett.
Úgy tűnik, sok különböző érzelmet tapasztaltál meg a dal éneklése közben.
Jimin: Régebben nagyon érzékeny voltam, amikor a másokhoz fűződő kapcsolatomról vagy arról volt szó, amit ők mondtak, de ez már nem jellemző rám. Mostanában vannak pillanatok, amikor úgy vagyok vele: milyen is volt érezni?
Két évvel ezelőtt egy interjúban, amit a Weverse Magazinnak adtál, azt mondtad, olyasvalaki vagy, aki szereti, ha szeretik, de úgy tűnik, már nem érzel ugyanúgy. [Az akkori cikkért katt ide!]
Jimin: Nem igazi üresség, de közel van hozzá. Nem arról van szó, hogy "na, mi van itt valami?" De valami hasonló.
És akkor talán nehézséget okoz kitalálni, mivel is töltsd meg.
Jimin: Pontosan. Ha nem csinálok semmit, nyugtalan vagyok és küszködök. És arra gondolok, váó, tényleg ezzel töltöm el az egész napomat? Lassan már egy éve, hogy elkezdtem egyre kevésbé így érezni. Most már inkább így látom az egészet: mit csináltam egész idő alatt? Miért voltam ilyen?
Talán nem azért dolgoztál a Proofon, hogy válaszokat találj magadnak erre; talán csak szükséged volt egy kis időre, hogy elmerengj a múlton.
Jimin: Tényleg nem tekintettem így erre, amikor az albumon dolgoztunk, de végül valóban kiderült, hogy valóban szükségem volt arra az időre. Azt hiszem, hogy mindenkinek - nekünk, tagoknak és az ügynökségnek is – szüksége volt arra, hogy visszatekintsünk egy kicsit, hogy tudjunk haladni tovább előre.
A Run BTS dalszövege azzal kezdődik, hogy a debütálás előtti életről beszéltek, és az énekeddel igazán belekóstoltál a rock and roll érzésbe. Milyen volt feleleveníteni a folytonos rohanást miközben mindvégig keményen dolgoztál?
Jimin: Azt hiszem, akkoriban kétségbeesett voltam. (nevet) Folyton azt mondtam, várjatok csak, amíg meglátjátok, mit csinálok legközelebb. Látom a régi videóimban is.
Ez a „várjátok csak ki, mire vagyok még képes” érzés kifejezetten érezhető a Tony Montana (with Jimin) című dalban. Mi vezetett ahhoz a dalhoz?
Jimin: SUGA és én azt mondtuk, „Csináljunk együtt valamit!”, és ez lett az eredménye. Azt hiszem, menőn akartam hangzani! (nevet) Tényleg ki akartam tűnni, amikor megcsináltuk. Jó vagyok ebben is! (nevet)
A Tony Montanában azt énekled: nesze nektek, a rangidős, akit átkoztatok / még mindig született idol vagyok. Akkoriban minden porcikádban idol voltál, de mi a helyzet most?
Jimin: Még mindig idol vagyok. Az idol egy pontos leírás. Az idol szó mindenki számára mást jelent, sőt, azt gondolom, hogy a koreaiak egy teljesen más szemszögből tekintenek rá, mindenesetre, igazad van, ha azt mondod, hogy onnan kezdtem. Ha őszinte akarok lenni, azért tehetem meg mindazt, amiket egyedül csinálok – még most is –, mert a BTS tagja vagyok, és nem hiszem, hogy ez valaha is változni fog, pont azért, mert idolként kezdtem.
Idolként mit akarsz tenni ARMY-ért? A Proofon a For Youth című dalban hangot adsz az érzéseidnek, amikor azt énekled: nyújtani fogod nekem a kezed? / Újra és újra fel fogok állni.
Jimin: Csak szuper akarok lenni – jó dalokkal, jó videóklipekkel és jó előadásokkal. Azt hiszem, ez a legjobb módja annak, hogy hű maradjak a hivatásomhoz, valamint ahhoz is, hogy a lehető legtöbbet vissza tudjak adni [a rajongóknak]. Valamilyen szinten bűntudatom volt az elmúlt két évben. A Los Angeles-i koncertek első napja után azt éreztem, hogy egy bizonyos értelemben vétettem a rajongóink ellen, egészen azóta, hogy törölni kellett a [korábbi] koncertjeinket. Tartottam tőle, hogy talán elkezdték elveszíteni a szenvedélyüket időközben, mert nem láthattak minket, közben pedig feltétel nélkül vártak [ránk], és ettől aztán tényleg elkezdtem azt kérdezgetni magamtól, hogy mégis mit csináltam én mindeközben? Elénekeltük a Permission to Dance-t és üdvözöltük ARMY-t a koncerten, de furcsa volt, hogy milyen érzelgősnek hatott az egész annak ellenére, hogy a dal vidám.
Még mindig idol vagy és még mindig így érzel, de időközben mély tiszteletet vívtál ki számos előadó között.
Jimin: Őszintén hálás vagyok mindenért, amit ARMY mond, de ennek ellenére még nem vagyok teljesen elégedett magammal. Semmi sem tenne boldogabbá, mintha elégedett lennék magammal, de jelenleg még nem tartok ott és küzdök vele. Ez lehet az oka, hogy bár tényleg jobb akarok lenni, mégis próbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy következetesebbnek kell lennem abban, amit csinálok, ha ilyen irányban akarok változni – de azzal, hogy azt mondtam magamnak, talán már most elég jó vagyok, arra kényszerítettem magam, hogy eltemessem ezeket a gondolatokat. Most azonban még jobb akarok lenni. Jobb akarok lenni, és menőbb. Megváltoztam.
Valószínűleg sok hasonló gondolatod lehetett, amikor a Yet to Come-ot énekelted.
Jimin: És most izgatottan nézek előre. Várom, hogy megtudjam, kivé válok és hogy vajon mennyivel jobban fogok tudni előadni.
Hogyan néz ki szerinted egy ideális előadás? Úgy tűnt, mintha egy kicsit tisztább lenne, hogy mit akar látni tőletek a közönség mostanában, amikor előadtátok a Black Swant Los Angelesben, Szöulban és Las Vegasban.
Jimin: Mindent meg akarok mutatni, amire csak képes vagyok a lehető legjobb tudásommal. Például, nem számít, hogy azt a sötét, de szexi érzést mutatom, ami a Black Swan sajátossága, vagy éppen az energikus Idolt vagy FIRE-t, vagy hogy milyen édes tudok lenni, mindet a maximumon akarom hozni. Mindig nagyon várom, hogy a közönség éljenzésben törjön ki, amikor csak megmutatom minden tudásomat. Azt hiszem, ez egyike a számos oknak, amiért annyira kritikus voltam magammal szemben korábban, amikor hibáztam vagy valamit rosszul csináltam.
Úgy érzed, hogy még nem tartasz ott?
Jimin: Ó, még csak a közelében sem járok. Még nagyon távol van, és most én magam is változok. Továbbra is folyamatosan megosztjuk az ötleteinket a bizonytalanság miatt, amivel jelenleg szembe kell néznünk. Miután egész végig nagyon pontos koreográfiákat csináltunk, egy olyan fázishoz érkeztünk most, ahol egy kicsit szabadabban lazulhatunk el és jobban bevonhatjuk a közönséget. A véleményem szerint több dalra van szükségünk, és nyitottabbnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy milyen irányban vagy milyen színpadképpel próbálkozunk, mert nincs olyan sok dalunk, ahol meg tudjuk mutatni ezt az új oldalunkat.
Erre gondoltam én is, amikor láttam a Butter előadásotokat a Grammyn. Úgy éreztem, hogy elértétek a [jelenlegi] tudásotok csúcsát egy olyan előadással, ami az elejétől a végéig tökéletesen meg volt tervezve. Ha képesek voltatok egy ilyen fontos előadást megcsinálni minden nehezítő körülmény ellenére, az már biztos jele annak, hogy tovább léphettek a következő szintre.
Jimin: Nagyon izgatott vagyok emiatt. Milyenek leszünk, amikor még ennél is jobbak vagyunk - amikor képesek vagyunk rá, hogy minden egyes mozdultunk a legjobban nézzen ki? Milyen lesz a jövő, ahol még tapasztaltabbak vagyunk már? Emiatt nem is igazán baj, hogy nem nyertünk díjat a Grammyn. Jó lett volna nyerni egyet, de leginkább amiatt, mert hatalmas ajándék lett volna ARMY-nak, ha sikerül. Én csak szerettem volna megmutatni nekik azt, hogy milyen szuper a csapatunk a színpadon, és egyszerűen csak boldog voltam, hogy megcsinálhattuk ezt az előadást. Ami azt illeti, meg akartam csinálni az ON-t is. Egy hihetetlenül energikus előadást akartam mutatni, amivel elmondhattuk volna, hogy igen, így csináljuk mi! És aztán csak vissza akartam jönni. (nevet) Figyelembe véve, hogy milyen kaotikus volt, elég jó előadást mutattunk, és a rajongóknak is tetszett, én pedig csak ara gondoltam, megcsináltuk! Megkönnyebbültem.
A megújult énedre való tekintettel, egy másfajta lehetőséget adhatott számodra a Friends elkészítése. A dal az Eternals betétdala is volt. Láttad a filmet?
Jimin: Igen, láttam a moziban. (nevet) Nagyszerű volt és hálás voltam érte, de közben azt kívántam, bár írhattam volna egy még jobb dalt.
Hogyan kezdtél dolgozni azon a dalon?
Jimin: A semmiből írtam meg tulajdonképpen. Bent voltam a gyakorló stúdióban és azon gondolkoztam: nekem is meg kellene próbálkoznom valamivel? Elkezdtem magamban dolgozni, a dobbal kezdve, bum-tss-bum-tss. Eredetileg nem volt annyira lágy, mint a végleges verzió, kicsit intenzívebb volt a dallam. A dal, amit eredetileg kitaláltam, egy kicsit energikusabb, mint az ismert szentimentális dallam, de amikor odaadtam a producernek, azt mondta, nem rossz, és aztán azt, egy melankolikus hangulat passzolna hozzád, mit gondolsz erről? Egyetértettem a javaslattal, úgyhogy a dal végül egy kicsit édesebb hangzású lett, mint ahogy azt eredetileg elképzeltem.
Feltételezem ezért fordul át egy kissé rockosabb refrénre később a dalban. Érdekes, hogy a hangzás az elején reggae, aztán valahogy átalakul valami vadabbá.
Jimin: Igen. Egyszerűen csak ez jött. Később azt kérdezték: nem kellene feltenni az albumra? És innen jött a Taehyunggal való barátság témája.
Ha már a Friendsnél tartunk, hogyan látod jelenleg a BTS többi tagját? Úgy vélem, valahogy hasonlóan érezhetsz, mint a Tony Montana napjaid alatt, de néhány dolog megváltozhatott.
Jimin: Többek számomra, mint barátok, testvérek vagy család; ők egy hely számomra, ahova bármikor visszatérhetek. Amikor az Államokban jártunk nemrég, rájöttem, hogy időnként nagyon sok minden jár a fejemben, és miután átrágtam magam rajtuk és beszélgettem róla a többiekkel, sokszor azt felelik: Á, értem. Valahogy sejtettem. Szerintem minden rendben lesz, ha tovább folytatod azt, amit csinálsz. Minden oké. Nehéz szavakba önteni, de mindig az volt az érzésem, hogy ők egyfajta erő, ami segít nekem mentálisan, hogy visszatérhessek az igazi önmagamhoz. Több, mint szuperek - egyszerűen csak, hogy is mondjam, „mindig hálás vagyok” Nagyon nehéz megfogalmazni, de valami hasonló. (nevet)
Eredeti cikk: https://magazine.weverse.io/article/view?ref=artist&lang=en&artist=1&num=437
Kreditek
Article. Myungseok Kang
Interview. Myungseok Kang
Visual Director. Yurim Jeon
Project Management. Minji Oh
Visual Creative Team. Leehyun Kim(BIGHIT MUSIC)
Photography. Hyea W. Kang / Assist. Jisu Um, Yonguk Shin, Heehyun Oh, Chiho Yoon
Hair. Som Han / Assist. Hwa Yeon Kim, Seong Hyeon Hwang
Makeup. Dareum Kim / Assist. Yuri Seo, Sunmin Kim
Stylist. Youngjin Kim / Assist. Yesong Kim, Bongkyu Kim
Set Design. Darak(Seoyun Choi / Yehui Son, Ayeong Kim)
Artist Protocol Team. Shin Gyu Kim, Jin Gu Jang, Su Bin Kim, Jung Min Lee, Da Sol An, Jun Tae Park, Seung Byung Lee, Hyeon Ki Lee, Dae Seong Jeong, Ju Sang Lee