[7FATES: CHAKHO] 31. rész - Vadász (1) (Wattpad)

7Fates: CHAKHO - 31. rész

Vadász (1)

Haru hosszú és mély alvásba zuhant. Jó pár napig aludt egyhuzamban, egyszer sem ébredt fel. Egy nap végre felébredt. Körbenézett a szobában, érezte, hogy bőrét éri a légkondicionálóból érkező hideg levegő. Párszor pislogott, majd hangokat hallott a nappaliból.

Zehát, Hosut és Do-Geont hallotta, ahogy a konyhában beszélgettek. 

- Én mondom neked, a tojást össze kell keverned a tésztával. Pont. 

- Nem, csak akkor kell beletenned, amikor már majdnem megfőtt a tészta - tiltakozott azonnal Hosu. - Ez a legjobb módszer. Tudod milyen finom a lágyra főtt tojás a tésztával? Kettévágod és voa - folytatta a magyarázatot a fiú, mintha meg kellene védenie a tojás ügyét. 

- Hé, ez azért elég finomnak hangzik - csatlakozott Do-Geon. 

Zeha csalódottan nézett az idősebb fiúra. 

- Do-Geon... most már Hosu pártját fogod? Miközben együtt kevertük bele a tojást a tésztába eddig... 

- Hé, ne csináld már. Mindig jó móka új dolgokat kipróbálni - gesztikulált a szólított, próbálva lecsillapítani Zehát. 

Haru nem tehetett róla, de elmosolyodott hallva a három fiú vitáját egy ilyen semmiség miatt. Nagyon helyes - sokkal jobban illik hozzájuk, hogy ilyen dolgokon szólalkozzanak össze, hogy hogyan a legjobb megfőzni azt az instant levest, melyik a legújabb film vagy milyen ruhákat vegyenek... Nem kellene harcolniuk és az életüket kockáztatniuk ilyen fiatalon. Helyette emlékeket kellene gyártaniuk, amikre öregekként vissza tudnak jó szívvel tekinteni. Sóhajtva gondolt arra, hogy mennyire szeretné, ha így lehetne. Lehunyta a szemét és visszaemlékezett arra, amit Pyori mondott neki.

"- A törzsem minden tagja, ahogy mindenki más is, hitt benne. Hittük, hogy azért teszi ezeket, hogy jobb világot teremtsen - egy szebb és biztonságosabb Sin-sit. Ezért használták fel az őseim minden erejüket, hogy megáldják azt a nyomorultat."

Ezt a történet Haru réges rég elfelejtette, viszont a dudurik generációkon át mesélték a gyerekeiknek, így fenn maradt. 

"- Aztán amikor együtt vonultunk vele a csatába és harcoltunk az oldalán, ahogy véget ért ellökött magától bennünket. Ő és a gomok eltűntettek bennünket.

- Azt mondtad, hogy nem tudod figyelmen kívül hagyni, hogy az emberek a gomok leszármazottai. Mégis fegyvereket gyártasz nekik - de miért? 

- Tudod, mit szimbolizált Tabae akkor a gomoknak? Ő volt a hős, aki megvédte őket a beomoktól. Annyira tisztelték, hogy inkább Tabae-törzs voltak, mint gom törzs."

Pyori további meséjét hallgatva úgy látszott, hogy a gomok inkább hittek ebben a kézzelfogható, közelebbi hősben, mint a saját istenükben, aki a szemüknek láthatatlan volt. Ez annak is köszönhető volt, hogy kevert fajú volt, így egy gom módjára tudott védekezni, ugyanakkor beomként tudott támadni. És egy ilyen tökéletes lény állt a gomok oldalán. 

"- Egy kevertfajú általában csak az egyik fajtájának erejével rendelkezik. De ez a korcs, Tabae - tökéletes volt. Mindkét törzs erejét magáénak tudta és ráadásul mesteri szinten. Kedves és elbűvölő volt mindenkivel, még azokkal is, akik korábban kigúnyolták vagy legyőzték."

Végül Tabae minden törzs jóindulatát és támogatását elnyerte. Így hát végül mindenki szembement Hupóval, aki az ország védelmezője volt akkoriban, és a törzsével szemben is rosszabbul viselkedtek, mert mindenki Tabae-t kedvelte és inkább vele értett egyet. Aztán amikor a háborúnak vége lett, Tabae kimutatta a foga fehérjét és elárult mindenkit, kivéve a gomok törzsét. Minden egyes törzset száműzött, kivéve őket.

"- Te. Ennyi elég lesz. Tűnj a szemem elől. Nem tudok többet már. Meg elvégre, te is annak a gusztustalan korcsnak a barátja vagy - köpött ki Pyori és elhessegette Harut. 

Haru pedig érezte, hogy tényleg ennyi volt. Azonban nem mehetett csak el így. Úgy érezte, hogy a későbbiekben szükségük lesz a dudurik támogatására, szóval így döntött, hogy marad még egy kicsit és megpróbálja meggyőzni. 

Elmagyarázta hát Pyorinak, hogy a Chakho csak szeretné megvédeni a várost, amit a beomok leromboltak. Elismerte a duduri törzs szerepét a múltban a beomok elleni harcban és felvázolta, hogy mi vár Sin-sire, hogy ha a szörnyek kezén marad a város. Pyori egy pillanatig hezitált, azonban a végén átadott egy fegyvert Harunak. De csak ennyit tett. Amikor a fiú felhozta, hogy együtt is küzdhetnének, a duduri csak elvigyorodott és annyit mondott: csak ha megszabadulnak attól a korcstól. 

Haru tudta, hogy a szájról szájra terjedő mese közel lehet az igazsághoz abból, ahogy Pyori reagált mindenre. Elvégre, a fejsze ugyan felejt, de a fák nem. Igaz lenne hát? Tabae tényleg egy megtévesztő és megvetendő karakter lett volna? Haru még mindig nem emlékezett semmire, még Cein szemöldökével sem sikerült. Így hát nem tudta bizton állítani, hogy mindez igaz lenne. 

Cein elbeszélése alapján pedig a hét vadász Tabae lelkének egy darabjával született. Haru viszont továbbra is zavarosnak tartotta az egészet. Ő maga a Beom Szikla. Hogy lehetséges akkor, hogy ő is rendelkezik Tabae lelkével, viszont semmire sem emlékszik? 

Noha Haru hosszú létezése törékennyé tette az emlékezetét, még mindig meg tudta különböztetni a sajátját mások emlékeitől. Ezt pedig azóta tapasztalta, hogy a másik hat fiúval találkozott. Rájött, hogy ezek Tabae emlékei. Ha nem lett volna eléggé misztikus már az, hogy mindnyájan ugyanazon a közös előző életen osztoznak, ő, a Beom Szikla szintén részese volt ennek. Bizarr. 

Pedig ésszerű lenne elfogadnia az előző élet jogosultságát, de mégis... 

A barátaira bámult, akik még mindig azon vitatkoztak, hogyan jobb elkészíteni a levest. Azon gondolkodott, hogy mikor kellene elmondania a Pyorival történt beszélgetést? Úgy ismerték Tabaet, mint a hőst, aki kiállt a beomok ellen. És vajon mit kellene tennie, ha ez kiderül és olyan irányba vezeti őket, ahonnan nincs visszaút? 

Amikor Tabae felfedte, hogy a gomok érdekében valamennyi másik törzset eltűntette és ezért megérdemelte a gyűlölettel teli büntetést - vajon a többiek ezek után folytatják a harcot a beomok ellen? Vagy mindezeket félretéve a frissen megszerzett emlékek fényében követik Tabae akaratát? 

Ha Sin-si csak emberek által lakott lenne... így követni lehetne Tabae örökségét. Elvégre az emberek a gomok leszármazottai. Ez azt jelenti, hogy a Chakhónak harcolnia kell a beomok ellen, hogy megvédjék őket. 

De minden megváltozott Pyori megjelenésével. Elmesélte mindenkinek, hogy Sin-si nem csak beomok és emberek által volt lakott, hanem más teremtmények is éltek itt. És ha Tabae végakarata az lenne, hogy minden más törzset eltűntessenek...  

- Haru? - szólította meg Zeha, aki észrevette, hogy időközben felébredt. A hangja kirántotta Harut a gondolataiból. - Most keltél fel? Hé, van egyáltalán fogalmad róla, hogy mennyit aludtál?

- Nem sokáig, azt hiszem - felelte érzelemmentesen Haru. 

- Huh, nem sokat? Attól féltem, hogy újra sziklává válsz - ért mellé Zeha. 

Haru kesernyés mosolyt villantott rá. Zeha leült mellé az ágyra, kezét a homlokára tette, hogy ellenőrizze, van-e láza. 

- Haru, történt valami? 

A fiú Zeha szemébe nézett. 

- Nem, semmi. Csak fáradt voltam - válaszolt hosszú szünet után. 

***

Egy nap, olyan augusztus végén, amikor az esős évszak véget ért, a Yisal Csoport kifejlesztett egy applikációt és megosztotta ingyen az emberekkel. Az alkalmazás neve "Vadász" volt. Ezen keresztül az emberek vészjelzést küldhettek a közelben tartozkodó beomvadászoknak, akik automatikusan megkapták ezeket az értesítéseket. 

- Csak nyomják meg a gombot háromszor, amikor egy beommal találkoznak, vagy ha találkoznak valakivel, aki gyanús - mutatta be az alkalmazás használatát Hwanwoong. Száját szokás szerint eltakarta a legyezőjével ahogy beszélt. Így senki sem láthatta azt a fenyegető vigyort, ami végig az arcán ült, amíg a bemutatót tartotta. - Így másodpercek alatt egy vadász megmentő karjai között találhatják magukat. Ó, és szerintem maguk a vadászok is hasznosnak fogják találni ezt az appot. Ők erősítés kérésre tudják használni ha háromszor megnyomják a gombot. 

Az applikációt könnyű volt használni. Ahogy letöltötték automatikusan kapcsolódott a telefon minden funkciójához. Csak egy gombnyomás kell a segítségkéréshez. 

A konferencia után Hwanwoong visszatért az irodájába és az ablakról tekintett le a városra. A misztikus teremtménye, aki sasnak nézett ki keresztül repült és letelepedett a vállán. Hwanwoong finoman megsimogatta a fejét. 

- Mindenki használni fogja az alkalmazást, mivel senki sem akar meghalni. Csak várj egy kicsit. Hamarosan lakomázhatunk. 

***

Majdnem a város összes lakója és vadásza telepítette az alkalmazást a telefonjára pár nappal annak megjelenése után. 

Nem sokkal később az internet tele lett posztokkal és kommentekkel. 

"Van valaki, aki tényleg használja a Vadászt?"

"Én. És CSODÁLATOS." 

"A beom vadászok tényleg azonnal jönnek és segítenek?"

"Igen, tényleg. Azért vagyok még életben, mert annyira gyorsan megjelentek."

Másik poszt a fejlesztő kedvességét méltatta. 

"Hwanwoong nem túl tökéletes? Mármint, ha a helyében lennék, fizetőssé tenném a programot."

"Ugye? Annnyira hálás vagyok, hogy a Yisal kifejlesztette az alkalmazást."

"Ha már cég csinálta volna, a vadászoknak ingyenessé tették volna és a lakóknak kellene fizetni érte. Vagy ilyen havi feliratkozási rendszert csináltak volna."

"Igazad van. Mert tudják, hogy az erőtlen városiak fizetnének azért, hogy azonnal jöjjön a segítség."

"Észrevettétek hogy nincs semmi reklám vagy ilyenek benne? Úgy hallottam, hogy Hwanwoong döntött így, mert azok lelassítanák az alkalmazást."

"Awww. Hwanwoongnak tényleg kevesebbet kéne dolgoznia és többet keresnie. Annyira kedves."

Sin-si lakói rajongtak a programért. Ugyanez volt a helyzet a vadászoknál is. Mielőtt a program elérhetővé vált a legtöbb vadász akkor érkezett a helyszínre, amikor már csak felismerhetetlen és szétmarcangolt testek maradtak a városiakból. Most az applikációnak köszönhetően sokkal hamarabb oda tudtak érni. Annyit kellett csak tenniük, hogy ellenőrizzék a segélykérő helyzetét és odasiessenek. 

És mivel a program egyszerre több vadászt is értesített - mindet aki a közelben volt - sokan közülök csapatokba verődtek és úgy harcoltak a beom ellen, így csökkentve a sebesülések és a halál számát a csatákban. Az emberek úgy gondolták, hogy ez a tökéletes alkalmazást. 

Vagy legalábbis először így hitték. 

Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lin

Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)

A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!