7Fates: CHAKHO - 30. rész
A Halál Kardja
Haru fegyverrel a kezében tért vissza, amit odadobott Do-Geonnak.
- Pyori küldi.
- Pyori…? Mármint arra a rusnya teremtményre gondolsz? Neked adta ezt azok után, amit nem olyan rég csinált itt? - kérdezte idegesen a fiú.
- Félreértette.
- Mégis mit értett félre?
Haru sóhajtva leült. Furcsa volt a viselkedése önmagához képest.
- Pyori egy duduri.
- Egy duduri? Az meg micsoda?
- A beom és a gom törzsek nem egyedül éltek itt. Mások is voltak. Egyszerűen ez a kettő volt a legerősebb – magyarázta Haru. A szavai mindenki eszébe juttatták a jeleneteket a Cein által mutatott előző életből, ahol másokat is láttak még a két törzsön kívül. - A duduri egy volt közülük.
- Haru… most már emlékszel mindenre? - kérdezte Zeha, aki tudta, hogy az ezüst hajú fiú memóriája üres lapként létezett.
A szólított megrázta a fejét és folytatta a mesélést.
- Még ha azonnal is tudtam, hogy Pyori egy duduri… amit most mesélni akarok, azt ő mondta el nekem. Állítása szerint ez a mese generációkon át öröklődött a családjában.
- Mindent elmondott neked?
- Nem mindent… húh – sóhajtott újra Haru. - A mese alapján Tabae elárulta őket.
A duduri törzs bízott Tabaeban. A többi törzs is hitt benne. Ez szinte szükségszerű volt, hiszen nem volt más, akitől segítséget kérhettek volna, amikor a beomok nekiálltak a többi törzset legyilkolni. A beomok voltak a legerősebbek Sin-siben és Tabae ereiben csörgedezett ilyen vér.
- Pyori szerint a duduri és a többiek támogatásának hála győzedelmeskedett Tabae a harcban. Majd megszegte az ígéretét és a gomok kapták meg az országot.
A legtöbb törzs pedig ki is halt. A duduri csak azért volt képes eddig kitartani, mert mélyre ásták le magukat a túlélés érdekében.
- Az nem lehet. Az a Tabae, akit én láttam… nem úgy nézett ki, mint egy áruló – tiltakozott Cein.
- Én magam is így hiszem, de nem ismerem az egész történetet – bólintott Haru. - Do-Geon. Használod azt a fegyvert vagy sem?
- Nem fogom. Addig nem, amíg bocsánatot nem kér Zehától, amiért korcsnak hívta – puffogott.
- Jól vagyok, Do-Geon – szólt közben Zeha.
- Én nem! Korcs? Még a kutyákat se hívod így.
Látva Do-Geon makacsságát, Haru elzárta az egyik szekrénybe a fegyvert. Elég levertnek tűnt, ahogy elpakolta a pisztolyt – ez pedig feltűnt Zehának. Jobban zavarta a barátja állapota, mint Pyori tahósága.
- Haru… jól vagy?
- Aludnom kell. Valamiért teljesen lefáradtam – mosolygott keserűen rá a fiú.
Így hát Haru, aki mindnyájuk közül a legkevesebb alvást igényelte – talán, mert egy kőszikla volt – elvonult a szobájába és átaludta az egész napot.
Lassan egy egész hónap telt el így, mindenkit lefoglalt a beomvadászat. Hamarosan elérkezett a nyár. Az eltelt időszak alatt a Chakho népszerűsége pedig tovább nőtt a városban – noha a tagok ebből mit sem realizáltak.
***
Mióta Soyeong, Jeongmi és Seonjun találkozott egy hónappal korábban a Chakhóval, be nem állt a szájuk róluk a suliban. Seongjun úgy nevezte őket, hogy „Mindenidők Legnagyobb Beom Vadászai”. Néha csak rövidítették arra, hogy „Chakho az M.L.-ek” [Mindenidők Legnagyobbjai]
Egy nap épp a barátainak ömlengett a csapatról, amikor az egyikük egy videót mutatott neki.
- Ez az a Chakho, akiről beszélsz?
A videó címe „Találkozzanak a Felemelkedő Beom Vadászokkal – Chakho” volt. Ez azt sugallta, hogy egy interjú készült a tagokkal, ennek ellenére a videó nem volt más, mint egy távoli felvétel az egyik harcról. Zeha és Jooan volt benne. Azonban a szinte fénysebességű mozgásuk miatt alig voltak láthatóak és csak akkor lehetett őket ténylegesen látni, hogyha megállították a videót a harc közben.
- Elnézést… - hallatszott egy hang a videóban, a Chakhót szólították meg. Azok közül az egyikük megfordult, miközben a kardját visszahelyzete a hüvelyébe. Tisztán látszott a mozdulat.
- Ember! Hát nem menő? Tényleg Ő az M.L.! - kiáltott fel Seongjun.
- Ti vagytok a Chakho?
A fiú, aki megfordult, finoman bólintott majd eltűnt a társával együtt. Ezt látva az egyik diák, akinek a beceneve „Híresség Detektor” volt azt jósolta, hogy hamarosan nagyon népszerűek lesznek. Csak győzzék kivárni.
***
Pár nappal az áruházi incidenc után Dongcheol összehívott egy sajtótájékoztatót.
- Szavakkal nem tudom kifejezni azt a a bűntudatot és bűnösséget, amit az esettel kapcsolatban érzek. Az én hibám volt, hogy nem figyeltem eléggé a csapatomra. A felelősöket végleg eltávolítottam a csapatból, így a többiek tovább folytathatják a beomvadászatot. Mint a csapat parancsnoka, biztosítani fogom, hogy ez még egyszer ne történhessen meg. Még egyszer, mi, a Tigris Lepkék, elkötelezettek vagyunk Sin-si biztonságáért és védelméért, ahogy mindig is így tettünk.
A rengeteg bocsánatkérés után Dongcheol magához rendelte a tagokat, hogy személyesen látogassák meg az áldodatokat és családjaikat és felajánlják a segítségüket, hogy ismét talpra állhasson a család.
Az utca embere pedig ezeket a gesztusokat látva arra jutott, hogy végül is a Tigris Lepkék eddig védelmezték őket, a jelenlegi eset csak egy kirívó dolog volt. A kommentek többsége elkezdte őket jobb színben látni.
- Jobban belegondolva, ez nem a parancsnok hibája.- Igaz, tudod mit szoktak mondani, egy rohadt alma az egészet elrohasztja. De most a rohadtakat eltávolították.- Ne hibáztassuk a többséget azért, amit egy kisebb csapat követett el.
Miután pár embert lefizetett azért, hogy pozitív dolgokat írkáljanak a csapatról, Dongcheol végre megfordította a nyilvánosság véleményét. Most már több ember védte be a Tigris Lepkéket. De ennyi és semmi több.
Nehéz volt visszaállítani a hírnevüket, miután már elvesztették egyszer. Egy hónappal az eset után még mindig nem sikerült visszakerülniük a trónra, nem számított mennyire próbálkoztak. Igazából egy másik csapat már szinte át is vette a helyüket.
- Chakho…
Dongcheol egy streamert nézett, aki a korábban feltöltött „Találkozzanak a Felemelkedő Beom Vadászokkal – Chakho” videóját beszélte ki. Arról áradozott, hogy mennyire menő volt a csapat. Rengeteg hozzászólás dicsérte a Chakhót, szinte már tisztelettel beszéltek róluk.
A közvélemény jobban megvadult, mint anno, amikor a Tigris Lepkék kerültek a figyelem középpontjában. A hozzászólások alapján Dongcheol arra tippelt, hogy ez a jóképűségük miatt volt.
- De még mindig, nem értem ezt az őrületet…
Dongcheolnak rossz érzése volt Zehával kapcsolatosan, amikor először találkoztak – és nem tévedett. Mindez nem történt volna meg, ha a saját kezével végzett volna vele még korábban, most már bánta, hogy az egyik beosztottját bízta meg ezzel a feladattal.
Most Zeha és a csapata elérhetetlenné váltak, mivel mindenki ismerte az arcukat. Túl nagy és erős volt a rajongói bázisuk, hogy csak úgy eltűntethessék őket.
Mindezek ellenére Dongcheol nem akarta elfogadni a sorsát és átadni másnak a legjobb beomvadász megnevezést. Azt akarta, hogy a Tigris Lepkék legyenek azok. Így hát kiadta a parancsot:
- Menjetek és vegyetek meg minden fegyvert, ami kinn van a kereskedőknél. Nem érdekel mennyibe került. Eredjetek és hozzátok el mindet.
***
Hupo egy üres házban lustálkodott. Gyerekkereskedők szállásán járt és öt bűnözőt meg is evett korábban. Ez egy jó darabig kielégítette az étvágyát és boldoggá tette.
- Jó érzés pihenni, mester – jegyezte meg Heoseo, aki Hupo mellett ült.
- Nem láttam mostanság Marót és Bultit – jegyezte meg az idősebb.
Maro, Bulti és Heoseo voltak a legközelebbi beosztottjai.
- Engem is zavar. De ugyanakkor nem meglepő, valószínűleg kiélvezik az örömüket. Jobban gyűlölik az embereket, mint bárki közülünk.
- Szólj nekik, hogy ne vigyék túlzásba.
- Elmondom majd. Ó, bekapcsolhatom a tv-t?
Heoseo manapság TV függő lett. Ahogy Hupo rábólintott, már fogta is a távirányítót és megnyomta a bekapcsoló gombot. A hírek jöttek be, ahol egy internetre feltöltött videóról volt szó. Heoseo épp el akarta kapcsolni, amikor Hupo felemelte a kezét, hogy megállítsa.
- Várj!
A hírekben ekkor lejátszották a videót. Két beom vadász harcolt egy szörny ellen.
- Mester, mi ez, hogy nézni akarod, ahelyett... – de nem tudta befejezni Heoseo a gondolatot. Látta, hogy Hupo szeme sötétséggel telt meg. Sose látta még ilyennek. Hupo felismerte a kardot, amit az egyik vadász forgatott. Ugyanaz volt, ami számtalan beomot is leölt már a múltban.
- A Halál Kardja… - morogta az orra alatt a nevét. Ekkor Heoseo is felismerte a kardot, az arca lefagyott. Hupo felhúzta az orrát.
- Tabae… - hirtelen felugrott és elordította magát. - Tabaeee!!
***
Eközben Bulti szintén egy elhagyatott házban próbálta a sérüléseit kipihenni. A seb, amit Zeha és csapata okozott brutális volt. Így nem tudott olyan gyorsan regenerálódni, mint a korábbi csatákban szerzett sérüléseiből.
- Bulti – szólította meg Maro, miközben egy síró nőt rángatott magával. - Ez az, aki ezt tette veled? - nyújtotta át a kezében tartott telefont. Amit Bulti ekkor látott annyira felzaklatta, hogy az agyarai reflexből kiugrottak. A nő ekkor hisztérikusan kezdett el sikítozni, így hát Maro kénytelen volt belerúgni hogy elhallgattassa. Megállította a videót és a kardra mutatott.
- Nem emlékszel erre a kardra?
- Miért? Mi van vele? Az arcára emlékszem – ordította mérgesen Bulti.
- Hé – pöckölte meg Maro a fejét finoman. - Emlékezned kell erre is. Ez az a kard, ami végzett apánkkal.
Bulti ekkor ráfókuszált a kardra, amit Zeha tartott a kezében, a szemei pedig felragyogtak. Hideg mosollyal nézett fel Marora.
- Tényleg, akkor most eggyel több okunk van, hogy végezzünk vele, nemde?
***
Vigyorogva nézte a tv-t. Száját egy legyezővel takarva dünnyögött magának, majd megállította az adát és közelebb sétált. Egy Yisal logó volt a televízió szélén. A televíziótól kezdve a légkondíciónálón, telefonon, egyéb elektroniaki eszközökön, kozmetikumokon és alapvető dolgokon át, neház volt Sin-siben olyat találni, amit nem a Yisal Csoport gyártott. Hwanwoong volt ennek a tulajdonosa. A kardra bámult, ujját végighúzta annak vonalán, szemét összehúzta, ahogy ezt tette.
- Istenem, istenem – sétált vissza a hatalmas irodában található kanapéhoz. - Istenkém… azt hiszem azt a kardot láttam már valahol… - kinyújtotta a kezét, amire a szoba sötétjéből egy furcsa teremtmény repült rá. Úgy nézett ki, mint egy sas, de kígyó farka és majom fülei voltak. Elég furcsa valami volt. - Ahogy látom, jól forgatja a kardot, nemde?
A teremtmény magas hangon visított.
- Hittem, hogy elpusztítják majd egymást, de most, hogy a kard is felbukkant nem tudok tovább hátradőlni és csak nézni.
Megvakarta az ijesztő sas fejét és vidáman kérdezte tőle:
- Azt hiszem itt az idő, nem úgy véled?
Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lin
Lektorálta: Lin
Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)
A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!