7Fates: CHAKHO - 29. rész
Korcs
- Azok a kölykök aztán furák voltak, nem? - kérdezte Do-Geon miközben a fegyvereit ellenőrizte.
A Chakho vett egy házat maguknak, amiben mindnyájan kényelmesen elfértek. A Hatos Körzetben volt, ami már többször áldozatául esett a beomok támadásának. Nem számított, mivel ez pont kapóra jött a csapatnak, hiszen így volt lehetőségük egy ilyen több szobás házat venni elérhető áron.
Pyorit lefektették az egyik szobában. Ugyan megvitatták, hogy kórházba kellene vinni, de elvetették az ötletet - hiszen Pyori nem igazán nézett ki embernek.
- Tudod, milyenek a középiskolás kölykök manapság. Senki sem állíthatja meg őket - válaszolt Zeha. - Egyébként micsoda ez a tag? Szerinted ember?
- Annak kell lennie. Van szeme, orra és szája, akárcsak nekünk. Két lába, tíz ujja... - sorolta Do-Geon ahogy vizsgálta Pyorit. De valami különbözött az ujjainál. Annyira bütykösek és deformáltak voltak, hogy inkább faágaknak néztek ki.
- Minek hívjuk ezt...? Valami genetikai mutációnak? Szerinted valami ilyenről lehet szó?
- Nos...
Csak Zeha és Do-Geon voltak a házban. A többiek elmentek beomokra vadászni, amíg ők elhozták az idegent, hogy gondoskodhassanak róla. Már pár órája öntudatlan volt, de nem úgy festett, mint aki egyhamar magához fog térni.
- Zeha, ne menj hozzá túl közel. Veszélyes lehet - figyelmeztette végül az idősebb.
- De megpróbált segíteni azoknak a gyerekeknek.
- Lehet, hogy félreismerték őt.
Ekkor viszont morgás szakította félbe a beszélgetésüket. Azonnal megragadták a fegyvereiket, ahogy Pyori arca fintorba torzult. Egy pillanattal később tágra nyíltak a szemei. A két fiú őt figyelte, így észrevették, hogy a két szeme is különbözik - a bal szeme nagyobb volt, mint a jobb. Nem tehettek róla, a deformitása még jobban taszította őket most, hogy felébredt.
Az körbenézett, ellenőrizve a környezetét, mielőtt észrevette volna Do-Geont és Zehát. Hirtelen felugrott az ágyban és védekező állást vett fel. Az egyik szeme kicsit jobban kiugrott, ahogy észrevette a Halál Kardját. Bár Zeha nem volt benne biztos, hogy tényleg nagyobb lett a szeme. Egy darabig még bámulta a fekete kardot, majd az azt tartó fiúra emelte a tekintetét.
- Mi vagy te? - csattant fel.
- Egy beomvadász.
- Beomvadász? Te? Hahaha! - tört ki nevetésben az idegen.
- Mi olyan vicces? - kérdezett vissza Zeha.
- Semmi, semmi, csak eszembe jutott egy vicces népmese.
Zeha régebben az ilyet kinevette volna, de a dolgok most mások voltak már. Tisztában volt vele, hogy az előző élet például létező dolog. Mivel Pyori úgy festett, hogy ismeri a kardját, valószínűnek tűnt, hogy a "népmese", amire utalt Tabae-ről szól. Vagy legalábbis köze van hozzá.
- Mi a történeted? - tette fel a kérdését Zeha, miután Pyori kicsit lenyugodott.
- Nos, az nem tartozik rád.
- Hé, miről szól a mese?
- Heh, népmese rajongó vagy, mi? Menj és kérd meg a szüleid, hogy mondjanak neked meséket - válaszolta vontatott hangon.
- Apám meghalt.
- Akkor... kérdezd anyádat.
- Ő is meghalt.
- Sajnálom...
- Felejtsd el. Csak meséld el a történeted - sietette Zeha. Azonban ahelyett, hogy Pyori válaszolt volna elkezdte bámulni a fiút. Zeha ekkor vette észre, hogy a fiúnak zöld szemei vannak.
- Amúgy mi történt a kölykökkel? Meghaltak? - kérdezett mást Pyori.
- Életben vannak. És biztonságba jutottak.
- Jó tudni.
- Azt mondták, hogy megpróbáltad megmenteni őket.
- Nem igazán, magamat próbáltam menteni.
Zeha a válaszokból azt szűrte le, hogy tényleg nem rossz ember ez az idegen. Így lejjebb engedte a kardját és Do-Geon is így tett a fegyvereivel. Ez lenyűgözte Pyorit, aki megvillantotta éles fogait úgy vigyorgott rájuk.
- Gyerekek, hamar meg fogtok halni, ha ilyen könnyen bíztok az idegenekben. Mi van, ha azért vagyok kedves, hogy megnyerjelek magamnak benneteket, hogy aztán megtámadjalak a végén?
- Nos... próbálkozni szabad - felelte Zeha.
- Nem hinném, hogy akárcsak hátulról támadva is lenne esélyem. Szóval - Pyori lekászálódott az ágyról -, kösz a segítséget. Megyek is.
Do-Geon viszont megragadta a vállát mielőtt messzire jutott volna.
- Úgy hallottam, hogy fegyvereket árulsz.
- Igaz.
- Kereskedő vagy?
- Valami olyasmi - bólintott Pyori.
- Mid van?
- Bármi - emelte fel a kezét és úgy folytatta - amit ezekkel a kezekkel el tudok készíteni.
A két fiú Pyori kezére nézett. A kétkedés az arcukra lehetett írva, mert az idegen folytatta a magyarázatot.
- Tudjátok, hogy valami misztikus erő szabadult rá a városra, amikor a pecsét megtört és a beomok át tudtak jönni Sin-sibe? Akiknek pedig erő jutott, azok a beomvadászok lettek.
- Igen, ezt tudjuk.
- Akkor ne gondoljátok, hogy csak ti, emberek, kaptatok ilyen erőt. Vannak olyanok, akik ősi erőt kaptak. Mint én.
- Ősi erőt...? - kérdezte kíváncsian Zeha.
- Ti ketten tényleg nem tudtok semmit, mi? - mosolyodott el Pyori.
- Mert te mit tudsz?
- Csak azt, amit a szüleim meséltek. És ők is csak annyit tudtak, amennyit az ő szüleik meséltek. Ezek a népmesék. Generációról generációra szálltak.
Zeha egyre biztosabb volt benne, hogy ez a mese Tabae-ről szól.
- De miről szól? Mondd el nekünk.
- Nem akarom - válaszolt keményen Pyori.
- Nem viccelek. Mondd el. Ha pénz kell, fizetünk, ha elmesélted.
- A pénz nem érdekel. És miért is kéne elmondanom? Azt sem tudom, hogy kik vagytok - jegyezte meg cinikusan Pyori.
- Ha így látod, nincs mit mondanom, de... - Zeha hangja félénkké vált.
- Te, mi a neved?
- Zeha vagyok. Ő pedig Do-Geon.
- Zeha. - Pyori alig figyelt a másik fiúra, tekintete a fiatalabbra szegeződött. - Zeha? Zeha... Zeha.
Miután még jó párszor hangosan kimondta a fiú nevét, Pyori elvigyorodott majd megbökte a fiú mellkasát.
- Nem bízom benned, keverék.
Zeha egy pillanatra lefagyott, úgy érezte, mintha arcon vágták volna. Do-Geon ekkor nekirontott az idegennek.
- Hogy mit mondtál?! - ragadta meg erőszakosan a gallérját. Pyori teste szinte szabadon lógott a nagyobb fiú kezében.
- Mi van? Azt hiszed visszavonom, ha fenyegetsz? Elmondhatom többször is. Nem bízom a keverékekben. A korcsok nem mások, mint gusztustalan teremtmények - jelentette ki Pyori.
Do-Geon egy tompa puffanással a falnak vágta ezután. Ebben a pillanatban tért vissza a csapat többi tagja a vadászatról. Tágra nyílt szemekkel nézték a szemük előtt kibontakozó jelenetet.
- Do-Geon, mi a baj? - kérdezte óvatosan Jooan.
- Ez a valami korcsnak nevezte Zehát - válaszolta mérgesen.
- Hogy mi? - Jooan szemei összeszűkültek. Az idegenhez sietett és felpofozta. - Azonnal vond vissza.
- Nem, hagyjátok. Semmi gond - tért magához a hirtelen jött kábulatból Zeha. - Do-Geon, engedd el. Minden oké.
- Nem érdekel, ha szerinted ez rendben van. Nekem egyáltalán nem! Hogy merészel bárkit is korcsnak nevezni? - tiltakozott dühösen.
- Csodálkozom, hogy te miért csinálsz ebből ekkora ügyet, ha Zehát nem zavarja - kuncogott Pyori, a félelem legkisebb jelét sem mutatva az egész csapat láttán. Mielőtt Do-Geon bármit is csinált volna, Zeha megragadta a csuklóját.
- Ne, ne, Do-Geon. Kérlek, ne. Nem akarok semmivel sem harcolni, ami nem beom - szólt finoman az idősebbhez a fiú és a szemébe nézett. Az lassan felengedett a szorításból az idegen ruháján. Mielőtt azonban Pyori kicsússzant volna a kezei közül, Do-Geon újra megragadta és figyelmeztette:
- Jobban jársz, ha többé nem kerülsz a szemem elé.
- Váó, nagyon megijedtem.
Pyori úgy tett, mintha kirázta volna a hideg a félelemtől és gyengén mellkason bökte most Do-Geont, majd egyszerűen kirohant. Haru némán figyelte, ahogy távozott.
***
Pyori az Egyes Körzet felé rohant.
El akarta érni azt az eufórikus futóknál jellemző állapotot, hogy a szívében megjelent haragot leverje. A múltban ebben az országban a beomon és gomokon kívül más törzsek is éltek. Pyori fajtája csendesen meghúzódott ott mélyen, ahol most maga a város terült el. Az emberek elfelejtették azt az időt, de ők, akik bújkálva éltek, emlékeztek még. Emlékezték még arra az emberre, akinél ott volt a Halál Kardja. Megbízható volt és erős és kiállt a gyengékért. Természetes volt, hogy mindenki bízott benne. Addig, amíg hátat nem fordított nekik és elárulta őket. Az árulásának emléke pedig generációról generációra szállt Pyori családjában, mintegy figyelmeztetésképp. Azonnal felismerte a fekete kardot Zeha kezében - a Halál Kardját. Azonnal eszébe jutott a szülei által mesélt régi történet.
Tabae-ről, a korcsról szólt. Áruló volt, aki abba a kézbe harapott, ami etette őt, és arra kárhoztatta Pyori törzsét, hogy Sin-si alatt éljenek az árnyékban.
A családja Sin-si mélyére költözött, mert azon kívül nem tudtak életben maradni. Ez addig volt így, amíg meg nem érezték, hogy az ősi erejük visszatért. A fejlődés ellenére, ami az évek alatt történt, Sin-si még mindig Sin-si volt.
Amikor Pyori először újra feljött a felszínre, alig foglalkozott Tabae-val vagy a gomokkal. Elvégre mindez annyira régen történt, hogy számára semmit sem jelentett már. Ami számított az az volt, hogy végre feljutott a felszínre és élvezte a napfényt. Így hát elkezdett fegyvereket készíteni és titokban árulni, hogy megéljen valamiből, miközben beolvadt az emberek közé.
Az ősi erőnek hála volt képes fegyvereket gyártani. Úgy gondolta, hogy meghívhatná a barátait is, hogy éljenek idefenn vele. De rájött, hogy tévedett, amikor összefutott Zehával. Tisztában volt vele, hogy Tabae és Zeha különböző ember. Elvégre, Tabae sok-sok évvel ezelőtt élt. De a történet, ami évszázadokkal korábban történt, mélyen az emlékezetébe volt vésve. Szóval amikor meglátta a keveredett-fajú Zehát, ahogy a Halál Kardját tartotta, azonnal Tabae-ra asszociált és a gyűlölet felbukkant a szívében.
Pyori közben egy Egyes Körzeti házban találta magát. Korábban egy kis családé volt, de üressé vált, miután megölte őket pár beom. Minden érintetlen volt odabenn. Pyori kinyitotta a hűtőt, hogy igyon egy kis vizet és lefeküdt az ágyra. Zeha szemében megvillanó megbántottságra emlékezett vissza.
- Túl durva lettem volna? Nem mintha az ő hibája lenne.
- Pontosan. Túl durva voltál.
Pyori rugóként pattant fel az ágyról, ahogy valaki válaszolt a kérdésére. Egy férfit látott. Szürke-ezüstös haja és fiatal arca volt. Ő is ott volt Zehával és a többiekkel.
- Ki vagy te?
- Haru. Én vagyok az Inwang-hegyi Beom Szikla. Te pedig egy duduri vagy, ugye?
Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lin
Lektorálta: Lin
Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)
A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!