[7Fates: CHAKHO] 28. rész - Hős (Wattpad)

7Fates: CHAKHO - 28. rész

Hős

A szürke beom épp időben fordult, hogy elkerülje a lövést. Valami tompa puffanással ért földet Jeongmi előtt. Egy nyílvessző volt az. Egy másik pedig egyenesen a beom nyakába fúródott. Az mérgesen kirántotta, nem törődve vele, hogy egy apróbb húscafatot is kitépett magából.

- Hol vagy?! - üvöltött a szörny fejét kapkodva. - Mutasd magad! - morgott vészjóslóan.

Hirtelen újabb nyíl szelte át a levegőt éles hang kíséretében. Ezúttal nem volt elég gyors, hogy kikerülje. A vessző a combjába fúródott. A beom fájdalmában ordítani kezdett, amit viszont egy ismeretlen helyről érkező lövedék akasztott meg, ami ismét a nyakát sebezte meg. A szörny megtántorodott majd összeesett és a földre zuhant. A térdeire zuhant és kezét a nyakán vérző sebre szorította miközben a levegőbe bámult. A másik beom ugyanezt tette.

- Úgy fest, hogy messze vannak… hol lehetnek?

- Talán vadászok.

Beom vadászok lennének? Jeongmi már a gondolattól is megkönnyebbült, ahogy a beszélgetést hallgatta. Nem fognak meghalni! A vadászok hamarosan itt lesznek.

A küszöbön álló halállal szemben Jeongmit nem érdekelte, hogy melyik vadászok sietnek a megmentésére. Hálás lenne akkor is, hogyha kegyvesztett Tigris Lepkék lennének azok. Készen állt, hogy örök éltére adós maradjon annak, aki megmenti.

- Mutasd magad! Te szánalmas gyáva! Azt mondtam, gyere elő!

Lövés döreje visszhangzott, de nem talált el semmit és senkit. A sárga beom elkapta a kezével, orrát felhúzta idegességében.

- Csótányok. Féltek a harctól?! Gyertek elő, azonnal! Darabokra szaggatlak!

A beom egyértelmű provokációjára senki sem jött elő, helyette nyilak és lövedékekkel lett tele a terület. A beom úgy csapkodott a karjával, mintha idegesítő bogarakat ütne le. Néhány lövés viszont így is talált.

Ekkor a sárga beom vigyorogva megfordult, mintha csak valami remek ötlete támadt volna. Kezét Jeongmi felé nyújtotta. Úgy gondolta, hogy túszként használja a lány, így a támadóiknak nem lesz más esélyük, mint hogy abbahagyják a támadást. Jeongmi megrázkódott és összeszorította a szemét, amikor épp a nyakánál fogva kapta volna el őt a beom. Ellenben meglepetésére nem érzett semmilyen éles fájdalmat. Furcsa hang hallatszott, mintha valami húsba vágott volna, erre nyitotta ki a szemét. A szörny fájdalmában felkiáltott. A keze, ami az előbb még felé nyúlt közöttük feküdt a földön és vonaglott, mintha még mindig a szörnyhöz tartozna.

- Áááá! - sikoltott fel fülbántóan magas hangon.

Seongjun és Soyeong megpróbálták kihasználni a helyzetet és elrohanni, ekkor viszont megláttak egy embert. Szerelői kezeslábast viselt rengeteg zsebbel. Magas volt és kócos. Egy mélyfekete kardot tartott a kezében és köztük meg a beom között állt.

Jeongmi fejében sikoltozott, hogy ő az. Ő az egyikük a hét fiúból, akik eltűntek miután megmentették az áruházban az embereket. Halvány reménysugár csillant meg számukra. Nem fognak meghalni.

Még ha soha nem találkozott is vele, elég biztos volt benne, hogy amíg Ő itt van túl fogják élni.

- Te…! - morgott rá mérgesen a kéz nélküli beom.

Közben a súlyosan megsérült szürke beom nem igazán jelentett ellenfelet Cein számára, mivel belehalt a sérüléseibe. A harmadik szörny, akinek csíkos volt a bundája, Jooannal harcolt. Cein épp felemelte a tőrjeit, hogy leszúrja a sárga beomot, amikor is Zeha finoman megrázta a fejét. Így hát morogva leeresztette a fegyvereit. A harc kimenetele úgy is nyilvánvaló volt. A három Egyes Körzetben grasszáló beom alacsony besorolású volt, így nem jelentettek kihívás a Chakhonak.

A kéz nélküli beom a használható kezével Zehát vette célba, ahogy rájött, hogy a barátját megölték. A karmai azonban meg sem sebezték a fiút. Ellenben annak kardja egy gyors mozdulattal levágta a beom karmait. Ez meglepte a szörnyet, mivel az ő karmai nem emberiek voltak. Még ha csak alacsonyabb beosztású is volt, akkor is kemények és acél-szerűek voltak azok a karmok, mégis a kardnak egyetlen sima suhintásába került, hogy levágja azokat. A beom szemei tágra nyíltak a felismeréstől, miszerint az előtte álló fiú nem egyszerű ember de nem is egy sima vadász.

- Mi vagy te? - bámult Zehára.

- Mondd el, hol van Hupo.

- Hupo? Há! Honnan ismered a vezetőnket? Csak egy emberi kártevő vagy.

- Az nem tartozik rád. Hol van Hupo? - ismételte meg Zeha a kérdést.

A beom erre csak felhúzta az orrát. Ő Maróval értett egyet nem pedig Hupóval, aki azt vallotta, hogy csak a gonosz embereket öljék meg. Ennek ellenére eszében sem volt elárulni őt. Hupo volt a törzs védelmezője. Minden beom hálás volt neki és az életével tartozott, amiért a legkegyetlenebb időkben sem hagyta őket magukra.

- Tényleg azt hiszed, hogy elmondom? Egyébként, biztos vagyok benne, hogy láttalak már… ó, te vagy az a kölyök az Inwang-hegyről.

Zeha arca finoman megrándult, a beom pedig ezt észrevette és igyekezett kihasználni.

- Nem akarsz többet tudni az apádról? Az apád – viszont a beomnak nem volt esélye befejezni a mondatot, egy éles vágással a fejét levágta Zeha. A szörny még tágra tudta nyitni a szemeit, majd a feje legurult a nyakáról a földre. A fiú rábámult és úgy válaszolt a már halott beomnak.

- Nem, kösz. Az emlékeimben épp elég dolog van róla.

Mióta Zeha és a többiek megalapították, a Chakho már 14 beommal végzett. De egyikük sem tudott semmit Hupóról. A törzs hihetetlenül hűséges volt Hupohoz, mert mindegyikük sírba vitte a titkát.

- Mondott valamit? - kérdezte Do-Geon, ahogy futva a helyszínre érkezett. Zeha megrázta a fejét.

- Hol van Hwan? - kérdezett vissza inkább.

- Csatlakozik Hosuhoz és Haruhoz. Ha jól sejtem ezek mind alsó osztálybeliek voltak.

- Igen, szerencsére – bólintott Zeha.

- Mondott bármit Hupóról?

- Nem, úgy fest mind hallgatnak róla.

- Tudod, eléggé meg vagyok lepve. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hűségesek hozzá.

- Ugye? - sóhajtott válaszképp Zeha.

A dolgok kezdtek rosszra fordulni. Miközben a beomok továbbra is a városban voltak, a vadászok között megváltozott a hangulat.

Ahogy a Tigris Lepkék hírnevén csorba esett, úgy a többiek esélyt láttak arra, hogy a saját helyzetüket feljebb hozzák. Mindenki a trónra vágyott, amin eddig a Tigris Lepkék ültek. Ez oda vezetett, hogy a beom vadászok elkezdték a szörnyeket hatalmas erőkkel levadászni, viszont nem törődtek az emberekkel. Mindennek a tetejébe senki sem tudott semmit Hupo hollétéről.

- Elnézést… - egy magas hang szólt közbe.

A két fiú megfordult és akkor vették észre a három diákot, akiket majdnem megöltek a beomok. A szemeikben elismerés csillogott. Zeha észrevette, hogy mennyire makulátlannak tűnnek a romok között az iskolai egyenruhájukban. Egyikük sem úgy nézett ki, mint akik pillanatokra voltak a haláltól. Az egyikük megszólalt.

- Ti vagytok azok… ugye?

- Mik vagyunk?

- Tudod… az áruház. Az áruházi hősök.

Zeha elpirult, ahogy meghallotta ezeket a szavakat. Tisztában volt vele, hogy az emberek minek nevezik őket. Azzal is tisztában volt, hogy mindenki őket kereste. Mégis, még mindig kellemetlen volt számára, hogy elismerje, ők voltak azok. Úgyhogy úgy tett, mintha nem hallott volna még róla.

- Ó, igen – válaszolt végül. Abban a pillanatban, ahogy ezt meghallották, a diákok izgatottan dobbantottak a lábukkal.

- Óóó! Tudtam – kiáltott örömmel Jeongmi. - Istenem, istenem. Sose gondoltam, hogy látni foglak benneteket harcolni.

- Váó, egyszerűen lenyűgöző. Nagyon menők vagytok. És helyesek! - jegyezte meg Seongjun.

- Hatalmas rajongóitok vagyunk. Tényleg menők vagytok. Fogalmam sincs, hogy maradhattatok ki eddig a rivaldafényből, amikor az életeteket kockáztatjátok, hogy megmentsétek az embereket.

- Annyira látni szerettelek volna benneteket! Megfoghatom a kezeteket?

Ez volt az első alkalom, hogy Zeha ilyesmit tapasztalt. A többiekhez fordult segítségért. Viszont Do-Geon, Cein és Jooan is pont olyan értetlenül álltak, mint ő maga.

- Várjunk csak. Elpirult? De cuki! - Soyeong hangja örömmel volt tele.

- Tudjátok, azt hittem, hogy félelmetesek és ijesztőek lesztek. Ilyen nagydarab srácok. Mint a gengszterek.

- Igen! Mint az a Dongcheol a Tigris Lepkékből. Az tényleg úgy néz ki, mint egy bűnöző. Tévedtem! Nem számít, remekül néztek ki – értett egyet Jeongmival Soyeong. - Egyáltalán nem vagytok ijesztőek. Mi több, elég aranyosak vagytok! A nevem Soyeong. Kérlek, emlékezzetek rám – mutatkozott be.

- Soyeong! Tényleg? Én egyébként Jeongmi vagyok – vágott közbe a barátnője.

- Én pedig Seongjun. Engem se felejtsetek el – mondta, minközben megpróbált kezet fogni Zehával.

Az Do-Geonra pillantot, mint a csapat legmegbízhatóbb és felelősségteljes tagjára, a szemével kérdezve tőle, hogy most mégis mit csináljon. Do-Geon vállat vont. Futás.

Do-Geon pont olyan elveszett volt, mint Zeha ebben a helyzetben. A fiú a nagyobbik után akart futni, viszont nem hagyhatta itt ezeket a diákokat, hiszen más szörnyek bosszúra szomjasan újra megtámadhatják őket.

- Mit kerestek itt? Nem tudjátok, hogy ez veszélyes? - Jooan szólt közbe végül megmentve a szituációt.

- Ó, az. Fegyverekért jöttünk.

- Fegyverért? - kérdezett vissza Jooan.

- Igen, van egy srác, aki olcsón árul fegyvereket. Ó. Ó! Pyori!

A Chakho követte a diákokat, akik valahova elrohantak. Megálltak egy autó mellett, ahol egy férfi feküdt a földön. A csapat meglepődött, amikor meglátták az arcát. Groteszk arca volt, se nem ember, se nem beom. Zeha meglepődött, hogy a diákok egyáltalán nem féltek Pyoritól.

- Pyori! Pyori, meghaltál? Ébredj fel. Legyőztük a beomokat – rázták meg a férfit annyira erősen, hogy Zeha attól tartott ebbe fog belehalni ha még nem tette.

- Izé…

Azonnal abbahagyták Pyori rázását, ahogy megszólalt Zeha. Úgy bámultak rá, mint a kiskutyák, akik a gazdájuk utasítására várnak. Elég idegessé tették.

- Veszélyes itt. A beomok újra felbukkanhatnak.

Ekkor emlékeztek vissza a diákok, hogy mi történt velük alig pár perccel korábban. Azonnal elsápadtak.

- Ez az ember megpróbált megmenteni bennünket. De a beomok elkapták. Kérlek, bizonyosodjunk meg róla, hogy él még – könyörgött az egyikük.

- Oké, mi majd gondoskodunk róla, szóval menjetek. Ne nézzetek vissza és fussatok, amíg biztonságba nem értek.

Bólintottak, de mielőtt elmentek volna, Jeongmi megfordult és feltett egy kérdést Zehának.

- Öhm, srácok.. ti egy csapat vagytok?

- Igen.

- Mi a nevetek?

Zeha egy pillanatnyi hezitálás után válaszolt:

- Chakho.

Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lin

Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)

A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!