[7Fates: CHAKHO] 25. rész - Az elhatározás a múltból fakad (Wattpad)

7Fates: CHAKHO - 25. rész

Az elhatározás a múltból fakad

Tabae. 

Zeha úgy érezte, mintha egy hatalmas harangot kongattak volna meg a fejében a név hallatán. A többiek is hasonlóképpen érezhettek, mindegyikük arcán látszott. A beomok és a gomok világa. Egy keverék faj. Anno ez a történet hihetetlen lett volna. De most már bármi lehetségessé vált. 

- És úgy hívtam a fekete beomot, hogy Hupo. 

Zeha szemei a meglepetéstől kikerekedtek, ösztönösen Haru felé fordult. Az csak bólintással jelezte, hogy figyeljenek továbbra is Cein történetére, aki folytatta. 

- Hupo Shin-si védelmezője az ő világukban. Az hasonló, mint a miénk. Mindketten megígértük, hogy megvédjük a föld békéjét... de Hupo elárult. Elkezdte legyilkolni a gomokat a hátam mögött, hogy eltűntessek őket Shin-siből. 

Ekkor Do-Geon felemelte a kezét, szót kérve. 

- Miért tette volna? Úgy tudtam, hogy a beomok és a gomok jóban voltak. Valami történt volna a beomokkal, hogy hátat fordítottak a másik törzsnek?

- Nem vagyok benne biztos - rázta meg a fejét Cein. - Ez a szemöldök nem mutat meg minden részletet. Annyi viszont biztos, hogy a beomok elkezdték leölni a gomokat és a többi kisebb törzset is, ami oda vezetett, hogy valamennyien lenézték a beomokat. A gomok oldalán álltam, mivel a beomok lépték át először a határt. És... 

Cein a Zeha ágya mellett heverő kardra pillantott. Mindenki arra fordult. Rámutatott a fegyverre és úgy folytatta. 

- A kezembe fogtam azt a kardot és azt mondtam "Elöl fogok állni és békét hozok az országra."

Ekkor Zeha fejébe hirtelen éles fájdalom hasított. Eszébe ötlött egy pillanat. Az az emlék jött ismét elő, amikor először érintette meg a kardot a múzeumban. Akkor félresöpörte az élmény. Ezúttal viszont sokkal élesebben és tisztábban jutott eszébe a jelenet, amit látott. 

"- Hupo, nem érdemled meg, hogy Shin-si védelmezője legyél."

A fekete kard egyenesen Hupo nyakánál pihent. A szörny súlyosan meg volt sebesülve. Ennek ellenére a szemei fenyegetés tükröztek. Zeha nem értette. 

Nem értette, hogy miértt? Miért nézett rá úgy, mintha Ő lett volna az, aki elkezdte az egészet? 

Hupo sárga szemei gyűlölettel voltak tele. De valami más is volt mögötte. 

Miért tűnik szomorúnak? 

Érthetetlen volt ez az érzelem Hupo szemeiben.

- Hé, Zeha? Jól vagy? - rázta meg finoman a vállánál fogva Hwan.
- Cein igazat mond - szólalt meg.
- Persze, hogy azt mondom! Azt hitted, hogy hazudok? - horrkant fel idegesen az említett.

Zeha visszament az ágyához, hogy kezébe vegye a Halál Kardját. 

- Amikor a múzeumban a kezembe vettem ezt a kardot, hasonló jelenet játszódott le előttem, mint amit Cein most elmesélt. Vagy inkább hallottam és nem láttam? Mindegy is, a látomásban megragadtam a kardot miközben megígértem a törzseknek, hogy békét hozok az országba. 

- Én is... - szólalt meg Hosu. - Én is láttam. Akkor lehetett, amikor megettem a beomot. Hasonló látomásom volt, mint amit most Cein mesélt. Legalábbis így emlékszem. 

Mindenki némán a kardra bámult. Mélyen a gondolataikba merültek. Annak ellenére, hogy nehéz volt ezt a történetet elhinni, a saját tapasztalataik mégis azt mutatták, hogy igaz. 

- Várjunk csak. Valami nem stimmel - szólt Do-Geon. - Azt mondjátok, hogy mind Tabae voltunk előző életünkben... de ez hogy lehetséges? Maga az, hogy volt előző életünk azt jelenti, hogy van egy lelkünk, ami újjá született. Ez nem furcsa? Hogy lehetünk mindannyian egyszerre Tabae reinkarnációja? 

- Nem mindenki. Én nem - tette fel a kezét Haru. - Én a Beom Szikla vagyok. Nem volt előző életem. 

- Ó, igazad van. Akkor gondolom nem is éreztél semmit, amikor meghallottad a nevét, ugye? Az én fejem megfájdult, ahogy Cein kiejtette a száján. 

- Hm. Ez furcsa - motyogta Haru, miközben a nemlétező szakállát simogatta. - A fejem egy picit hasogatott, amikor meghallottam... de biztos vagyok benne, hogy nem volt előző életem. 

- Az nem lehet, hogy te is Tabae voltál majd később sziklává váltál? - kérdezte Jooan. 

- Nem, az nem lehet - rázta meg a fejét Haru. - Én vagyok a nagy Inwang Hegyi Beom Szikla. Kitüntetett, csodálatos istenség, ami millió éve létezik 

- Egyébként - vágott közbe Zeha, mielőtt Haru túl messzire jutott volna - ami fontos az az, hogy valamennyiünkben van valami közös. És... a célunk is az. 

- Megszabadulni a beomoktól - vonta le a következtetést Hosu ahogy Zeháéval találkozott a tekintete. A korábbi keserűségnek és neheztelésnek nyoma sem volt. 

- Bulti magas szintű beom lehet - gondolkodott hangosan Jooan - és noha nem tudtuk leverni, elég komolyan megsebesítettük. Ez azt jelenti, hogy van esélyünk az erősebbekkel szemben is, ha összefogunk. 

- Először meg kell találnunk Hupót. Már ha még él és Shin-siben van - folytatta Cein. 

Zeha hozzátette azt is, hogy ő volt az, aki hipnotizálta, hogy feltörje a pecsétet. 

- Tehát a magasabb szintű beomok... vagy legalábbis Hupo képes a hipnotizálásra - jegyezte meg Do-Geon. - Óvatosnak kell lennünk. 

- Igen. Első feladatunk megtalálni őt, végezni vele vagy meggyőzni arról, hogy vessen ennek véget. Ennyi, ha ő a beomok vezetője. Mármint értem ezt úgy, hogy esélytelen minden beomot megölnünk a városban - mormogta Hwan.

Mindenki a középen fekvő kardra bámult ismét. Zeha megszorította és úgy folytatta a beszélgetést. 

- Tabae azt mondta, hogy békét hoz az országra azzal, hogy megöli a beomokat. 

Ahogy befejezte a mondatot, Tabe hangja mintha a fülében csengett volna. Mély és erővel teli volt. A szobában mindenkinek volt valami köze a beomokhoz. A fiú felemelte a kardot és újrafogalmazta az előző kijelentését. 

- El kell hoznunk a békét. 

Abban a pillanatban a puszta elszántságot, ami Tabaenak volt - mégha személyes bosszú része is volt - félresöpörte és a helyére lépett a kötelességtudat. Látták maguk előtt a reményteli és bátorító tekinteteket és hallották a törzsek éljenzését anélkül, hogy használták volna a beom szemöldökét vagy a kardot. Tabae helyébe léptek, magukba nyerve a bizalmát és a reményét azoknak a törzseknek, akik évezredekkel korábban éltek. A csapat ugyanolyan volt, mint bárki más pár hónappal ezelőttig. Átlagos fiatalok voltak, átlagos élettel. 

Most feladatuk volt, visszaállítani Shin-Sit, a földet ahol éltek és az otthonukat, amit elvesztettek. Egyikük sem mondott le erről a kéretlen feladatról annak súlya ellenére sem. Továbbra is némán bámultak a kardra, majd újra Do-Geon törte meg a csendet. 

- Egyébként... hogy kéne hívnunk magunkat? 

Zeha felhorkantott Do-Geon kérdését hallva, aki ráfintorgott. 

- Mi az, valami vicceset mondtam? 

- Nem, de minden nyomás, ami a levegőben volt egy pillanat alatt szertefoszlott, ahogy feltetted ezt a kérdést - magyarázta el mosolyogva a fiú. 

- Igen, eléggé... fullasztó volt - vigyorodott el Jooan is. 

Do-Geon zavarában elfordította a tekintetét a többiektől. 

- Arra gondoltam ezzel az egésszel, hogy egyszerűbb lenne, ha lenne egy nevünk, mint a Tigris Lepkéknek. 

- Mit szóltok a Tabae-hez? - dobta be az ötletet Cein. Hwan azonnal leszavazta. 

- Ha Hupo Shin-siben van, azonnal utánunk jön, ha meghallja a nevünket. 

- Ó, igazad van. Visszavonom. Nem számít. Nem Tabae - visszakozott azonnal. 

Haru, aki eddig csendben hallgatta őket, most megszólalt.

- Chakho Gapsa.* 

Mindenki felé fordult és próbálták kitalálni a jelentését annak, amit mondott. Miután látta, hogy ő az egyetlen, aki tudja, hogy ez mit jelent, büszkén elmosolyodott.

- Drága gyermekeim, bizonyára tudjátok, hogy mit jelent, ugye? Így hívták az emberek azokat a különleges harcosokat, akik a vad tigriseket fogták el réges régen. Chakho Gapsának hívták őket. 

- Tényleg? Nem tudtam, hogy ennyi mindent tudsz - ámult el rajta Do-Geon. Zeha viszont összehúzott szemmel figyelte Harut. 

- Rákerestél a neten? Igaz, ugye? Biztos vagy benne, hogy helyes a kiejtés? 

- Drága gyeremekem, ahogy telnek a napok úgy leszel egyre szemtelenebb. Ne kelljen elismételnem, amit már többször is elmondtam.

- Mit mondtál el? 

- Hogy én vagyok a nagy, kitüntetett és csodálatos istenség, ami millió éve létezik-

- Ez a kifejezés valóban létezik - vágott közben Hwan, aki rákeresett a neten időközben. - A Chakho Gapsa. 

Haru önelégülten Zehára vigyorgott. 

- Persze hogy. Jobban kellene bíznod bennem. 

- Egyszerűbb lenne, ha nem beszéltél volna annyi sületlenséget korábban. Oké, Chakho Gapsa akkor. Megfelel? 

- Kicsit hosszú. Mit szóltok a Chakhóhoz? Csak így. Könnyű kimondani - javasolta Hwan. 

Egy kicsit még elmélkedtek azon, hogy a rövidebb vagy a hosszabb verzió lenne a jobb, de végül kiegyeztek a Chakhóban. 

Chakho, a beomvadászok. 

A múltban létező meghatározás újra életre kelt egy kicsi és csendes kórházban Shin-siben. 

***

A bevásárlóközpontban történt baleset, a 19. kerületben, az egész városban téma lett. A híradó manapság már nem szépíti meg a beszámolókat a roncsolt és széttépett emberekről, mivel annyira mindennapossá váltak. Viszont a tanúvallomások, a túlélők beszámolói akik az alagsorból megmenekültek mindenkiben felháborodást váltottak ki. A város káoszba zuhant, miután az emberek megtudták, hogy nem csak megölték, de el is rabolták az embereket a beomok, hogy aztán halálra kínozzák őket. 

Ez oda vezetett, hogy a gazdagok komoly pénzeket fizettek ki azért, hogy személyes beomvadászokat szerződtessenek, miközben akiknek erre nem futotta, csoportokba verődve próbálták élni az eddigi életüket. A vadászok számára ez a szituáció pedig igen kedvező volt. 

Az emberek kezdtek együtt élni a hírek után a félelemmel, az életük részévé vált. Így viszont a beomvadászokat kevesebb kitüntetett figyelemmel illették. Voltak olyanok is, akik hangosan hirdették, hogy a vadászokat a kormány irányítja, mint egy fegyveres erőt, csak mert belefáradtak abba, hogy néhány vadász arrogáns és csúnya módon viselkedett. Viszont újra megjelent egy erősebb félelem a kínzások híre után és az emberek ismét azt akarták, hogy a vadászok a közelükben legyenek. 

Ingatlanos hirdetések jelentek meg olyan szöveggel, hogy a beomvadászok számára biztosítják a legjobb helyet a legjobb kilátással, sőt kocsi és némi juttatás is jár mindazért, hogyha megvédik őket. 

A gazdagok becserkészték a vadászokat, akik szerettek volna privát testőrökké válni. Mindez akkor történt, amikor a kiszabadított embereket kiengedték a kórházból hosszú ápolás után. 

Aznap az épülettet ellepték az újságírók és kamerák, mert mindenki személyes történeteket és tanúvallomásokat akart szerezni. Mindeddig csak a rendőrség tudta, hogy mi történt odalenn. 

A legtöbb túlélő viszont a hatalmas médiamegjelenés hatására csak elfordította a fejét, hiszen ők minél hamarabb haza akartak jutni. A másik oldalról viszont, akik szerettek a központban állni - ők kiálltak, meghallgatták a kérdéseket és örömmel szerepeltek a kamerák előtt. 

Rengeteg kérdés és válasz után egy fiatal egyetemista tanúvallomása volt az, ami annyira sokkoló volt, hogy hatalmas zűrzavart okozott a városban. 

Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lin

Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)

A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos! 

*Chakho Gapsa a Csoszon dinasztia (1392 és 1897 között fennálló államalakulat) alatt létező elit csapatra utal, akik abban az időszakban reagáltak a tigris és leopárd támadásokra (amik rengeteg embert megöltek). Annyira elszaporodtak a támadások, hogy a kormány úgy döntött, hogy nemzeti fenyegetésnek számítanak ezért létrehoztak egy erős, gyors és intelligens emberekből álló csoportot, akiknek több teszten is át kellett esniük, hogy bizonyítsák képességeiket. Mindezért cserébe a csapat tagjának lenni kiváltságokkal járt, többet között páncélzattal valamint ingó és ingatlan kiváltságokkal is.