[WEVERSE MAGAZIN] Proof interjú - SUGA

„Remélem, mindez izgatottá teszi őket, és így értelmet adhatok az életüknek minden egyes nap.”

SUGA a BTS-ből, SUGA a producer, SUGA, mint Agust D. És mindannyian zenét írnak.

[Weverse Magazine; 2022. június 16.]

A Born Singer a BTS első mixtape dala volt, és most felkerült a Proofra. Milyen érzés meghallgatni?

SUGA: Meg kell mondanom, hogy nem is tudtam, hogy felkerülhet-e egyáltalán az albumra. Nem voltam biztos benne, hogy lehetséges, hiszen az eredeti dal annyira híres, de J. Cole engedélyt adott rá nekünk. Szeretném elmondani neki, hogy mennyire hálás vagyok. Ez egy olyan dal, amit csak akkoriban írhattam meg. Még mindig emlékszem arra, hogy a No More Dream promóciójának első és második hete során dolgoztam rajta. 

Azok az érzelmek, amiket a debütálásunk ideje alatt éreztem, idővel mind megfakulnak, ha nem írom meg [ezt a számot] abban az időben, akkor soha. Még arra is gondoltam, hogy újra fel kellene venni, mert most visszagondolva egy kicsit túlzásnak tűnik, de akkor veszítene a mondanivalójából. Úgyhogy végül csak feltettük [az albumra], mivel szinte lehetetlen visszahallgatni ezt a korszakunkat, hacsak nem koncertről van szó. Az is előfordulhat, hogy néhány ARMY még arról sem tud, hogy ez a dal létezik. Úgy éreztük, hogy ebben a dalban tényleg igazán benne van az, hogy kik vagyunk, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy ennek is a dalok között kell lennie.

Az új dalotok, a Run BTS is egy gyors rap dal, akárcsak a Born Singer, de másabb hatást vált ki. 

SUGA: Kicsit különbözik érzelmileg a kettő. A Born Singer elérzékenyített – tele van érzelmekkel. A Run BTS esetében pedig az volt a cél, hogy megpróbáljunk elkészíteni egy dalt a régi stílusunkban, és azért választottuk ezt a címet, mert ez a neve a szórakoztató műsorunknak is és egyben azt is visszatükrözi, hogy kik vagyunk mi – valakik, akik folyton rohannak. Minden tag hosszú utat tett meg, és olykor kimerültek vagyunk, de mindig vannak olyan dolgok is, amiket meg akarunk csinálni miközben tovább haladunk előre, úgy hiszem, ezeket a vágyakat is megpróbáltuk belevinni. És persze a mostani lemeizeinken nem igazán volt lehetőségem arra, hogy megmutassam a rap tudásomat. Ez eszembe juttatta a múltat, amitől egy kicsit feszesebb dalt akartam írni, de nem volt egyszerű dolgom a rappel. (nevet) Gyorsan megvoltunk a felvételezéssel, de hosszú idő maradt ki nálam, ami miatt igazán oda kellett tennem magam felvételezésnél. (nevet)

És miközben a Born Singertől eljutottatok a Run BTS-ig, eljutottatok a Grammyre is.

SUGA: Tényleg keményen próbáltunk rá. (nevet) Egy jó ideig nem fogunk ehhez hasonló előadást színpadra vinni. Egy ponton még a ruhákat is belevettük a koreográfiába, és volt benne dance break is. Hihetetlenül hektikus volt már maga a felkészülés is: Seokjin megsérült, Hobi és Jung Kook karanténban voltak, így néha csak négyen voltunk. Egy olyan élmény volt, amit nem fogok egyhamar elfelejteni. A rendezők emellett nagyon lelkesedtek az előadásért. A felkészülés így végül elég stresszes volt... de utólag ugyanakkor szórakoztató is. Az előadás mindenféle akadály nélkül lement mindenesetre. Az előadás része, ahol a ruháinkat is használtuk, egyszerűen nem akart összejönni, még fellépést megelőző nap próbáin sem, ezért azt gondoltam, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert a fellépés napján simán ment. Amikor valami hasonlót próbálunk ki, általában nem sikerül. (nevet) A nézőknek fel sem tűnik, de mi sokat beszélgetünk róla magunk között és mindannyian nagyon aggódtunk, szerencsére azonban minden jól jött ki.

Milyen újra felidézni az emlékeidet egy producer szemszögéből? A Seesaw (Demo ver.) nagyon eltér az eredetileg kiadott változattól.

SUGA: Teljesen más, ugye? Jobban szerettem ezt a verziót. (nevet) Nehéz volt dolgozni rajta. Olyan mély veremben voltam, hogy azt mondtam, elfogadok egy dalt valaki mástól, ha nem tudok mivel előrukkolni. Úgy éreztem, mintha nem is akarnám megcsinálni a dalt, de ennek ellenére gyorsan összeállt. Nem volt kedvem semmin sem dolgozni, csak szórakoztam a zongorán, tudtam, hogy csinálnom kell valamit, és amikor úgy voltam vele, hogy ez a dallam nem is olyan rossz, nagyon gyorsan megcsináltam a dalt. Ez egy Sibuja-stílusú* dal, amikor fiatal voltam nagyon szerettem ezt a stílust, és az ügynökség is pozitívan reagált rá, de azt javasolták, hogy dolgozzak még egy kicsit a felépítésén, ezért azt újra csináltam. A most megjelent verzió instrumentális és sok érzelem van benne, amit középiskolában éreztem.

*A sibuja-kei a japán popzenei stílusok egyike, amelyet Tokió Sibuja városrészéből eredeztetnek, és legegyszerűbben a dzsessz, a pop és a synthpop keverékeként írható le

Középiskolai érzések?
SUGA: Szerettem a kedvenc előadóim dalainak instrumentális változatait, amikor fiatal voltam. Sokat elemeztem őket és arról álmodoztam, hogy producer leszek. Volt hozzá ideiglenes vokál* is, de kértem, hogy azt vegyék ki, mert az túlságosan elsietett lett. (nevet) Amikor fel akartam tenni az albumra a dalt, nem találtam meg az eredeti fájlt a dal mixeléséhez. Egészen odáig mentem, hogy megpróbáltam újra megcsinálni pont olyannak, amilyen volt, de nem igazán érződött ugyanolyannak. (nevet) Ezért azt mondtam magamnak, hogy mindenféleképpen meg kell találnom, és amikor tavaly Los Angelesben vagy New Yorkban voltam, megkértem őket, hogy indítsák be az összes régi gépemet és laptopomat, ami Szöulban van, és keressék meg, és végül sikerült megtalálniuk. Kiderült, hogy a második és a harmadik számítógép, amit használtam, teljesen egyformán néznek ki, és azért nem találtam meg, mert nem mindkettőt néztem át, hanem csak az egyiket kétszer. (nevet)

*Ideiglenes vokál, azaz guide vocal, az az ének (éneksáv többsávos felvételnél), amit a szám megírásának akár már egészen korai, kezdetleges szakaszában felvesznek referenciaként vagy a dalban később közreműködő zenészek irányítására, vezetésére.

Te aztán tényleg előástad a régi emléket. Hogyan váltál egy középiskolásból, aki arról álmodott, hogy egyszer producer lesz belőle, valódi producerré? A Seesaw (Demo ver.) nem olyan stílusban készült, ami sokaknál népszerű Koreában. Azon töprengtem, hogymilyen változásokon mentél át onnantól kezdve egészen mostanáig.
SUGA: Amikor fiatal voltam, rapper akartam lenni, és aztán producer akartam lenni, most pedig mindkettőt csinálhatom úgy, ahogy csak szeretném, ezért mindkettővel foglalkozom, egyikkel a másik után. Ez az oka annak is, hogy több különböző nevet használok: el akartam különíteni őket egymástól. Ezt is meg tudja csinálni? Azt is meg tudja csinálni? Reklámokhoz is tud zenét írni? Szerencsés voltam, hogy ilyen sok fantasztikus előadóval találkozhattam mint SUGA, a producer; emiatt igazán szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen karriert építhetek.

Milyen hatással volt rád, amikor a My Universe-en dolgozál a Coldplayjel? Chris Martin egészen Koreáig utazott, hogy veletek dolgozhasson.
SUGA: Először arra gondoltam, miért jön ide? (nevet) Úgy értem, a pandémia miatt talán jobb lett volna külön felvételezni és aztán átküldeni a másiknak. Szeretem a Coldplay zenéjét, de nem igazán tudtam, hogy milyen életvitelt folytat Chris Martin. Találkoztunk, beszélgettünk, és rájöttem, hogy nem is különbözik annyira tőlünk. Egy hullámhosszon voltunk, amikor a mindennapi életről és aggodalmakról beszélgettünk. Rájöttem arra is, hogy minden előadó, aki stadionokban turnézik, hasonló nehézségeken megy keresztül. Jó érzés tudni, barátok lehetünk olyasvalakivel, mint ő.

Úgy érzem, hogy te és PSY is nagy hatással voltatok egymásra a That That (prod. & feat. SUGA of BTS) című dalon keresztül. Azt már tudtuk, hogy amellett, hogy a dal producere vagy, hallhatunk is benne, de sokat láthatunk téged a videóklipben is.
SUGA: Úgy voltam vele, hogy megírom a dalt és kész, ennyi volt, de aztán [PSY] azt kérdezte: „Részt vettél már más dalokban is vendégelőadóként, nem?” Szóval megcsináltam. Azután mondta, hogy furán venné ki magát, ha nem lennék benne a videóklipben, „csak próbáljuk ki és nézzük meg, mit mutat”. Azt válaszoltam, hogy „csak megcsinálom a verzét és ennyi elég is lesz”, és a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy táncolok is. (nevet) Megmutatta a nyers verziót és hozzátette, hogy „Csak akkor csináld meg, ha tetszik, amit látsz”, szóval megcsináltam. Tetszett, hogy annyira különbözött a korábbi koreográfiáitól. A videóklipben csak ARMY miatt vettem részt, akik majd megnézik. (nevet)

PSY stílusa merőben eltér, mi vezetett a közös munkához? Igazán érdekes kollaborációról van szó.
SUGA: Pontosan. És ez az, amit szerettem volna! Producerként számos különféle dalon dolgoztam már, de ha valaki nem ARMY, akkor többnyire csak a híresebbeket ismeri, amelyeket olyan emberekkel készítettem, mint IU vagy Heize, emiatt úgy érezhetik, hogy a daloknak hasonló hangulata van. Még volt egy dalom korábbról, amit szerettem volna feltenni egy albumra, de nem tudtam, és amiről a kezdetektől fogva azt gondoltam, hogy jól passzolna PSY-hoz.

Tehát így lett PSY az egyik megbízód. Volt valamilyen speciális kérése?
SUGA: Először csak oda akartam adni neki a dalt, de volt néhány kérése, így változtattam a felépítésen és megszületett az az alap, amit ma hallani lehet. Nagyon jól éreztem magam munka közben. Először úgy voltam vele, hogy csak lejátszom neki a dalt és ha nem tetszik neki, akkor egyszerűen elengedem a dolgot, de PSY azt mondta, már 22 éve dolgozik zenével és szüksége van egy kis frissebb szemléletre, és meg akarja csinálni a dalt. Szerintem mindketten élveztük az egészet. Nem számít, mennyire próbálta kihagyni belőle a saját stílusát, azok a részek, amiket ő írt meg, tele vannak a stílusjegyeivel. (nevet)

Érdekes volt számomra, hogy a dal mennyire eltér PSY megszokott stílusától, de ennek ellenére érződik rajta, hogy belevitte a saját egyéni stílusát is.
SUGA: Én írtam a verzéket és a horgot*, ami így szól: "that that I like that", ami tipikusan az én stílusomnak érződik, aztán beleírtam a rap részt azoknak, akik meghallgatják a számot, mert már két év telt el a D-2 megjelenése óta. Szerettem volna olyasmit adni nekik, aminek a hangzása hasonló a lemezeimhez. Ugyanakkor a dallam, amit PSY írt, egy tipikus PSY dallam. (nevet) Felosztottuk a munkát magunk között és külön-külön írtuk meg, de sokat tanultam tőle. Merőben más tapasztalat volt számomra ez a munka, és volt valami a hozzáállásában, amikor zenét írt, ami összhangban volt velem.

*horog (vagy kampó, angolul: hook) rövid, "fülbemászó dallam".

Egy producernek találkoznia kell a megbízója elvárásaival, amikor zenét ír, ez pedig ahhoz vezet, hogy a zene kinövi a saját munkádat és el is tér tőle.
SUGA: Nekem ez a legkényelmesebb. Számomra a saját dolgaimat a legnehezebb megcsinálni. (nevet) Elő kell rukkolni valamivel és megkérdezni magadtól, hogy mit akarsz mondani vele, és ez egy igazi kihívás. A múltban nagy fejtörést okozott számomra a gondolataim rendszerezése, mert olyan sok mindent akartam mondani, de most már úgy gondolom, hogy az adja a nehézséget, ha nem tudod, mit akarsz mondani. Ami azt illeti, a játékokhoz és reklámokhoz írt zene mellett csak olyan emberekkel csinálnék külsős projektet, akiknek vannak kéréseik, és akik bele akarják tenni a saját, egyéni véleményüket is. Ebből biztosan megszületik az inspiráció és a szinergia is.

Te vagy a 7FATES: CHAKHO betétdalának a producere is. Hogyan fogsz hozzá egy betétdal megírásához? Az a dal tényleg nagyon OST*-szerű.
SUGA: Mindig a megbízóra szabom, ha külsős projektről van szó, ezért ennél a dalnál is a klienst vettem előre és szem előtt tartottam, hogy ez egy betétdal.

*OST (Original soundtrack): a filmekben (sorozatokban stb.) és játékokban szereplő zene.

Ha jól értem, a dalhoz igazítod a munkát, de hogy működik-e végül a dolog, az egy más kérdés. (nevet)
SUGA: Ezt mindig szem előtt tartom munka közben. Úgy gondolom, hogy többnyire a teljes képet nézem, hiszen én vagyok az, aki felépíti a vázat és kitölti a részletekkel. Mindenesetre számomra a dal tartalma a legfontosabb rész, ezért a dalnak mindenképpen jónak kell lennie. Mindent beleadtam abba a dalba. Szándékosan estem túlzásba egy kicsit a Stay Alive dalszövegével, elolvastam a képregényt (webtoon) és a hozzá kapcsolódó tartalmakat is, és olyan nyelvtant használtam, amit általában nem szoktam.

A dal kompozíciója is hihetetlenül érdekes. A komoly, sötét hangulatához hasonlóval sok más OST-nál is találkozni lehet, de aztán átvált egy olyan stílusra, ami a the Weekndet idézi, és igazán ütős lett az a rész, ahol Jungkook szinte énekelve rappel az általad írt trap alapra. Olyan mintha fogtad volna a különféle stílusok jellegzetességeit és összegyúrtad volna őket egy dalba.
SUGA: Már egészen fiatal korom óta sokat foglalkoztam a [zenei] felépítéssel, akárhányszor zenét írtam. Egy nagy, tömör egészként tekintek a dalra. Ha az első verzénél használt hangszerek elrendezéséről van szó, és a refrénnél használt hangszerektől és azokról, amelyek a második verze után lépnek be, néhányat meghagyok ugyanúgy, de közben próbálok változtatni is az elrendezésen. Sokszor előfordult már, hogy a hangszerek elrendezését a megszokottnál sokkal gyakrabban változtattam meg. Nem vagyok benne biztos, hogy ez bárkinek is feltűnik (nevet), de nagyon alapos vagyok, ha erről van szó. 

A popdalok manapság rövidebbek [időtartamot tekintve], és emiatt nem olyan egyszerű változtatásokat eszközölni a felépítésben ilyen rövid időegységen belül. Az adott időegységen belül igyekszem ezt-azt megcsinálni. Megpróbálok változtatni az alapon, a ritmuson a dal közepén, vagy beleteszek olyan elemeket, amitől sokkal érdekesebbnek találják azok, akik jobban odafigyelnek a dal hallgatása közben. Azoknak a zenéknek az alapjában is sok váltás van, amiken felnőttem, még azoknál a daloknál is, aminél megegyezik a hip-hop alap. Az új irányzat nem a legjobb, de igyekszem jobban odafigyelni.

A legtöbben először a BTS rappereként ismernek meg téged, de sokat fejlődtél producerként is.
SUGA: Igen, szerencsére. Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy nem tudom, milyen zenével szeretnék majd foglalkozni, amikor idősebb leszek, és hogy talán most kellene új stílusokat kipróbálni. (nevet) Ez egyszerre áldás és átok, de úgy hiszem, annak ellenére, hogy egyszerre több különféle műfajban is dolgozhatok, egyik sem érződik túl mélynek. Emiatt próbálok több különböző stílust használni, és amikor a saját anyagaimat népszerűsítem, beleteszek sok mindent, amit szeretek, meglepetéseket és fordulatokat. Mostanában kezdem újra azt érezni, hogy meg akarok megcsinálni dolgokat. És ez egyszerre tölt el izgatottsággal és aggodalommal.

A perspektívádnak producerként van valamilyen hatása a szóló munkáidra, mint például az Agust D néven kiadott dalaidra?
SUGA: Az én meglátásomban, amikor Agust D-ként adok ki egy albumot, az szóló munka szóló promócióval, és úgy érzem, hogy ugyanazt a rendszert kell használnom hozzá, amit minden csapat használ népszerűsítéshez, és ehhez kell egy kislemez és egy b-oldalas dal. Sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy talán két videóklipet kellene forgatni: egyet, aminek a fókuszában inkább a vizualitás áll, és egy másikat, ami a hallgatási élményre. Áh, mit csináljak? Keményen dolgozok a D-2-t követő albumon.

Ha párhuzamot vonunk közted és a Proofon szereplő Yet To Come dalszövege között, úgy tűnik sokkal közelebb vagy ahhoz, hogy még mindig van mit mutatni, mint ahhoz, hogy a legjobb még csak most következik.
SUGA: Egy ponton elkezdtem a titkos fegyveremként tekinteni erre. A D-2-n különböző stílusú dalokat próbáltam ki. Talán nem válhatok egy adott műfaj mesterévé, de úgy hiszem, érthetek több mindenhez. Még mindig sok minden van, amit meg akarok tenni. Fogalmam sincs róla, hogy milyen zenét fogok csinálni, amikor a harmincas, negyves vagy ötvenes éveimben járok, de egészen a halálomig akarok zenével foglalkozni. Olyan személy vagyok, aki több különböző dologhoz is ért, ezért úgy hiszem, már egyre kevésbé aggódok, ha arra gondolok, hogy milyen zenét csinálok ezután. (nevet)

És végül: mit akarsz adni ARMY-nak és mindazoknak, akik a zenédet hallgatják - miközben egész életedben zenét írsz?
SUGA: Nagy jelentőséget fektettem a zenére – különösen fiatalon –, de most tényleg nagyon igyekszem, hogy ne adjak neki akkora fontosságot. Egyrészt az idők miatt, amiben jelenleg élünk, hiszen valamikor időközben mi egy olyan generációvá váltunk, aki számára a zene egyszerűen csak a háttérzenét jelenti. Nem azt mondom, hogy ez rossz. Ez egy természetes fejlődés, és egyébként is, úgy gondoltam, hogy van különbség aközött, hogy egy zenész tudja-e vagy sem, hogy miért foglalkozik zenével. Az emberek, akik a zenémet hallgatják – úgy értem egy bizonyos fokig, szükség van arra, hogy valaminek a rajongója legyél az életed során. Lehetsz egy személy vagy egy sport rajongója, de bármiről is legyen szó, úgy hiszem, hogy fontos az, hogy rajongó legyél, mert ettől lesz szórakoztató az élet. Mint amikor azonnal izgulni kezdesz az NBA döntő miatt, amint kinyitod a szemed reggel. Néhányan izgatottan várják a napot, amikor megjelenik a zeném vagy hogy színpadon láthatnak. Nincs túl sok minden, amiért izgatottak lehetünk az életben. De remélem, hogy mindenki, aki szereti a zenémet, izgatott miatta - izgatottak, amikor megjelenik, izgatottak, amikor promózom és izgatottak, amikor turnézni megyek. Remélem, mindez izgatottá teszi őket, és így értelmet adhatok az életüknek minden egyes nap.

Fordította: lin

Eredeti cikk: https://magazine.weverse.io/article/view?ref=artist&artist=1&num=435&&lang=en

Kreditek

Article. Myungseok Kang

Interview. Myungseok Kang

Visual Director. Yurim Jeon

Project Management. Minji Oh

Visual Creative Team. Leehyun Kim(BIGHIT MUSIC)

Photography. Hyea W. Kang / Assist. Jisu Um, Yonguk Shin, Heehyun Oh, Chiho Yoon

Hair. Som Han / Assist. Hwa Yeon Kim, Seong Hyeon Hwang

Makeup. Dareum Kim / Assist. Yuri Seo, Sunmin Kim

Stylist. Youngjin Kim / Assist. Yesong Kim, Bongkyu Kim

Set Design. Darak(Seoyun Choi / Yehui Son, Ayeong Kim)

Artist Protocol Team. Shin Gyu Kim, Jin Gu Jang, Su Bin Kim, Jung Min Lee, Da Sol An, Jun Tae Park, Seung Byung Lee, Hyeon Ki Lee, Dae Seong Jeong, Ju Sang Lee