„Keresni fogom azt, ami számomra a legjobb.”
A BTS j-hope-járól, j-hope BTS-éről és j-hope-ról magáról
[Weverse Magazine; 2022. június 13.]
Épp most adtátok ki a Proofot – egy különféle dalokból álló gyűjteményt, amelyek magukban hordozzák a BTS esszenciáját. Hogy érzed magad?
j-hope: Rendszerezni kellett már egy ponton, nem igaz? Amikor számba vettük a történetünket, arra gondoltunk, hogy ez a megfelelő idő arra, hogy megmutassuk azoknak az embereknek, akik nemrég lettek ARMY-k, hogyan is jutottunk oda, ahol most tartunk, és hogy ezzel egy időben bemutassuk azokat a témaköröket is, amelyekkel foglalkoztunk. Emellett egy olyan albumnak is szántuk, ami képes mély érzéseket kiváltani azokból az ARMY-kból, akik már a kezdetek óta velünk vannak. A mi idővonalunk gyakorlatilag ARMY idővonala is egyben. Ezt az albumot ARMY számára készítettük el, akik velünk tették meg ezt az utat, ez egy olyan album, amit valószínűleg becsben fognak tartani. Nagyon jól szórakoztunk a készítése közben, miközben régi emlékeket elevenítettünk fel.
A Run BTS című dal önmagában is egy visszatekintés az útra, amit a BTS megtett. Megszólítottad benne a többieket, kiemelve azt, hogy mindannyian nagyon sok mindenen vannak már túl. (nevet)
j-hope: Tényleg sok mindenen mentek keresztül. Ez tény. (nevet) Mindannyian sok mindenen mentünk keresztül és keményen dolgoztunk. Fogtam és összegyúrtam mindezt egyetlen szóba - gosaeng -, hogy ki tudjam fejezni, és hozzátettem egy s-t a végére, így lett belőle gosaengs*. Az albumjainkkal számos különböző üzenetet adtunk már át a school (iskola) trilógia „Mi a te álmod?”-jától kezdve egészen mostanáig. És elgondolkodtam, hogy az üzenetek között, amiket megfogalmaztam, volt-e valaha olyan, ami a tagoknak szólt? Ezért amikor az albumon dolgoztunk, mondtam nekik, hogy szeretnék beletenni valamit, hogy kifejezhessem a gondolataimat, amelyek nekik szólnak. Ennek a folyamatnak az eredménye lett a Run BTS, és szólni akartam benne a többiekhez.
*고생했다 (goszenghesszda): Szép munka! Keményen dolgoztál! - Ezt a koreai kifejezést egy olyan időszak leírására használják, amikor valaki sok nehézségen, szenvedésen ment át/küzdött le, fáradhatatlanul dolgozott.
Téged nem kellett volna megszólítani? Elmondani, hogy te is sok mindenen mentél keresztül? (nevet)
j-hope: Sok mindenen vagyok túl én is, de úgy hiszem, hogy én vagyok az, aki a legtöbb élvezetet találja abban, amit a BTS csinál. A BTS-en keresztül megtapasztalhatok olyan dolgokat, amelyeket megkérdőjeleztem volna, hogy képes vagyok megtenni egyedül. Rengeteg különböző előadást mutattunk már be színpadon, és sok mindent kipróbáltunk, sok mindennel kísérleteztünk. Valóban felértékeltem az eltelt időt. Számomra minden – a tanulástól kezdve odáig, hogy tökélyre fejlesztettem, amit tanultam és különböző kultúrákat tapasztaltam meg külföldön – egyszerűen szórakoztató volt.
Fellépni a Grammy-díj-kiosztón számodra is teljesen új élmény és tapasztalat volt.
j-hope: Az egész teljesen hektikus volt. Pozitív lett a COVID-19 tesztem, és emiatt csak egyetlen egy napom volt az előadás előtt. Az, hogy ilyen körülmények között jutottam el végül a Grammy-díj-kiosztó színpadjára, tette lehetővé számomra azt a mentalitást, amivel az előadáshoz álltam. Őszintén szólva, a többiek már a mentális kimerülés szélén álltak azon a ponton. Jin keze megsérült és a próba is külön kihívás volt, de tudtam, hogy elképzelhetetlen az, hogy ne legyek ott, ezért gyakorlás közben azt mondogattam magamnak, hogy mindenféleképpen meg kell csinálnom, nem számít, mi történik, átismételtem mindent a repülőn, próbáltam a helyszínen, és végül valahogy minden összeállt.
Az előadás technikai szempontból is meglehetősen bonyolult volt, nem? Csak egyetlen lehetőségetek volt jól megcsinálni a mozdulatsort, amikor levettétek a zakótokat és összekötöttétek őket.
j-hope: Nagy volt a nyomás pszichológiai értelemben, hiszen ott voltunk a Grammyn és az előadás, amivel készültünk, hasonló volt ahhoz, amit röviddel a debütálásunk után csináltunk. Csináljuk meg nekik újra! - ez volt az előadás alapötlete. Képesek vagyunk rá, hogy megcsináljunk egy ilyen előadást a Grammyn - hiszen mi vagyunk a BTS!
Egy bizonyos értelemben véve leváltottátok a sapkák kicserélését, amit a No More Dream első zenei műsoros fellépésén csináltatok, a kártyadobálásra a Grammyn.
j-hope: Valóban. A szívem őrülten vert. Ha őszinte akarok lenni, csalódott voltam a Grammyn nyújtott előadásom miatt. Nagyon szerettem volna jó műsort csináltni, emiatt nem tudtam elfogadni a legapróbb botlást sem. A fellépés után arra gondoltam, hogy jobbat is tudtam volna mutatni - lehetett volna királyabb. Csalódás volt.
A többiek arról beszéltek, hogy mennyire tisztelnek téged amiatt, ahogyan a próbákat irányítod. A Csapatvezető Jeong becenév is tanúskodik arról, hogy milyen fontos szerepet töltesz be a BTS-ben.
j-hope: Azt csak úgy mondják. (nevet) Mindenki nagyszerű munkát végzett, ezért voltunk képesek rá, hogy ilyen előadást mutassunk be. Ez egy hihetetlenül fontos része a dolognak. Sokat tanultam annak köszönhetően, hogy egy csapat része vagyok. Nem értem be akármivel, ha egyszer elkezdtem dalokon dolgozni a csapat számára. Most már azonban amikor dolgozok, mindig új módokat fedezek fel, amelyek segítségével kifejezhetem magam, és azt hiszem, hogy nagyszerű lenne, ha kísérletezhetnék velük a magam módján valamikor a jövőben. Így fejlődhetek.
Ha már a fejlődésnél tartunk: lenyűgöző a változásod, amit a Proofon át is nyomon követhetünk. Sokat változott a stílusod, ahogyan rappelsz. Általában nem használsz hangkorrekciót (autotune), de a Yet To Come-ban mégis használtál.
j-hope: Mindig tanulok valami új technikát, és valahányszor egy BTS dalon dolgozok, ösztönösen tudom, hogy merre induljak el vele. A változás hátterében nincs különösebb indok; egyszerűen csak minden, amit valaha tanultam és az energia, amit magamba szívtam, ösztönösen jön elő abban a pillanatban.
Újdonság az is, hogy milyen hosszú flow-ban hallhatunk téged a For Youth-ban. Könnyedén adaptálsz új stílust minden dalnál.
j-hope: A For Youth egy újabb lehetőség volt számomra, hogy valami eredetit próbáljak ki. Az ötlet az volt, hogy írok egy melodikus rapet és nem foglalkozom túl sokat az alappal, egy valamivel érettebb oldalamat akartam megmutatni. Folyamatosan változok, zeneileg fejlődöm, és bővül azoknak a dolgoknak a köre, amit ki tudok fejezni. Ezek a dolgok benne vannak abban is, ahogyan önmagamat fejezem ki - felhasználva mindazt, amit az életemben és amit a BTS-ben eltöltött idő alatt megtanultam. Miközben a Proofon dolgoztam, ösztönösen jöttek az olyan megérzések, mint "ez ebben a formában nem túl érdekes". Mindez annak köszönhetően történt, mert már olyan régóta vagyok a csapattal. Emiatt tudom, hogy mit kell tennem, ha a zenéről és az előadásokról van szó. Amikor arra van szükség, használok hangkorrekciót, néha pedig más a flow.
A mindennapi életedre is kihatással van, hogy egy csapat tagja vagy? Az Instagramra kitettél jónéhány elképesztő fényképet. Fogtál egy polaroid képekből álló gyűjteményt és úgy tetted fel őket, mintha csak egy kiállítás lenne az egész.
j-hope: Azt hiszem ez azoknak a dolgoknak köszönhető, amiket láttam és annak, amit általuk tanultam. Szokásommá vált, hogy folyamatosan próbálom megmutatni mindazt, amit tanultam. Több különböző módot kipróbáltam, hogy lássam, mi az ami érdekes lenne. Remélem, hogy az emberek érdekesnek találják. (nevet)
Ha valaki megnézi a fiókódat, azonnal látja a rengeteg fényképet, amit készítettél, és ha mindet megnézik egyesével, észrevehetik a kapcsolatot egyesképek közül. Például feltettél egy képet a szettedről, amit egy másik kép követett, amin azokat a ruhákat viselted, miközben a normális, mindennapi életedet éled. Úgy tűnt számomra, mintha vizuálisan próbálnád kifejezni magad.
j-hope: Ez így igaz. Az instant fotók egyikei annak a kevés módszernek, ami lehetővé teszi, hogy te legyél az egyetlen, akinek megvannak az eredeti felvételek. Bár a mindennapi életemet akartam megmutatni Instagramon keresztül, úgy gondoltam, jó lenne, ha a film másolata csak az enyém és egyedül az enyém lenne, ezért választottam az instant képeket. Feltöltöttem őket, de úgy éreztem, korlátozottak a lehetőségek, hogy mit tudok kizárólag analóg módon érzékeltetni, ezért olyan képeket töltök fel az Instagramra, amelyek jobban illenek a modern érába. Sok esetben meg akartam osztani azokat a hétköznapi képeket, amelyeket magamról készítettem, de most szeretném megmutatni magam előadóként is. Az Instagrammot rra akarom használni, hogy előadóként mutassam meg magam, a Weverse-t pedig arra, hogy őszintébben és nyíltabban beszélhessek a rajongókhoz. Talán ez az oka annak, amiért a megszokottól eltérőnek tűnik az imázsom Instagramon.
Ez az érdeklődés videókra is kiterjed? Folyton filmezel és szerkesztesz.
j-hope: Ha valamiért hálás vagyok, amikor filmeket készítenek a csapatunkról az, hogy mondhatni éppen az életem legszebb pillanatait élem meg. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy felveszik. Felveszik, hogy milyen az életem, a mindennapjaim, és az érzéseim, amikor színpadon vagyok. Ez az, amiért olyan fontosnak tartom a felvételek megőrzését. Rengeteg videót és képet készítek ezért a telefonommal, de végül a fotóalbumom mindig kész káoszba fordul, emiatt szoktam rá a szerkesztésre és igyekszem csökkenteni a rendetlenséget is. Általában 2-3 perces felvételeket készítek.
Vissza szoktad nézni a videókat, amiket készítettél?
j-hope: Igen. Megnézem őket. Sokszor. (nevet) Hihetetlenül szórakoztató. Az ilyen felvételek arra emlékeztetnek, hogy mit éreztem akkor, amikor készítettem őket. Eszembe jut, hogy milyen érzéseim voltak, amikor a videót vagy a képet készítettem egy adott pillanatról vagy bizonyos emberekről – mindegyik érzés. Olyan, mintha újra átélném azokat az érzéseket, akárhányszor látom, hogy mi foglalkoztatott 2017-ben. Úgy hiszem, megvan a határa annak, hogy mi mindent tudunk megőrizni az emlékezetünkben. Nem emlékezhetsz mindenre, és van, amit el is felejtesz. Amikor a videókat nézem a régi időkről, olyan mintha kisimítanám azokat a régi, meggyűrődött emlékeket és érzéseket. És igazán odáig vagyok ezért.
Milyenek ezek az újra átélt emlékek?
j-hope: Gyönyörűek. (nevet) Fiatal voltam, tele energiával. Ezzel nem azt mondom, hogy már nem vagyok ilyen - csak azt, hogy voltak dolgok, amiket csak akkor érezhettem. A Proof megmutatja, hogyan dolgoztam akkor, milyen zenét és előadásokat csináltam és mindent, amit elértem. Olyasvalami, amitől az, hogy elmondhatom, emlékszem még azokra a napokra, rengeteget jelent a számomra.
A Proofon szerepel a DNA demó verziója. Az is a történet egy része. Hogyan készült?
j-hope: Eredetileg a Boy Meets Evil nyers verzióját akartuk rátenni, de amikor újra meghallgattam, elgondolkodtatott, hogy nem lenne jobb, ha csak a végleges verziót lehetne meghallgatni belőle? A nyers verzió nem igazán foglalja magába azt a vonzerőt, amit általában a nyers szóval azonosítunk. Inkább keresni kezdtem valamit mást, amitől ARMY azt gondolná: ezt te csináltad? És akkor találtam rá a DNA-re. Belehallgattam, hogy hé, ez meg mi? És aztán: váó! (nevet) Eszembe jutott róla, hogy milyen volt a dalon dolgozni.
És milyen volt?
j-hope: A módszerünk az, hogy fogunk mindent, ami jónak gondolunk, amin valamelyikünk önállóan dolgozott, és használjuk, ezért először az egész dalon egyedül dolgoztam. Olyan stílusban próbáltam megcsinálni a DNA-t, amihez értettem, de nem voltam maradéktalanul elégedett a végeredménnyel, ezért csak megőriztem a háttértáramon. Amikor később újra belefutottam, és valóban az én egyedi hangzásomnak ítéltem meg, arra gondoltam, hogy ez tényleg megmutatja a nyers eredetiséget. Úgy éreztem, klassz lenne, ha ARMY megtudná, hogy volt egy másik verzió is a DNA-ből, mielőtt megjelent.
A DNA nyers verzióját elkészítő j-hope és a jelenlegi j-hope napjai között eltelt időben sok minden változott. Pontosan miben is változtál meg?
j-hope: Egy friss példa erre az, hogy milyen befolyással voltak rám a külföldön töltött napok. Nem tudod megvásárolni azokat az élményeket, amelyekben részem volt. Nagyszabású előadásokat tartottunk, számos különféle előadóval találkoztunk és más kultúrákat ismertünk meg.
V Live-on szóba hoztad Lady Gaga egyik előadását. Milyen érzéseket keltett benned a fellépése?
j-hope: A Las Vegas-i fellépések nagy hatással voltak rám és sajnáltam, hogy korábban a saját turnénk alatt nem néztem meg több előadó koncertjét. Lady Gaga koncertje kiváltképp lenyűgöző volt. Már fiatal korom óta hatalmas Lady Gaga rajongó, és azt gondoltam, hogy ő csinálja a legjobb műsort. Inspiráló volt látni, hogy jól láthatóan milyen elkötelezett, ha az előadásáról van szó. Las Vegas pedig a szórakoztatás városa, és miközben a koncerteket néztem, folyton az járt a fejemben, hogy azelőtt nem is gondoltam volna, hogy ez egyáltalán lehetséges, és hogy egy nap szeretném én is kipróbálni a saját interpretációmban.
Előfordul, hogy tehernek érzel bizonyos dolgokat, amiket azért tapasztalsz meg, mert a BTS tagja vagy? Beszédet mondani és fellépni az ENSZ-ben bizonyára hatalmas megtiszteltetés, de ugyanakkor nyomasztó is lehet a feltételezésem szerint.
j-hope: Megtisztelő volt, hogy ott állhattunk, de őszintén mondom: csak egy hihetetlenül átlagos személy vagyok. Gwangjuból származom és ennek megfelelően tipikus nevelésben volt részem, ezért vannak dolgok, amiket nem olyan egyszerű számomra megszokni. Néhány dolog egyszerűen csak túl nagynak tűnik a szememben és a végén azt érzem, hogy túl sok mindennel kell foglalkozni, de végül képes vagyok megbirkózni vele, mert szét van osztra hét különböző részre. Bizonyos dolgokról pedig hiszem, hogy a sors akarta így.
A többiekkel váltott üzeneteid jutnak eszembe erről Instagramon, és hogy előszeretettel használod a lájk gombot is. Ez is egy visszatükröződése annak, hogy mennyire szükségetek van egymásra?
j-hope: Ja, az? Valamelyikük mindig éppen posztolt valamit, amikor csak megnyitom az Instagramot. (nevet) Lenyűgözően működik. Megnyitom az Instagramot, és valamelyikük három perccel azelőtt posztolt valamit. Amikor meglátom, rányomok a pici szívre. (nevet) Jól érzem magam közben. Ott látni, ahogy a mindennapjaik telnek segít abban, hogy olyan dolgokat tudjak meg arról, hogy mit éreznek a saját életükben, amelyeket azelőtt nem tudtam.
Sok befolyás ért téged a BTS tagjaként miközben egyéni művészként is folyamatosan változol. Mit szeretnél kifejezni a zenéddel vagy a táncoddal legújabban?
j-hope: Ahogy azt biztosan te is tudod, sokszor mutatom magam derűs személyiségként. Emiatt nagyon erős bennem a vágy, hogy egy másik oldalamat is előtérbe hozzam. A jelenlegi projektjeim során ez volt a kihívás, ami elé állítottam magam. Meg akartam mutatni egy elképesztően sötét, nyers oldalamat.
Mitől van ez?
j-hope: Az életem és a munkám során rájöttem arra, hogy nagyon le vannak korlátozva a történetek, amiket el tudok mondani, ha csak a természetes stílusomat használom hozzá vagy azt, ahogyan az emberek látnak engem. Vannak dolgok, amiket el akarok mondani, de úgy éreztem, ha ugyanabban a stílusban tenném, mint eddig, akkor nem igazán jönne át a mondanivaló. Ha tényleg közvetíteni akarom mindazt, amit el akarok mondani, szükség van a sötétebbik oldalamra. Még sosem csináltam hasonlót azelőtt, és nagyon izgatott voltam, hogy valami újat próbálhatok ki. Nagymértékben befolyásolt, hogy mit súg a szívem, és ezért is döntöttem úgy, hogy belevágok.
Ha a BTS zenéjéről van szó, az alapján döntöd el, hogy mit kell tenned, hogy hogyan illeszkednek össze a dolgok, de a szóló munkádnál te hozod meg a döntéseket.
j-hope: Ha visszanézek, azt látom, hogy arra használtam a mixtape-emet, hogy megmutassam, ki is vagyok j-hope-ként, a BTS tagjaként. Egy szélesebb képet akartam festeni a lemezzel arról, hogy milyen stílust hozok magammal a BTS-be. A Chicken Noodle Soup bizonyította, hogy tudok csinálni olyasmit is, és most úgy döntöttem, hogy megmutatom az új zenei irányzatot és a gondolataimat, amelyek jelenleg foglalkoztatnak, és hogy meg tudom mutatni mindezt a korábbitól eltérő, új módon. Biztos, hogy tovább fogom csiszolgatni a stílusomat a BTS-en belül, csak úgy, mint a saját stílusomat is, amit egyénileg is megmutathatok. Szinte zavarba ejt művésznek nevezni magamat (nevet), de úgy gondolom, hogy olyan művésszé váltam, aki képes erre.
Miről akarsz beszélni olyan személyként és olyan művészként, aki képes ezt megvalósítani?
j-hope: Saját magamról. Vissza akartam emlékezni dolgokra, arra, hogyan életem és hogy milyen érzelmi árnyékot vet a titkos oldalam. Ti is megértitek majd, [hogy miről beszélek pontosan] amint megjelentek ezek a dalok, ugyanakkor, ha ezekről akarok beszélni, nem vehetem mindig könnyedre a dolgot. Ezért kicsit közelebb merészkedtem egy sötétebb helyhez, ami a meglátásom szerint lehetővé tette a számomra, hogy teljesen megnyílhassak az életem történetével kapcsolatban.
A megítélésed szerint milyen messzire jutottál az életed történetében eddig?
j-hope: Ezekben a napokban jöttem rá arra, hogy nem lehetek mindig az áramlat ellen küzdő lazac.
Mit értesz ezen?
j-hope: Sokat jár a fejemben az, hogy úgy kellene élnem az életemet, hogy egyszerűen csak sodródok az árral. Igyekszem boldog életet élni mindazzal, amit kaptam. Őszintén szólva sok mindenen próbáltam változtatni 2020-ban és 2021-ben – a számtalan különféle dolgot, amit megtörtént, a pandémiától kezdődően. De az az igazság, hogy amikor rájöttem, hogy a változtatáshoz nem elég az, hogy csak gondolkozok rajta, és azon gondolkoztam, hogy annak megfelelően kellene élnem, amim már van. Hiszen úgyis keresni fogom azt, ami a számomra a legjobb. Ez nem jelenti azt, hogy feladom. (nevet)
Eredeti cikk: https://magazine.weverse.io/article/view?ref=artist&lang=en&artist=1&num=430
Kreditek
Article. Myungseok Kang
Interview. Myungseok Kang
Visual Director. Yurim Jeon
Project Management. Minji Oh
Visual Creative Team. Leehyun Kim(BIGHIT MUSIC)
Photography. Hyea W. Kang / Assist. Jisu Um, Yonguk Shin, Heehyun Oh, Chiho Yoon
Hair. Som Han / Assist. Hwa Yeon Kim, Seong Hyeon Hwang
Makeup. Dareum Kim / Assist. Yuri Seo, Sunmin Kim
Stylist. Youngjin Kim / Assist. Yesong Kim, Bongkyu Kim
Set Design. Darak(Seoyun Choi / Yehui Son, Ayeong Kim)
Artist Protocol Team. Shin Gyu Kim, Jin Gu Jang, Su Bin Kim, Jung Min Lee, Da Sol An, Jun Tae Park, Seung Byung Lee, Hyeon Ki Lee, Dae Seong Jeong, Ju Sang Lee