7Fates: CHAKHO - 20. rész
A Beomfaló
Váratlanul olyan hang hallatszott, amikor valamibe erőteljesen belevágnak, Cein kíváncsiságában kinyitotta a szemét. Jooan volt az, aki felugrott a levegő és leszúrta a beomot a lándzsájával.
A Cein nyaka körüli szorítás azonnal engedett. A szörny sárga szemei fennakadtak, majd utána összeesett. Cein annyira köhögni kezdett, hogy Jooan odament hozzá a hátát megveregetni.
- Fogd a fegyvered Cein.
- Ó, oké...
Nem most volt itt az ideje, hogy hátra dőljön és hálás legyen, hogy kapott egy újabb esélyt az életben. Felvette a tőrét és körbenézett. Zeha épp harcolt, jól állt.
- A beom a saját árnyékában rejtőzik - mondta a helyzet ellenére teljesen nyugodtan Jooan.
- Honnan tudja, hogy hol van? És... mégis mi ez a sebesség?
Zeha maga is olyan gyors volt, mint a beom. Kiválasztott egy árnyat és felé suhintott, ahogy felbukkant belőle a szörny. Amint a fiú megsebezte, az pillanatnyilag mozgásképtelenné vált, Hwan vagy Do-Geon pedig gyorsan rálőtt.
- Nem tudja. Szerintem minden árnyat megpróbál ledöfni, ami felbukkan.
- Micsoda? Az lehetetlen - ellenkezett Cein.
Jooan finoman elmosolyodott.
- Nem az.
- Hm?
- Én is meg tudom csinálni - majd a következő pillanatban egyszerűen eltűnt. Egy pillanattal később már a cella bal oldalán bukkant fel, jóval messzebb és megszúrt egy ott lévő árnyat.
Jooan a gyomrára célzott, de elvétette. Addigra az árny újra eltűnt. Minden másodpercek alatt történt. Jooan pedig visszatért Cein mellé.
- Én is tudok úgy mozogni, mint egy beom.
- Hogy csináltad...?
- Hihetetlen, ugye? Csak úgy jött... - vigyorodott el halványan Jooan, majd maga mellé rántotta Ceint, ezzel megmentve egy beomtól, aki hirtelen bukkant fel mellettük és megpróbálta megkarmolni. Cein hátán végigfutott a hideg már a gondolatra is, hogy mennyire közel volt hozzá, akár ketté téphette volna, ha nincs ott Jooan. Mindezek ellenére, már kevésbé rettegett, mint korábban. Hiszen ott volt mellette Jooan.
Cein megköszörülte a torkát.
- Szólnál, mielőtt újra így mozogsz? Te leszúrod az árnyat én pedig elvágom a beom torkát, ahogy felbukkan.
***
Bulti nem hitt a szemének. A beomok, akiket magával hozott legalább középszintűek és erősek voltak. És mégsem voltak ellenfeleik ennek a hat embernek. Az egyikük még képes is volt megsebezni őt. Még ha csak egy karcolás is volt, ami gyorsan begyógyult, bosszantotta Bultit. Úgy döntött ideje befejezni a játszadozást. Korábban az ég felé kiáltva még több beomot hívott segítségül. Akik a közelben tartózkodtak hamarosan ideérnek. Az pedig egyáltalán nem számított, hogy a bázist lerombolják közben. Bulti biztos volt benne, hogy a korábban megismert titokzatos férfi könnyedén tud több ilyen épületet szerezni neki.
***
- Aaaa!
- A b-beomok...!
- Nee!
- Segítség! Me-mentsetek meg!
Egy pillanat kellett hozzá, hogy az áruház egy kaotikus hellyé változzon és zaklatott emberek rohanjanak szerte szét a hirtelen megjelenő vastag, sötét köd láttán. Azok, akik emlékeztek arra, hogy korábban láttak beom vadászokat bejönni, most Seongjinékhez fordultak segítségért.
- Kérlek, mentsetek meg. Könyörgöm!
- Aaaah! Nézzétek!
Két ember is átrepült a helyszínen, ahogy az egyik szörny erőteljes mozdulatokkal próbált az alagsorba bejutni. Kiáltások és sikolyok hallatszottak minden irányból. Seongjin csapata maga is megdöbbenve állt az emberekkel együtt. Nem szerepelt a tervben beomok levadászása - ehhez képest több, mint tíz jelent meg csak itt. A kapitány tudta, hogy nem harcolhat velük. Érezte, hogy valami nagyon rosszul végződött odalenn.
- I-induljunk! Tűzzünk innen!
Seongjin félrerúgta az embereket, akik belekapaszkodtak, miközben elhagyta az áruházat.
***
- Hamarosan még több beom fog megjelenni - szólalt meg Haru.
- I-igen - válaszolt lihegve Zeha. - Tudom.
Továbbra is kapkodva vette a levegőt ahogy Bultira bámult, aki hirtelen megjelent előtte. Kifogyott a szuszból, felelőtlenül elpazarolta az energiáját arra, hogy minden felbukkanó árnyat megvágott. Noha esélye volt így megsebezni magát Bultit is, a következmények nem maradtak el.
Elfáradt és megsebesült.
A combján lévő sebből nem akart elállni a vérzés. A helyzet számukra nézve szörnyen festett. Viszont két beomot meg tudtak ölni és még le is vágták Bulti bal karját.
- Elég jó vagy egy emberhez képest - ráncolta az orrát a beom ahogy visszaillesztette a bal karját a helyére. - És utálom az olyanokat, mint te.
- Erről van szó? - kérdezte levegőt kapkodva Zeha. - Akkor miért nem engedsz el minket inkább?
Bulti ezúttal undorában vonta fel az orrát.
- Megvetem a fajtádat.
Ekkor a két fél egymás felé kezdett rohanni, felkészülve a csatára. Zeha a sérült bal karjára fókuszált Bultinak, aki eközben Zeha derekát vette célba. A fiú azonnal átlátta, hogy az a csapás számára végzetes lenne, így felemelte a kardját, hogy inkább kivédje a támadást. Az nagy csattanással ütközött a beom karmainak és szikrákat vetettek. Mindketten visszaléptek egy kicsit.
- Ne hátrafelé figyelgess - szólt rá Bulti, ahogy észrevette, hogy a csapattársaira pillantott az ellenfele. - Ettől csak kedvem támad azokat kiszedni és elnyammogni rajta.
- Ó, tényleg? Imádni fogod akkor. Mivel a látásom... nos elég jó.
- Fáradtnak tűnsz.
- Pedig nem vagyok az - vágott vissza Zeha.
Bulti csak elvigyorodott, majd a plafon felé nézett.
- Mindjárt itt az erősítésem.
- Ó, az enyém is. Olyan ezren fognak jönni.
- Persze, mintha ez lehetséges lenne.
Oda vissza mentek ezek a viccnek szánt szövegek, ezzel is pár percet nyerve maguknak. Elég hamar rájöttek, hogy ez a harc nem egy az egy ellen fog történni. Bulti arra várt, hogy a beomjai ideérjenek, Zeha pedig arra, hogy a csapat visszanyerje az erejét.
Hirtelen éles csattanás hallatszott, ahogy elsütöttek egy fegyvert. Kyeongtae egyik alárendeltje hirtelen rájött, hogy ennél jobb esélye nem lesz elintézni Zehát. Az pedig nem számított arra, hogy bárki is rálő így nem reagált időben. A lövés a gyomrát érte.
Bulti tágra nyílt szemekkel figyelte, rájött, hogy az Ő esélye is most jött el, hogy megölje.
- Sokáig húztuk az időt! - kiáltotta és felé vetődött.
- Zeha! - Do-Geon és Haru azonnal felé futott, hogy megmentsék. Ugyanabban a másodpercben viszont Zeha azt jelezte feléjük, hogy maradjanak távol tőle. Azt próbálta neki szinte telepatikusan megüzenni, hogy menjenek, vagy mind meghalnak.
Haru gyorsan Zeha elé ugrott, hogy pajzsként védje a fiút, mivel azt hitte, hogy az fel akarja áldozni értük magát. Mindeközben a fiú ezt lassított felvételként érzékelte. Látta, ahogy bulti karmai elérik Harut. Összeszedte maradék erejét, hogy félrelökje a fehérhajút ám hirtelen egy hangos és györtelmes morgás visszhangzott keresztül az alagsorban.
Hangosabb volt és sokkal inkább tekintélyt parancsoló, mint Bultié, aki azonnal visszaugrott annak erejét érzékelve. A morgás mögülük jött. Ekkor Zehának beugrott az utolsó cellában látott halott beom és eszébe jutott, hogy mit beszéltek korábban a bejáratnál lévő szörnyek.
"Zahu belehalt az éhségbe, hogy megvédje az embereket..."
Lehet, hogy mégsem halt volna meg? Lehet, hogy segítene nekik?
Az épületet megremegtető morgás nem sokkal később abbamaradt. Bulti tátott szájjal nézte a teremtményt.
- Mi... vagy te?
Zeha megdöbbenve látta, hogy Bulti arcán a pánik és a félelem keveréke tükröződött. Megfordult, hogy Ő is lássa, hogy mi morgott ilyen vészjóslóan az előbb. Zahut sem sem látta. Helyette egy embert látott, akinek a teste körül ijesztő sötét köd gomolygott. Az a srác volt az a cellából, aki megette Zahut.
A szemei aranylóan fénylettek, annyira fényesen, hogy a teste többi részét elhalványították. Mély torokhangon ismét morgott. Könnyedén a levegőbe ugrott, szinte úgy tűnt, hogy repül.
Repült volna? Nem, konkrétan a levegőben lépkedett.
Nem sokkal később Bulti mellett landolt és rábámult. Bulti szemei a hitetlenkedéstől és a félelemtől is remegni kezdtek. Ugyanakkor az érdeklődés is megcsillant bennük.
- Beommá váltál volna, mert megettél egyet? Egyáltalán lehetséges, hogy egy ember beommá váljon?
Válasz helyett a férfi Bulti gyomrába vágta a karmait. Az azonnal vér bugyogott fel a szájából.
- Meg kellett volna, hogy öljelek - mondta az idegennek, majd a hátába vágta az éles karmait. Amik ugyan mélyen a húsba hatoltak, a férfi mégis könnyedén felemelte és a földhöz vágta Bultit, mintha semmit sem érezne. A szörny hatalmas robajjal ért földet. Pár pillanattal később viszont újra talpra állt. Egyetlen szó, egy hang se hagyta el a száját, amikor Zehával harcolt. Most viszont fájdalmasan és gyötrelmesen hörgött. Úgy festett, hogy a belső szervei felrobbantak, amikor a földhöz vágták. Ismét vért köhögött fel. A férfira bámult, aki ezt tette vele, majd megfordult, hogy elmeneküljön. A férfi nem üldözte.
Hirtelen összeesett, mintha minden ereje elhagyta volna.
- Mennünk kellene nekünk is. Mit csináljunk vele? - kérdezte Do-Geon a gyomrát szorongatva. Ő is ott sérült meg.
- Vigyük magunkkal - érkezett meg Jooan Ceint támogatva. Pontosabban mondva egymást támogatták, mindketten úgy néztek ki, hogy bármelyik pillanatban elájulhatnak. Hwan, aki szintén sérült és sápadt volt, azzal foglalkozott, hogy kikérdezze a túlélőket a húgáról. Az egyik, középkorú asszony hirtelen megszólalt.
- Az a lány... két napja...
Zeha összeszorította a szemét. Két napja. Tehát megmenthették volna őt, hogyha korábban érkeznek. Azt hitte, hogy Hwan sírni kezd, aki viszont tartotta magát. Visszasétált a csapatához olyan arccal, mint aki tudta, hogy igazából ez törttént.
- Menjünk - mondta, hangja száraz volt, mint a homok. Zeha Haru segítségével felkelt a földről, majd azzal a lendülettel vissza is zuhant. Olyan sok vért vesztett, hogy öntudatlanná vált. Viszont a fehérhajú fiú könnyedés a karjaiba vette. Zeha tovább vérzett.
- Én, hmm, én...
Csak Do-Geon fordult meg, amikor meghallotta, hogy Kyeontae mormol valamit. Nem értette, hogy miért akarta pont abban a végzetes pillanatban valamelyik alárendeltje megölni Zehát. Megpróbált bocsánatot kérni érte, viszont csak Do-Geon jeges tekintetével találkozott.
- Fel ne merjetek bukkanni még egyszer előttünk. Máskülönben nem tehetek mást, mint hogy golyót eresztek a fejedbe.
Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lin
Lektorálta: Lin
Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)
A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!