7Fates: CHAKHO - 18. rész
Furcsa teremtmény
Zeha nem tudta miért, de késztetést érzett arra, hogy elkapja ezt a furcsa teremtményt. Épp megindult volna felé, amikor Cein elkapta a csuklójánál fogva.
- Mit gondolsz, mégis hova mész?
- Csak... láttam valamit.
- Mit láttál? Egy beomot? Itt van egy beom? Mit csinálsz? Siess, védj meg! - nézett körül Cein ijedt arccal.
- Nem, egyszerűen... - nézett Zeha is körbe, hogy megkeresse a lényt. De még a kifinomult hallásával sem találta. Eltűnt. - Valami nagyon furát láttam. Úgy nézett ki, mint egy egér. Pók testtel... és szárnyai is voltak. Szitakötő szárnyai.
- Mi lehetett az?
- Fogalmam sincs. Csak észrevettem. Te nem? - kérdezett vissza.
- Nem. Mármint egyáltalán lehetetlen, hogy ilyen valami létezzen - válaszolt Cein kétkedve.
Miközben ők ketten beszélgettek, Do-Geon, Jooan és Hwan közelebb jöttek. Nekik is mesélt Zeha a lényről, amit észrevett.
- Zeha, tudom, hogy a jelenlegi helyzet idegességre adhat okot, de szedd össze magad légy' szíves.
Ezzel a válasszal intézték el. Végül Hwan nógatta őket, miután többször is idegen megszorította az íját.
- Menjünk inkább. Bármi is volt az, nekünk még mindig van egy feladatunk.
Hwan arra számított, hogy még vannak túlélők. Noha a többiek úgy gondolták, hogy erre igen kevés az esély, inkább megtartották maguknak.
- Mindenki, gyertek ide - csengett fel Haru hangja a bántóan hangosan zakatoló gépek közül. Egy vészkijárathoz vezető lépcsőt talált. Haru a plafonra mutatott. - Nézzétek!
A csövek, amik a gépekből kanyarogtak, a kijárat felé vették az irányt.
- Zárva van.
Zeha már épp kihúzta volna a kardját a helyéről, amikor is Cein közbelépett. Kirántott egy tőrt, majd megperdítette egyszer, mielőtt átvágott volna vele a kis résen, ami az ajtónál volt. Hallani lehetett, ahogy a fémen áthatol a penge, majd az ajtó kinyílt.
Mindnyájan tátott szájjal figyelték Ceint, lenyűgözve néztek rá. Ő maga viszont lesokkolódott. A tenyerében heverő tőrre bámult hitetlenkedve.
- Ez működik! - kiáltott fel. Ekkor tudatosult csak benne, hogy a többiek őt bámulják. Szégyenlős vigyorral nézett rájuk. - Khm, úgy értettem, hogy... vagyis volt egy érzésem, hogy működni fog.
- Szép munka - tapogatta meg a vállát Do-Geon.
Zeha vezetésével mindenki átlépett az ajtón, így nem látták Cein félig szégyenlős, félig örömteli mosolyát.
***
Seongjin a csapatával bement az áruházba. Noha senki sem mehetett volna át a 18. körzetbe, egyik katona sem volt olyan bolond, hogy a beomvadászok útjába álljon - pláne, hogy ha a Tigris Lepkékről volt szó.
Az épület emberekkel volt tele. Seongjin azt feltételezte, hogy a környékbeliek lehetnek azok. Már messziről megmondta róluk, mivel mindnyájan extravagáns és drága ruhákban voltak. Az egész hely kifejezetten előkelő volt. És mégis, senki sem nézte le őt és a csapatát, akik kényelmes, sportos szettben voltak. Mindenki tudta, hogy vadászok - elég beszédes volt a fegyver a kezükben. Seongjin imádta ezt a fajta hozzáállást.
Nézzék meg jól. Szegény családba született és úgy élte az életét, hogy azt mondták neki, hogy semmire sem jó. De most itt áll és felnéznek rá, mert igenis tehetséges.
Manapság a beomvadászokat jobban tisztelték, mint a doktorokat.
- Tisztának tűnik a helyzet, kapitány - jelentette az egyik csapattag. Seongjin ennek ellenére kíváncsi volt. Mégis mi lehet ennek az épületnek az alagsorában? Nem sokkal korábban ugyanis Kyeongtae jelentkezett, miszerint Zeha és csapata arra felé vették az irányt. Mikor is a lenti csapat megjegyezte, hogy odalenn valami furcsa történik, Seongjin csak annyit válaszolt, hogy kövessék őket és ha adott az esély, akkor támadjanak. Hamarosan ott lesznek ők is.
De igazából más ötlete volt. Addig akarta elhúzni a dolgokat, amíg Zeha és a szedett-vedett bandája el nem fárad. Ő pedig akkor tűnne fel a helyszínen, mint egy hős.
***
A koszos cső, ami úgy nézett ki, mint egy gyökér, az ajtón túl folytatódott, lement egészen a következő szintig. A második szinthez képest, a harmadik úgy nézett ki, mint egy normális parkoló. Viszont nem voltak autók. Csak egy kevés építési anyag volt felhalmozva, mintha valami felújítás történne.
- Az a kupac anyag úgy néz ki, mintha valamit takarnának - dörmögte Do-Geon, miközben a velük szembe lévő ajtóra mutatott. - Úgy néz ki, hogy az a bejárat.
Egy nagy betonfal volt építve a tágas parkolóház közepére. Oda nem illőnek és újnak tűnt. Egy fém ajtó volt ebbe beleépítve, de senki sem vigyázott rá. Még a tűzlépcsőről mérték fel a terepet, egyikük sem lépett be a területre. Veszélyre utaló jeleket kerestek.
- Mit csináljunk? - kérdezte Do-Geon, Cein pedig azonnal válaszolt.
- Mégis mire gondolsz az alatt, hogy "mit csináljunk"? Most, hogy rájöttünk, hogy valami készül idelenn, fel kellene mennünk és elmondani mindenkinek. Szólnunk kell, hogy valami furcsa folyik itt.
- Nem - mondta Hwan és belökte az ajtót. - Én bemegyek.
- Hé, mégis hová gondolsz? - kapaszkodott mindkét kezével Hwan karjába Cein.
- Eressz.
- Nem tehetem. Ha az tényleg a bázisuk, úgy hiszed, hogy tudunk ellenük harcolni? Esélyünk sincs. Jobban tennénk, ha kimennénk és segítséget kérnénk, mielőtt visszajönnek.
- Ha ott van a testvérem... meg kell mentenem. Már így is késtem. Akkor mi lenne, ha meghalna, mire segítséget kérünk? - Hwan szinte kifogásként hozta fel ezt.
- Meghalhatsz, ha most mész oda, az pedig mindent értéktelenné tesz, amit eddig tettünk.
- Nem érdekel. - Hwan kirántotta a karját Cein szorításából. - Saját magam kell, hogy ellenőriznem.
- Rendben, akkor gyerünk - egyenesedett fel ekkor Do-Geon. Jooan Zehához fordult, nem igazán tudva, hogy mit tegyen. Mindenkinek igaza volt. Zeha megértette, hogy Hwan és Do-Geon miért mennének. Viszont Cein meglátása is jogos volt.
És csak hatan voltak. Oda berohanni felért egy öngyilkossággal.
- Haru - szólt hozzá Zeha. Az csak bólintott és eldobta a kötelét. Az Hwan és Do-Geon köré tekeredett. Ahogy megrántotta a kötelet a két férfi a földnek vágódott. Haru rájuk nézett és úgy mondta:
- Gyerekek vagytok, nézzétek, még ketten sem tudtok legyőzni.
- Nem érdekel - szorította össze fogait Hwan. - Meg kell mentenem a testvéremet.
Hirtelen a nyíló fémajtó hangja akasztotta meg őket. Mindenkinek elakadt a lélegzete, ahogy a hang forrását figyelték. Két beom sétált ki az ajtón, de egyikük sem Bulti volt. Mindkettőjüknek jellegzetes beom füleik voltak. Az egyiküknek sárga, a másiknak szürke csíkjaik voltak. Közelebbről nézve a bőrük színe megegyezett a fülük színével.
- Egyenesen felháborító, én mondom.
A szürke kuncogott.
- Tudtam, láttam a szemeiben a vadságot, viszont ki gondolta volna, hogy tényleg meg fogja enni Zahut? Már nem is tudom, hogy ki a beom igazából.
- Zahu belehalt az éhségbe, hogy megvédje az embereket, Ő meg csak felzabálta a hulláját... rohadtul ijesztő.
- Csak hagyjuk ott? Talán meg kellett volna ölnünk. Veszélyesnek tűnik - töprengett a szürke bőrű.
- Úgyis meghal. Már jelentettük Bultinak, majd ő eldönti, hogy mi legyen vele.
Do-Geon és Jooan megragadták a fegyvereiket Bulti nevének hallatán. A beomok egyenesen feléjük tartottak. A bújkálók pillantásokat váltottak egymással, úgy kommunikáltak. Cein mindeközben Zehára nézett és némán formálta a "védj meg" szót.
Zeha azt hitte korábban, hogy viccelt ezzel kapcsolatosan, de úgy fest, komolyan gondolta. Megrázta a fejét, ahogy kezét a kardjára tette. Aztán Harura pillantott. Ekkor Haru a beomok felé dobta a kötelét, pontosan akkor, amikor Zeha és Jooan rájuk ugrott.
A váratlan támadás ledöntötte őket a lábukról, esélyük sem volt reagálni. Ahogy a bokájukra tekeredtek a kötelek, Zeha a közebbi derekába vágott. Jooan lándzsája pontosan a sárga gyomrába fúródott, majd határozott mozdulattal felfelé rántotta a fegyverét. A beom válaszul fájdalmasan felhörgött és a kezeivel csapkodott. A karmai hirtelen előugrottak, próbálta Zeha fejét levágni. Az gyorsan kikerülte a támadást, viszont pár haja szálát így is elvesztette.
A sárga bőrű beom nem állt meg itt, inkább megragadta puszta kezével a lándzsát. Kidagadtak az erek a kezén, ahogy próbálta darabokra törni, de csúnyán kudarcot vallott. Egyszerűen nem tört össze.
- Undorító emberek... - morogta a beom és Jooan felé nyúlt, meg akarta fojtani.
Hirtelen viszont egy nyíl hasított át a levegőn és beleállt a homlokába. Jooan megfordult és látta, hogy Hwan lőtte ki. Épp visszahúzta az íját és újabbat készült kilőni. Hwan, aki szinte paranoiásan viselkedett a testvérével kapcsolatosan, magához tért, amint a harc elkezdődött. Szemei gyorsan felmérték az ellenfelet, ahogy azt számolta, mekkora erőt kell kifejtenie a következő támadásához.
Ismét útjára indított egy nyilat, ami pontosan a beom homlokába csapódott. A szörny, ami az elsőt még kibírta, a második erejétől már megtántorodott és elterült a földön.
Jooan megfordult, hogy segítsen Zehának, viszont az már végzett a saját ellenfelével. Sőt, a szörny, akivel a fiatal srác harcolt csúnyán meg lett nyomorítva - Cein és a tőre által.
- Megöllek. Mindegyikőtöket. Egyesével, el foglak törölni. Te féreg, mind azok vagytok... - a fiú a beom felett terpeszkedve mondta ezeket, miközben minden szóval újabb és újabb csapát vitt a szörny szívébe megállás nélkül. Tökéletesen az ellentetje volt annak, ahogy korábban viselkedett, amikor némán kérte Zehát, hogy védje meg. Jooan meglepetten nézett Zehára, aki csak vállat vont. Do-Geon volt az a bátor, aki odament Ceinhez és finoman megérintette a vállát. Az megremegett a váratlan érintéstől és a tőrrel a kezében megfordult. Do-Geon rávigyorgott.
- Engem is megölsz?
- Mi...? Ó...
Úgy festett Cein fel sem fogta, hogy mit csinált, összezavarodott tekintettel nézett a saját véres kezeire.
- Nem, én...
- Jól harcoltál. Gyors voltál és pontos.
Cein lesütötte a szemét a dicséretet hallva.
- Nem, semmiség volt. Tényleg.
- Ó, nem, nagyon jól csináltad. De töröld le a vért. Ijesztő vagy.
Ahogy ezt mondta neki, maga Do-Geon kezdte el a kezével letörölni a vért Cein arcáról, aki engedte neki, majd felállt.
- Azt hiszem, most már képes vagyok a harcra - mondta, miközben a fémajtóra nézett.
- Mit csinálunk most? Bemegyünk?
- Annak alapján, hogy nem jött több elő az előzőek után, valószínűleg nincs sok odabenn - fordult Do-Geon Zehához. Ő pedig rábólintott.
- Rendben, gyerünk.
Gondolkodás nélkül nyitották ki a fémajtót. Ahogy beléptek, a szemük előtt szabadult el a pokol.
Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lin
Lektorálta: Lin
Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)
A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!