[7Fates: CHAKHO] 14. rész - Miért mi? (Wattpad)

7Fates: CHAKHO - 14. rész

Miért mi?

Cein úgy követte Zehát és a társait, mintha vonzotta volna valami utánuk. Mi is volt az... nem is olyan régen? Látott valami furcsát? Cein megszorította a beom szemöldökét a kezében. 

Hogy lehetne ez ugyanaz? Alaposan szemügyre vette Zehát, Do-geont, Jooant és Harut. Egyikük sem hasonlított a másikra.

Az árusoknál nézelődtek és úgy tűnt, fegyvert akarnak vásárolni. Beszélgettek és viccelődtek maguk között, mielőtt nevetésben törtek ki. A jókedvük erős kontrasztban állt a zajos és kaotikus hellyel.

Cein gyorsan lerázta magáról az irigységet, ami valamilyen okból kifolyólag a szívére telepedett. Nem volt hajlandó beismerni azt, hogy az érzés után sóvárgott, hogy mások akarják és megbecsülik őt.

Cein összeráncolt homlokkal nézett le tenyerében tartott beom szemöldökre. Sötét csíkok voltak a szürke szálak között. A kezében találta, amikor Cein magához tért az incidens után, ami majdnem az életébe került.

Vajon még mindig működik? A beom szemöldökének különleges ereje volt. Megmutatta az emberek előző életét. Ceinnek csak a szemöldökéhez kellett emelnie a szürke szőrcsomót. Az megmutatta neki az emberek korábbi életét. Úgy látta a szemei előtt akár egy filmet, nem is, inkább mint egy hologramot.

Cein azt hitte, kezd megőrülni, amikor először megtapasztalta. Azt gondolta, hogy a trauma eredménye volt az egész, ami a halálközeli élménnyel járt. A szemöldök különböző részleteket mutatott az emberek előző életeiből.

"- Felség, helyre kell állítanod a nyugalmat a zavart lelkedben."

Cein egyszer egy hivatalnokot látott térdelni a király előtt.

"- N-ne a lányomat. Kérlek, ne... "

Egy másik alkalommal, a szemtanúja volt egy farmer elkeseredésének, amikor a lányát magukkal hurcolták a hegyen élő tolvajok. Volt egy másik, egy hercegnőről, és még egy rabszolgáról. Később pedig átott egyet egy harcosról is a csatamezőn.

Még csak néhány nap telt el azóta, hogy Cein arra a következtetésre jutott, hogy ezek az emberek korábbi életeiről szóltak. Úgy hitte, még mindig jobb azt hinni, hogy ez a szőrcsomó betekintést enged neki az emberek előző életébe, mint azt gondolni, hogy megőrült. Cein megnyugodott, amint erre a következtetésre jutott. A szemöldök azóta pedig átmeneti oltalmat jelentett a számára, amivel kiszakadhatott a világból, amit azok a beomok rohantak le, amelyek őt is majdnem megölték.

Cein bejárta és megfigyelte az emberek korábbi életét ezen át. Ő így menekült a világ borzalmai elől. Nézni az életeket, amiket az emberek múltban éltek, olyan volt akár filmet nézni. Egy átlagos kinézetű középkorú pasasról kiderült, hogy egy azelőtt egy király volt, aki meghódította a világot. Egy férfi, aki alkoholtól bűzlött egy jóképű férfi volt, aki elnyerte egy király szívét. Egy gyerek, akit az anyja megszidott, előző életében egy erős nő volt, aki öt gyermeket szült és nevelt fel teljesen egyedül.

Cein vigaszra talált ezekban az élettörténetekben. Egy nap szerette volna megismerni a saját előző életét is. Cein emlékezett rá, hogy látott egy apró részletet belőle, amikor megtámadta őt a beom.

Vajon az az én korábbi életem volt? Nem emlékszem rá valami tisztán... talán ez segít majd, hogy az egészet lássam. A tükör előtt állva a saját szemöldökéhez érintette a beomét.

"Én megyek elől."

Cein tényleg látta maga előtt.

"Ezzel karddal levágom a beomokat."

Látta, ahogy egy férfi magabiztosan kijelenti mindezt egy fekete karddal a kezében. A férfi izmos volt, gyorsnak és fürgének tűnt. Az ezüstös haja a vállát csiklandozta, a barna szemei úgy ragyogtak, akár egy ragadozóé. Kerek fülei voltak, mint egy gomnak, és éles szeme, mint egy beomnak. Cein nem tudta megmondani, ember volt-e vagy sem. A szemeiben halványan meglapult a szomorúság, amikor megtette a merész kijelentést.

És most Zehának és csapatának köszönhetően Cein újra látta ezt a férfit a piacon. Valamilyen különös oknál fogva úgy tűnt, mindannyian osztoznak az előző életén - legalábbis amit a tükörben látott. Ami megmagyarázta, hogy Cein miért kérdőjelezte meg, hogy a szemöldök működik-e még. Lehetetlen, hogy az emberek ugyanazon az előző életen osztozzanak. Biztosan elromlott. Újra megnézte, de ugyanazt látta.

Ugyanaz a férfi mind a négyük esetében. A férfi zilált ezüstöt hajjal és széles vállakkal. Barna szemek ültek a sötét szemöldök alatt, és szomorú aura vette körbe. Cein elfordította a fejét és egy másik, elhaladó alakra nézett csak, hogy biztosra menjen.

"- Hova mész? Ne hagyj el engeeeeem."

Egy síró lány kapaszkodott egy férfi lábába, aki háborúba indult. Működik.

Cein újra Zehára és a társaira nézett. Még mindig ugyanaz.

Mi folyik itt? Azt akarja mondani neki ez a valami, hogy ugyanaz volt a korábbi életük, mint neki? Ez meg hogyan lehetséges? Vagy... kezd megőrülni? Dolgokat lát. Mi van, ha mindez csak a fejében van és nem is létezik előző élet?

Amikor ismét rájuk pillantott, Ceint akaratlanul is irigység töltötte el, amiért olyan szorosnak tűnt a kapcsolat közöttük. Nem akarta beismerni, de vágyott arra, hogy a csapatuk része lehessen. Cein arra jutott, hogy ez talán megmagyarázza azt is, hogy miért látta ugyanazt az előző életét náluk, mint ami az övé volt.

Meggyőzte magát arról, hogy azért vetítette ki rájuk a saját előző életét, hogy elhiggye, ő is egy közülük. Mi sem egyszerűbb. Igen. Előző élet, a fenéket! Lehetetlen, hogy létezzen ilyesmi! Cein bosszúságában a földre akarta dobni a beom szemöldökét, de hirtelen meggondolta magát.

Nem. Annyira valóságosnak tűntek... Túl részletesek voltak ahhoz, hogy egyszerűen csak a képzelete számlájára írja. Nem tartotta magát kreatív embernek, és nem volt jó történelemben sem, mivel a részletek bepillantást nyújtottak Ceinnek számos különböző viseletre, modorra, frizurára és épületre, amit biztos, hogy nem ismerhetett.

Nem, ez a valóság. Nem lehet átverés, különösen mivel éppen azután találta... 

Igaz lehet, hiszen a beomok szó szerint éppen most gyilkolják az embereket. Ezek után az, hogy ilyesmi létezik, nem is annyira elrugaszkodott.

Cein haja ezüstös volt az előző életében. És a másik négy haja is ezüstös volt az előző életükben. Cein nem tudta volna megmondani miért, de nem utálta az elképzelést, hogy az előző élete megegyezett az övékével. Cein sosem érezte, hogy igazán tartozna valahova. Ez még a családjára is igaz volt. Mintha egy másik világban élt volna. Megnyugtatónak találta emiatt a tudatot, hogy mások ugyanazt az előző életet élték. Cein először érezte úgy, hogy végre tartozik valahova.

A fegyverek a pulton elképesztően drágák voltak. Zeha zavarba jött, ha visszagondolt arra, mennyire örült 1,2 milliárd wonnak.

- Ez nem túl sok egy átlagos pisztolyért?

Mormolta Do-geon magának, amikor kipróbálta a fegyvert. Az eladó savanyúan válaszolt.

- Egyszerű, akkor ne vedd meg. Van fogalmad arról, milyen nehéz manapság pisztolyt szerezni? Százával gyülekeznek a vadászok, de a pisztolyok ritkaságnak számítanak. A kereset és a kínálat nincs egyensúlyban, ez minden.

- És mi van a karddal? - kérdezte Zeha.

Az árus gúnyolódni kezdett Zehán.

- Karddal? Á, látom már. Kardforgató vagy. Hadd kérdezzek valamit. Szerinted karddal meg lehet ölni egy beomot? A beomok olyan gyorsak és fürgék, hogy alig lehet elkapni őket. Persze vannak, akik hozzád hasonlóan visznek magukkal kardot, de legfeljebb csak az eshetőség miatt. Senki sem használ kardot elsőszámú fegyverként. Pisztolyt keresnek, én mondom neked. Ha életben akarsz maradni, vegyél magadnak egy pisztolyt.

Az árus felvett egyet a kiállított pisztolyok közül.

- Ez itt, ni, egy szakavatott mesterember műve. Jó a fogása és jól is céloz. Azelőtt még sosem lőttem pisztollyal, de ezzel távolról eltaláltam egy sörösdobozt. Biztosan te is tudod. A fegyverek manapság titokzatos erővel bírnak. Ez is egy azok közül.

Ez felkeltette Do-geon érdeklődését. El is vette. Közelebbről is megvizsgálta és a ravaszra helyezte az ujját, hogy lőjön vele, amikor az árus gyorsan elkapta a csuklóját.

- Nem-nem. Előbb ki kell fizetned.

- Ez nem valami korrekt.

- Nehéz világban élünk. Érted, amit mondok, ugye? - somolygott rá az árus.

Do-geon keserű mosollyal adta vissza a pisztolyt. Zeha suttogni kezdett.

- Do-geon, tényleg olyan jó az a pisztoly? Milyen a fogása?

- Lőnöm kellene ahhoz, hogy biztosat tudjak mondani, de elég jónak tűnik. Könnyebb, mint aminek kinéz.

- Akkor, meg tudod-

- Nem, az én fegyverem még várhat. Majd használom ezt. - Do-geon megtapogatta a derekára csatolt pisztolyt és Jooanra mutatott. - Előbb neki kellene szerezni egyet.

Jooan szomorkásan nézett le a pulton sorakozó fegyverekre. Miközben a sötét szemeivel a pisztolyokat nézte, valami teljesen mást látott. Vajon meg tudtalta volna menteni, ha ilyen fegyverek lettek volna nála? Ha erősebb lett volna...

Nagy mosollyal nézett Jooanra még akkor is, amikor a látása elmosódott. 

"- Sajnálom... de azt hiszem, én megyek elsőként... "

Jooan visszamosolygott rá, azt akarta, hogy az utolsó, amit a halála előtt lát az legyen, hogy Jooan mosolyog. Azt akarta, hogy nyugalomban haljon meg.

Úgy érezte, millió apró darabra tépik a szívét. Jooan mégis tovább mosolygott.

Miért te? 

Miért én? 

Miért mi? 

Miért voltunk ott akkor, abban az órában, azon a napon? 

Jooan számtalanszor feltette már magának a kérdéseket, de még sosem talált válaszokat.

Végül meghalt. Jooan világa pedig összeomlott. Nem érdekelte, hogy mi lesz a világgal, amiben a lány már nincs ott. Nem érdekelte, hogy a beomok tomboltak és kedvükre ölték az embereket. 

"Tudod, azt kívánom, bár olyanok lettünk volna, mint más párok."

De Jooan nem tehette meg, hogy ott marad és érdektelenné válik. Ő sem akarta volna.

"Jó életed lesz, ugye? Igaz? Ígérd meg... hogy még nélkülem is... rendben...?"

És így Jooan úgy döntött, tovább él. Jooant Zeha hangja rántotta vissza az elrévedéséből. Lassan lehunyta a szemeit, majd újra kinyitotta őket.

A sarokban valami magára vonzotta a figyelmét. Jooan odafordult. Egy lándzsa. Nem tudta volna megmondani, mi vonzza abban az ütött-kopott lándzsában. Egy kép villant be az elméjébe egy lándzsás nőről, akinek a világos haja táncolt a szélben. 

Narae. 

Jooan megragadta a lándzsát miközben visszaemlékezett a névre, amire többet már nem hallgatott a lány.

Jooan. 

Mintha csak ő szólította volna. Az erő, amit a lány neki adott, lüktetett, mintha csak összhangban lenne a fegyverrel. Tisztában volt vele, hogy az ereje és a súlya miatt a fegyver hátrányt jelenthet a vadászat során, de eldöntötte, hogy ez lesz a fegyvere.

- Ez kell nekem.

Mindenki tudta, hogy a fürge beomokkal szemben nem ez a legjobb fegyver. De senki sem próbálta lebeszélni őt, amikor meglátták az elhatározás szikráját Jooan gyászos tekintetében pislákolni.

- Á. Rendben. Az egy kiváló fegyver - jegyezte meg az árus, aki jól láthatóan nem tudta értelmezni a légkört. Az eladó egyszerűen csak meg akart szabadulni tőle amilyen gyorsan csak lehet, mert foglalta a helyet.

- Milyen tökéletesen illeszkedik a markolata a kezedbe, nemde? És a hossza ellenére meglepően könnyű. Sokan akarnak ehhez hasonló lándzsát venni, de nagyon ritkán kapni. Bárcsak többre tudnám rátenni a kezem. De legyen. Különleges kedvezményt is adok hozzá neked, 1,5 milliárd wonért haza is viheted.

Fordította: Lin
Lektorálta: Kookachu

Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)

A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!