7Fates: CHAKHO - 13. rész
Felkészülni
- Még itt vagytok. Helyes - mondta Haru Jooannak mielőtt Zeha és Do-geon felé fordult volna. - Megtaláltam az utat, ami a bázisukhoz vezet.
- Hol van? - kérdezte azonnal Jooan és Do-geon.
- Nem mondom el nektek.
Do-geon felhúzta az orrát mérgében, amiért Haru nem akarta megosztani vele az információt.
- Mondd el!
- Nem, nem fogom.
Ekkor megragadta Harut a ruha nyakánál fogva és úgy kiabált vele.
- Szórakozol velem? Mondd el azonnal!
- Kérlek. Mondd el - tette hozzá halkabban Jooan. De Haru kitartott és megrázta a fejét. Zeha valamiért elszégyellte magát barátja hozzáállásától. Mi történt vele, hogy így viselkedik?
- Hé, mégis mit játszadozol? Komoly dolgokról van szó.
- Én is komolyan beszélek. Csak gondold át, Zeha. Mit fognak tenni, hogyha elmondom nekik, hogy hol van?
- Azonnal odarohannak. Olyanok lesznek, mint a molylepke, aki a fényt keresi. Egy percig sem fognak azon gondolkodni, hogy elég erősek-e ahhoz, hogy legyőzzék a beomokat. Vagy tévednék?
Do-geon szorítása enyhült Haru ruháján a kérdések hallatán.
- Erős vagyok. Tudod jól - mondta az ezüsthajú fiúnak.
Jooan némán egyetértett. De Haru ismét megrázta a fejét.
- Ez nem elég. A bázisukról beszélünk. Ez tehát azt jelenti, hogy nem egy és nem kettő beom ellen fogtok menni. Tényleg úgy gondolod, hogy van esélyed többük ellen? Még csak nincs is nálad normális fegyver jelenleg.
És Harunak teljesen igaza volt. Jooan is tisztában volt ezzel. Viszont nem tudott mit kezdeni az érzéssel, hogy neki most beomokra kell azonnal vadásznia. Minél hamarabb végezni akart Bultival. Szerette volna, hogyha megfizet mindazért, amit a lánnyal tett; Jooan szerette volna tőle kapott erővel beteljesíteni a bosszúját.
- Először is fel kell készülnünk, mielőtt a harcmezőre lépünk. A bosszútok addig tud várni - csapott a két fiú mellkasára Haru. Jooan kíváncsi lett volna, hogy honnan tudja ez a srác, hogy ennyire bosszúra szomjazik. - A bosszú semmit sem ér, hogyha végül belehalsz.
Kyeongtae nem akarta elhinni, hogy mi bontakozott ki a szeme előtt. Mégis mi volt az? Dongcheol parancsnok összeállított egy csapatot és kiadta, hogy végezzenek Zehával, minden eszközt felhasználva.
- Veszélyezteti a szervezetünket. Hallottad, hogy mi történt Seongjinnel?
- N-nem, uram - válaszolt Kyeontae.
- Annak ellenére, hogy Seongjin találta meg először a beomot, az a kis taknyos végzett a szörnnyel, mielőtt megtámadta a csapatot.
- Nem tehette...!
- Ugye? Értelek. Meg kell halnia. Ilyen időkben az embereknek össze kell fogniuk. Ő mégis az együttműködéseket és szövetségeket támadja. Fenyegetést jelent az emberiségre. Végezni kell vele.
A vezető elismételte, hogy Kyeongtaenak mindent be kell vetnie annak érdekében, hogy megölje Zehát, még ha ez azt is jelentette, hogy az oda vezető módszerek áldozatokkal jártak. A lényeg az volt, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljanak tőle.
- Ne legyen nyilvánvaló. Próbáljátok úgy csinálni, mintha beom vadászat közben ölték volna meg. Hisz' még sem vagyunk gyilkosok.
Kyeongtae magabiztos volt. Elvégre a legerősebb dzsúdósok között tartották számon a nemzeti júdó szövetségben. Zeha ugyan magasabb és nagyobb volt, mint Ő maga, úgy gondolta, hogy a technika többet számít, mint a fizikai adottságok. Több szituációt is elképzelt, hogy hogyan tudná az erősebb ellenfele erejét felhasználni és győztesen kikerülni a szituációból. Ami legutóbb történt - miszerint Zeha egyszerűen áthajította a válla felett - csak egy szerencsétlen pillanat volt. Kyeongtae akkor egyáltalán nem készült fel egy támadásra, mindössze azért nyert a másik.
Egyébként pedig heten voltak kettő ellen. Amiatt a Haru nevű fickó miatt nem kellett aggódniuk. Cingár volt és gyenge. Az érvek felsorakoztatásával egyre magabiztosabb lett Kyeongtae. De ez csak addig tartott, amíg nem látta, hogy hogyan harcolnak.
Hogy mozoghattak így? Mégis mi történik?
Kyeongtae lemaradt mögöttük, amikor is Zeha hirtelen felpillantott és elkezdte növelni a sebességét. Annyira gyors volt, hogy a fickónak esélye sem volt tartani vele a lépést. Hirtelen egy hangos sikítás hallatszott a távolból. Arra asszociált, hogy Zeha biztos arra tűnhetett el. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy mégis mi történt. Mégis honnan tudták, hogy amott történik valami?
Amikor megérkezett a helyszínre és látta a harcot, a korábbi kíváncsisága horrorba fordult át. Kettő beom ellen Zeha annyira gyorsan mozgott, hogy szinte láthatatlanná vált.
Annyira gyors volt, mint egy beom.
És erős is. Még csak nem is használta annyit a fekete kardját. Maga az ökle is olyan jó volt, mint egy fegyver. A Haru nevű fickó is ott volt. Hátulról támogatta a társát, szabadon irányítva a vörös kötelét, ahogy épp neki tetszett. Megnyúlt vagy épp megrövidült akarata szerint.
A kötél egy szörny bokája köré csavarodott, így meg tudta azt ragadni és egy teljesen másik irányba elhajítani. Kyeongtae ezt látva arra tudott csak gondolni, hogy ez valami vicc, nem lehet ennyire erős Ő is. Mivel Ő is harcolt már beomokkal, nagyon jól tudta, hogy mennyire erősek az itteniek. Nem épp az a gyenge típusok voltak, akiket csak úgy le lehetett verni egy ütéssel vagy egy kötéllel elhajítani.
Noha maguk a beom vadászok is fejlődtek azl emúlt hónapokban és erősebbek lettek, mint a normál emberek, akkor is emberek voltak.
De Zeha és Haru mások. Úgy festett, hogy olyan erővel rendelkeznek, ami messze túlmutat az emberek szintjén. Talán nem is emberek - gondolta hirtelen Kyeongtae. Lehet, hogy csak tettetik, hogy emberek lennének?
Nem tudott egyszerűen másra gondolni látva a villámgyorsaságukat. Zeha ekkor felugrott, majd a levegőben még tovább ugrott, mintha csak magát a levegőt használná lépcsőként a következő mozdulatához. Pontosan úgy nézett ki, ahogy a beomok ugranak. Határozott mozdulattal levágták az egyik szörny fejét, mire a másik hangosan felmordulva az égre kiáltott. Úgy festett, mint aki segítséget hív.
Kyeongtae pedig csak most jött rá, hogy talán nem a legjobb ötlet a közelben maradnia. Mégis valamilyen okból a lába nem akart mozdulni. Ez természetes testi reakció volt arra, amikor olyannal találkozik az ember, ami túlmutat az emberi képességeken. Pontosan ezt a pillanatot élte át, teljesen ledöbbentette, ahogy Zeha és Haru harcoltak.
Nem sokkal később a másik szörnnyel is végeztek.
Zeha a térdére támaszkodva próbált levegő után kapkodni. Eközben mellette Haru teljesen nyugodtan vette a levegőt, semmi jelét nem mutatva annak, hogy fáradt lenne vagy hogy épp hihetetlen sebességgel ugrált és futott az előbb.
- Mennünk kéne. A beomok jönnek.
- Igen, induljunk - helyezte vissza Zeha a kardját a hüvelyébe, amikor észrevette Kyeongtae-t. A tekintetük találkozott. A fiatal harcos összevont szemöldökkel szólt hozzá, amikor rájött, hogy ki az.
- Mégis mit nézel? Szeretnél megint mondani valamit?
Kyeongtae elhúzta a kezét a szája előtt, mintha bezipzározná és erősen megrázta a fejét. Zeha megtapogatta a vállát, miközben elment mellette.
- Fuss. Jönnek a beomok - ezzel pedig elsétált a helyszínről, a tátott szájú csapatot hátrahagyva. Valamiért Kyeongtae úgy érezte, hogy el kell mondani Zehának, hogy tiszteletet ébresztett benne. De végül nem tette.
- Ez 1,2 milliárd won - motyogta magának Zeha, ahogy ránézett a bankszámlájára. - Nézd, Do-geon! Nézz rá erre a számra. 1,2 milliárd, ugye?
- Igen, igen. Annyi, 1,2 milliárd - válaszolt neki az idősebb fiú, mintha csak egy gyereket csitítana.
- Hűha, nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyi pénz van a számlámon... Ki tudjuk venni valahonnan ezt a pénzt? Csak azért, hogy aztán a levegőbe dobáljuk, majd fetrengjünk rajta. Légyszi'?
- Biztos, hogy nem Zeha - nevetett fel Do-geon és meglegyintette a fiú fejét.
- De... mégis csak 1,2 milliárdról beszélünk. Te nem akarod ezt tenni? És veled mi van, Jooan? Te akarod?
A megszólított nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el a fiatal izgatottságán. Úgy érezte, hogy egy örvényben sétál, amióta elhagyta őt a lány. Annyira sötét és kopott volt minden, hogy azt hitte, hogy előbb vagy utóbb el fogja nyelni és megfullasztja.
Ehhez képest amikor Zehával és a csapatával volt fellélegzett. Úgy érezte, hogy végre kiért a fényre, még ha csak egy kis időre is. Zeha, noha sokszor mogorván nézett, akkor egészen felvillanyozódott, amikor meglátta a számláján az összeget. Jooan úgy gondolta, hogy ez igazán aranyos.
Ezen felül Do-geon először igazán félelmetesnek tűnt, de kiderült, hogy igazi hűséges barát és bölcs felnőtt, igazi vezetői képességekkel. Úgy érezte, hogy ide tartozik. Eltöprengett rajta, hogy miért érzi ennyire otthon magát itt.
Viszont nem maradhatott. Nem feledkezhetett meg arról, amit véghez kell vinnie. Jooannak eszébe jutott, hogy hogyan halt meg a lány, miközben őt védelmezte. A pillanat, amikor az utolsó lélegzetét szívta be, megállás nélkül újrajátszódott a fejében, mintha csak tegnap történt volt. Ökölbe szorult a keze. Fogadalmat tett ismét, végezni fog Bultival, mégha ez a saját életébe is fog kerülni.
Meghallotta, hogy Haru Zehához beszél.
- Zeha, nem hallottad még azt az öregektől, hogy úgy kell bánni a pénzzel, ahogy az emberekkel?
- Úgy érted, hogy mint a papírral? Ne idézz, hogyha nem tudod a pontos mondást, Haru.
- Nem most van itt az ideje a lazulásnak. Menjünk a piacra és szerezzünk magunknak néhány fegyvert.
Az elmúlt két napban együtt vad és dühöngő beomvadászaton voltak. Két csapatra osztották egymást; az egyik Zeha és Haru volt a másik Do-geon és Jooan. Így indultak átfésülni minden veszélyes területet, aminek a végén 1,2 milliárd wont szedtek össze.
- Nem fogunk tudni jó fegyvereket venni belőle - szólt Zeha.
- Miért lettek ennyire drágák ezek? Miért? Sokkal olcsóbbak voltak még nem is olyan rég.
- Igazából utána kérdeztem és úgy fest, hogy egy valaki felhalmozza a fegyvereket. Ezért fogynak ki manapság belőlük a kereskedők. Csak olyan fegyvereket árulnak, amit a saját maguk által beszerzett anyagokból készítenek a kézművesek. Ami megmagyarázza az áremelkedést.
- Mégis ki az a tag? Valami mocskos gazdag fickó lehet, aki abból akar profitálni, hogy mindent felvásárol, amit csak lát? - kérdezte idegesen Zeha.
- Lehet. Pár napja, amikor ott jártam, a pisztolyom 300 millió wonba került. Bizarr, nemde? Tudjátok, hogy az enyém még csak nem is a legjobb fajta - tette hozzá Do-geon, miközben megpörgette az említett fegyvert az ujján.
- Mindegy, mivel nekünk van fegyverünk, Jooan válasszon előbb magának egyet. A maradék pénzből majd később veszünk mást.
A piac nyüzsgött az emberektől. Nem csak eladók és felvásárlók voltak, hanem szerelő műhelyek is, ahol a törött tárgyaikat tudták megjavítani az emberek. Ez megmagyarázta a nagy tömeget. Noha az emberek eredetileg azért jöttek, hogy itt elcseréljék a fegyvereiket másokkal, a piac tele volt árusokkal, akik a saját fegyvereiket pénzért adták. Azok voltak a sikeresek, akik leleményesen bolttá alakították a kocsijaikat. Röviden szólva hangos és rendszert nélkülöző helyszín volt.
- Mindenhonnan jönnek ide vadászok. Ami azt jelenti, hogy ez lehet az egyik legveszélyesebb hely a környéken. Ne engedjétek le a védelmeteket - figyelmeztette őket Do-geon.
Igaza volt. A piac vadászokat gyűjtött össze, akik gyakran összeverekedtek vagy épp megölték a másikat annak fegyveréért. A rendőrség úgy döntött, hogy inkább szemet huny az itt elkövetett bűntények felett. Így a helyi erőszak túlmutatott a törvény határain.
- Jooan, szólj, hogyha megtaláltad a neked való fegyvert, oké?
- De mind keményen harcoltunk, hogy megszerezzük a pénzt. Nem használhatom el az egészet, csak hogy fegyvert vegyek magamnak - jegyezte meg bocsánatkérően.
- Nos, valóban fáradhatatlanul harcoltunk mind, mert fegyvereket akartunk venni amúgy is, úgyhogy teljesen rendben van. Ne aggódj az ár miatt, fontosabb az, hogy biztosítsuk, hogy nem végzed holtan. csak szólj, ha megtaláltad a neked valót!
Így megindultak felfedezni a helyet, keresve a tervezett eszközöket, közben pedig nem leengedve a védelmüket, ahogy Do-geon figyelmeztette őket.
Viszont nem vették észre az idegent, aki követte őket.
Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lin
Lektorálta: Lin
Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)
A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!