7Fates: CHAKHO - 8. rész
Erőszakos összetűzés
Átláthatatlan sötétség lepte el a területet. Haru azonnal felkiáltott az érkező veszélyt látva.
- A kardot!
Zeha válaszul rögtön a derekához kapta a kezét.
- Vedd el a kardot!
Aztán rájött, hogy Haru egy másik kardra gondolt. Megfordult és oldalra nézett. Az Ősi Idők Kardja a falon lógott. Zehát a lelkiismerete egy pillanatra elgondolkoztatta, hogy elvegye-e vagy sem, amikor is a köd kitisztult és végre látni engedte a beomot.
Azonban többen is voltak. Négyen.
- Ah!
Az az ősöreg fogpiszkáló úgy nézett ki, mintha bármelyik pillanatban eltörhetne, de legyen. A jelenlegi kardja is el fog törni még azelőtt, hogy egyáltalán elkezdődik a harc. Úgyhogy Zeha végül kinyúlt érte és lekapta a kardot a falról.
A múzeum riasztója abban a pillanatban hangos visítással szólalt meg, ahogy a keze hozzáért a kardhoz, Zeha füle csengett a hangjától.
A beomok megtorpantak és megfordultak. Haru is rá pillantott. Zeha azonban nem vett észre semmit sem abból, ami körülötte történt.
"- Az enyém az eleje!"
Zeha figyelt.
"- Levágom a beomokat ezzel a karddal."
És hallgatott.
"- És elhozom a békét a földünkre...!"
Abban a pillanatban a kardba zárt emlékek elöntötték Zeha lelkét. Úgy tűnt a markolat csak erre a pillanatra várt volna, és olyan tökéletesen illeszkedett bele Zeha kezébe mintha csak a karja meghosszabbodása lenne. Kék fény kezdett belőle áradni. A fény felkúszott egészen a kardhüvely csúcsáig és felfedte a valódi állapotát. Már egyáltalán nem tűnt törékeny fogpiszkálónak.
A beomok továbbra is ott ácsorogtak és Zehát figyelték. Épp úgy, mint a Tigris Lepkék, akik a megfelelő pillanatra vártak a támadásukkal. Mostanra a fény még jobban kiterjedt és felfelé kezdett kavarogni a levegőben Zeha egész testét elnyelve. Egy pillanattal később azonban egy villanással eltűnt.
A fény hirtelen hiányában a terem még sötétebbnek látszott. Hirtelen egy új fény ragyogott fel és töltötte be a helyet. Zeha szemeiből jött.
- A Halál Kardja – mormolta Zeha és megmarkolta a kardhüvelyt a bal kezével. Fénylő tekintetét továbbra is a szörnyeken tartotta, ahogy kihúzta a kardot. A fekete penge ragyogott a sötétben.
- Szedjétek össze magatokat! – kiáltotta el magát az egyik beom.
- Grrrr!
A tigrisek hangosan morogtak és kivillantották a karmaikat, amint rájöttek, hogy Zeha veszélyt jelent a számukra. Tőle kellett legelőször megszabadulniuk. Bár vad tekintettel figyelték őt, Zeha közömbös maradt, felemelt karddal vizslatta a beomokat.
Felé ugrottak. Haru kötele egy pillantás alatt két beom bokája köré tekeredett. Azok elveszítették az egyensúlyukat és a földre estek.
- Zeha! Ébresztő!
- Én…
Zeha elmosolyodott és igazított a kardon a kezében, miközben a felé közeledő beomokat nézte.
- Már ébren vagyok! - kiáltott vissza.
Meglendítette a kardot. A Halál Kardja villámsebesen szelte át a levegőt. A beomok azonban közel sem voltak olyan gyengék. A közelgő veszélyt megérezve oldalra mozdultak és a levegőben kitértek a támadás útjából. Zehát természetesen ez nem állította meg, folytatta a támadást. Enyhén oldalra tért ki, hogy elkerülje a második támadásukat. Vetett egy pillantást a két beomra, akit Haru korábban elkapott a kötéllel. A kötél nyúlni kezdett és a beomok dereka köré csavarodott.
- Koncentrálj, Zeha!
Haru kiáltására Zeha azonnal lehajtotta a fejét. Még így is érezte a bőrét érintő karmokat. Egy másik beom Zeha oldalát megcélozva csapott le. Gyorsan kivédte a támadást a kardjával, mielőtt változtatott a szögön, ahogy a kardot tartotta, és gyomron szúrta a beomot. Kardjának hegye átszúrta a szörny bőrét. Érezte, ahogy az izmok megfeszülnek a penge körül. Zeha megforgatta a kardot, mielőtt kirántotta a sebből. A karddal a kezében hátulról csapott le újra a szörnyre, a támadás ereje a levegőbe repítette az állatot.
Zeha megdöbbenve figyelte, ahogy a beom hatalmas robajjal a falba csapódott. Váó, ez meg mi volt?, gondolta magában. Úgy érezte, mintha a karjait és a vállait különleges energia járná át. Hamarosan azonban ez az érzés elmúlt, és úgy érezte, mintha egy tonnányi súly nehezedne a testére. Nincs idő pihenni. Gyorsan be kell fejezni. A beom, amit gyomron szúrt, időközben felegyenesedett. A sebe már gyógyulni is kezdett. Tényleg, néhány beom hihetetlenül gyorsan regenerálódik, jutott eszébe.
- Grrrr. - A beom felhúzta az orrát és dühösen vicsorított. Pillanatokkal később eltűnt Zeha szemei elől. Bár már könnyebben követte a mozdulataikat, Zehának még további edzésre volt szüksége ahhoz, hogy tartani tudja a lépést a szörnyek mozdulataival. Sehol sem látta. Miközben körülnézett, egy csapat ismerős emberen akadt meg a tekintete. Négyen voltak, és Seongjin is közöttük volt. Ráadásul feléjük tartott a korábbi beom is.
Vajon azért jöttek, hogy segítsenek? Nem mintha ez számított volna Zehának. A pillantásával gyorsan átfésülte az egész helyet, és észrevette, hogy a két beom próbálta elvágni a kötelet a karmaikkal. Hamarosan ki fogják magukat szabadítani.
- Odafent! - Kiáltotta valaki a bejárat felől és kilőtt egy nyílvesszőt.
Huss! A nyíl a plafon felé repült. Amikor Zeha felnézett, észrevette a beomot, aki a plafonon függeszkedett, a kezében a nyíllal, amit elkapott. Aztán elengedte magát és a teljes testsúlyával húzta magával a nyílat, hogy belevágja Zeha fejébe. Zeha hátralépett és megpróbálta kikerülni a támadást, de Seongjin odafutott hozzá és visszalökte őt a korábbi helyére. A váratlan lökéstől Zeha megtántorodott. A beom elvigyorodott a közelgő győzelmet megérezve. Csak néhány másodperce volt, amíg a nyíl célt ér.
A következő pillanatban azonban egy kötél tekeredett a beom csuklója köré, Haru saját maga felé rántotta őt, az ellenkező irányban Zehától.
- Ne! - kiáltotta.
Zeha azonnal felismerte, hogy mi történik és a megmentője felé vetette magát, aki szabadon engedte a másik két beomot azért, hogy segíteni tudjon rajta. Az egyik szörnyeteg kihasználta az alkalmat, hogy Harura támadjon. Mélyen Haru gyomrába és csípőjébe vágta a karmait.
Ekkor egy kapucnis alak tűnt fel mellettük és félre ütötte az egyik beomot. Zehának nem volt ismerős ez az alak. A titokzatos figura legalább nyert nekik egy kis időt. Zeha még gyorsan a beom felé csapott, akinél a nyílvessző volt, mielőtt Haru felé sietett. Ez alkalommal az ütés nem küldte a levegőbe a beomot. Zeha felugrott és leszúrta a beomot, ami megtámadta társát; egyetlen csapással végzett vele, mielőtt Haruhoz ment. A figyelmét azonban elkerülte, hogy a beom, amit megütött, már össze is szedte magát és már emelete a kezeit, hogy végigszántson a karmaival Zeha hátán.
Lövés hallatszódott. Elsült egy fegyver, a beom pedig dülöngélni kezdett. Zeha gyorsan megpördült és vízszintesen meglendítette a kardját. Érezte, ahogy az éles penge kemény csontba vág. Azt már nem nézte végig, ahogy a beom feje a földre esett. Megfordult és rögtön kiszúrta, hogy egy másik teremtmény dühösen újra Harura támadt. Zeha a nyakánál fogva kapta el, és olyan erővel rántotta hátra, hogy a beom a földbe csapódott. Haruhoz futott, hogy megnézze, hogy van.
- Haru, jól vagy?
- Minden rendben. Koncentrálj a harcra!
Persze, hogy fókuszálok, gondolta magában Zeha. Amikor megfordult, hogy megkeresse a beomot, akit nemrég lökött el, észrevette, hogy az már a Tigris Lepkéket vette célba. Seongjint és a csapatát annyira elfoglalta, hogy levágják egy másik beom fejét, hogy észre sem vették.
- Hé… Srácok!
Az egyiküknek feltűnt a közelítő beom. De már túl késő volt.
Két lövés hallatszódott. Az egyik golyó áthatolt a beom mellkasán, a másik pedig a fejébe fúródott. Tökéletes találat volt mindkettő. A beom mindössze néhány pillanatra volt attól, hogy karmaival az egyik férfi homlokába vágjon, a kezei most viszont megdermedtek a levegőben. A szörny egy puffanással ért földet.
Zeha levegőért kapkodott, miközben körülnézett a megmaradt beom után kutatva. Akkor vette észre, hogy a titokzatos alak már elkapta. Zehával egyidősnek tűnt, szürke bomberdzsekit viselt, és egy íjat használt fegyverként.
- Á-állj…
Zeha a fickó vállára tette a kezét. Ő azonban nem állt le. A férfi tovább ütötte a haldokló beomot az íjával, mintha az ősellensége lenne. A szemei véreresek voltak. Csak akkor hagyta abba, amikor az íja egy reccsenéssel kettétört.
A széttört fegyver a földre esett. Zeha egy rövid pillanatig még a férfit méregette, végül elfordult tőle. A Tigris Lepkék tagjai már a tetemek felé vették az irányt. Már náluk volt annak a beomnak a feje, amit korábban megöltek.
- Nem, na azt már nem! Az a miénk - szólt rájuk valaki.
Ismerős hang csendült fel a csarnok végéből. Zeha már korábban felismerte őt, még abban a pillanatban, hogy meghallotta a fegyverdördülést. Do-geon volt az.
A négy vadász szenvtelenül célzott rá a fegyvereikkel.
- Váó, srácok, nem Ti vagytok a Tigris Lepkék? Miért nem mutattok nekünk egy kis professzionális előzékenységet? Még a tolvaj sem lop tolvajtól. Úgy tűnik, Ti még náluk is rosszabbak vagytok.
- Mit mondtál? – Seongjin felemelte a pisztolyát.
Mielőtt ideje lett volna meghúznia a ravaszt, valami félbevágta a fegyvert. Mire egyáltalán rájött, hogy mi is történt, valaki már a gallérjánál fogva megragadta Seongjint és erősen falnak taszította őt. Felköhögött és dühös tekintettel nézett fel az alakra, hogy rájöjjön, ki támadta meg.
Zehát látta maga előtt.
- M-Mégis hogyan…? - Seongjin értetlenül bámulta, tekintete megremegett. Zeha ugyanakkor nyugodtan és összeszedetten viszonozta a pillantását.
Amikor megszólalt, Zeha hangja mélyen zengett.
- Ez a ti művetek, ugye? Ti csaltátok ide a beomokat.
Fordította: Lin
Lektorálta: Kookachu
Lektorálta: Kookachu
Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)
A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!