[7Fates: CHAKHO] 10. rész - A Tigris Lepke Különítmény (Wattpad)

7Fates: CHAKHO - 10. rész

A Tigris Lepke Különítmény

Do-geon szavaira hideg futott végig Zeha gerincén. Vajon tényleg úgy mozog, mint a beomok?

Kétség sem fért ahhoz, hogy Zeha ereiben az apja vére csörgedezett. Beom volt ennek alapján Ő maga is. A képességei egy szinten voltak a szörnyekével, de arra még sohasem volt példa ezelőtt, hogy Zeha teljesen ki tudta volna használni az adottságait harc közben. Ugyanakkor azt is tudta, hogy van igazság Do-geon szavaiban. Megvoltak a saját kétségei is a helyzetet illetően.

A legutóbbi csata közben Zeha észrevette, hogy sokkal könnyedebben vette fel a harcot egyszerre két nagyon fürge beommal szemben is. Képes volt átszúrni az egyik szörny szívén úgy, hogy megsebezze a mögüle támadó beomot is. Most, hogy a harc után Zehának végre volt ideje átgondolni a történteket a fejében, meglehetősen furcsának találta a dolgot. Mégis hogy csinálta?

Do-geon tartotta a szemkontaktust vele, miközben a válaszára várt. Óvatosnak és gyanakvónak tűnt, mintha csak követelné a választ arra, hogy mi köze van Zehának a beomokhoz. Zeha kénytelenül elfordította a fejét.

"Az apám beom volt. Félvér vagyok, félig ember, félig pedig beom vagyok."

Zeha eltűnődött azon, hogy vajon mit szólna Do-geon, ha felfedné előtte ezt a tényt. Úgy gondolta, hogy Hwan és Do-geon is elveszített valaki számukra nagyon fontosat a beomok miatt. Zeha persze tudta, hogy sem ő, sem pedig az apja nem felelős azért, ami mostanában történt. De vajon Hwan és Do-geon képesek lennének megérteni ezt azok után, hogy mennyi veszteség érte őket a beomok miatt?

Látva, hogy Zeha csendben maradt és nem válaszolt, Do-geon kihúzta magát és felé lépett. Egy pillanatig a fiú tartott tőle, hogy az idősebb férfi megragadja őt a gallérjánál fogva. Helyette azonban csak meglapogatta Zeha vállát és felnevetett.

- Mi ez a komoly tekintet? Attól félsz, hogy az edzéstervedet akarom kicsalni belőled?

- Nem, csak…

- Nos, nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi rá. A tiédhez hasonlóan akartam megtervezni a sajátomat, de ha nem akarod elmondani nekem, az sem gond. Megértem, hogy nem mindenki akarja megosztani másokkal az edzéstervét.

- Igen…

- Egyébként nem gondolod, hogy túl sokat szaglásztok azzal a nyápic haveroddal?

Zehát provokálta a kérdés.

- Hé, mégis mikor-

- A múzeum tele volt beomokkal néhány nappal ezelőtt. Ennek ellenére mégis odamentetek. Miért? Nem tudtátok, hogy a beomok vonzzák a legyeket?

A legyek alatt Do-geon bizonyára a Tigris Lepkékre gondolt.

- Tényleg olyan veszélyesek?

- Nem érted, ugye? Rengeteg vadászcsapat alakul. És mégis, csak ők maradnak meg, és ők ölik meg a legtöbb beomot is. Mit gondolsz, hogy lehetséges ez?

Zehának ötlete sem volt. Do-geon finoman megpöckölte a homlokát, amíg a másik mozdulatlanul állt és egy szót sem szólt.

- Milyen naiv gyerek vagy. Pedig nyilvánvaló. Megállítják a többi vadászt, vagy őket használják csaliként. Valószínűleg közrejátszottak a legtöbb vadász halálában.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan - ráztat hitetlenkedve a fejét Zeha.

- Azt ne mondd, hogy elfelejtetted, mi történt veled is nemrég. Ne felejtsd el, hogy mi mindannyian vonzzuk a hozzánk hasonlóakat. Az a csapat pedig tele van őrültekkel. Egy normális sem akad közöttük. Az egyikük a börtönből szökött meg, amikor meglátta ebben a káoszban a lehetőséget, és sokan vannak közöttük, akiket sosem varrtak be, de követtek el bűnöket. Egy rakás őrült egyhelyen.

Do-geon hozzájuk hasonló emberek között nőtt fel az alvilágban, ezért meglehetősen jártas volt ezekben a dolgokban.

- Legyél óvatos. Igen, a beomok tényleg veszélyesek. De még kiderülhet, hogy az emberek náluk is veszélyesebbek, különösen ha szabadon megtehetnek bármit, amit csak akarnak, és kihasználják ezt a fejetlenséget.

- Köszönöm a tanácsot.

Zeha tényleg hálás volt. Do-geon önkéntelenül is elmosolyodott és megpaskolta a fiú fejét. Zeha sosem szerette, ha hozzá érnek. Valami különös oknál fogva azonban nem bánta a másik érintését. Talán ilyen érzés lehet, ha valakinek van egy bátyja?

- Amúgy ez nem jelenti azt is, hogy te is veszélyben vagy? Úgy értem, nekem itt van Haru, de te csak magadra számíthatsz.

- Megvagyok – mondta Do-geon miközben a pisztolya ravaszára helyezte az ujját és megpörgette a fegyvert. - Van fegyverem. Távolról megfigyelem a dolgokat, és a kivárom a megfelelő pillanatot, hogy közbelépjek. Ha pedig a dolgok rosszra fordulnak, még mindig elfuthatok.

- Hát persze.

- Mindenesetre vigyázz magadra. Remélem, hogy amikor legközelebb látlak, még életben leszel.

Dongcheol, a Tigris Lepkék parancsnoka, az ötödik kerületi rendőrkapitányság felé tartott, ahol a nyomozást vezették a múzeumi betöréssel kapcsolatban.

- Remélem, hogy nem zavartam meg a látogatásommal.

Amint jelzett az embereinek, akik vele tartottak, azok megszaporázták a lépteiket, hogy szétosszák a rendőrök között az ételt, amit magukkal hoztak.

- Ez igazán nem volt szükséges.

A rendőrkapitány azonnal felismerte Dongcheolt, akinek a népszerűsége rohamosan nőtt a Tigris Lepkék parancsnokaként. Odalépett hozzá, hogy kezet fogjon vele. Azután a konferenciaterem felé vették az irányt, ami mélyen az épület belsejében helyezkedett el. Amikor odaértek, Dongcheol elővette a vastag borítékot, amit a kapitány számára készített elő.

- Meg tudná mutatni nekem a felvételeket, amik a múzeumi betörés napján készültek?

- Úgy érti, a felvételeket az emberekről, akik lemészárolták a beomokat? – kérdezte hanyagul a kapitány miközben a borítékban levő bankjegyeket számolta.

- Nem, nem. A felvételt arról, amikor a rablók betörtek az épületbe.

- Hmmm… Miért olyan fontos az? - kérdezte a kapitány gyanakvóan.

Dongcheol felnevetett és a zsebébe túrva egy újabb borítékot vett elő. Az még az előzőnél is vastagabb volt. A kapitány szeme sóváran felcsillant a másik borítékot látva. Dongcheol azonban nem akarta azonnal odaadni neki.

- Akkor megnézhetem?

- Nincs rajta semmi. Az ostobák pont azokat a vackokat nyúlták le, amik még épp csak nem törtek darabokra. A harmadik emeleten voltak az értékesebb tárgyak, de úgy tűnik, hogy a szörnyek miatt nem mertek felmenni oda – állította a rendőrkapitány, de nem tett fel több kérdést. Helyette kilépett a szobából és nem sokkal később egy laptoppal tért vissza, rajta a felvétellel.

- Megnézhetném egyedül?

- Persze. De semmi másolás. Vagy megsemmítés.

- Természetesen.

Amikor a kapitány elhagyta a termet, Dongcheol tekintete a képernyőre szegeződött.

Seongjin tegnap kereste meg őt a szobájában.

- Parancsnok, meg kell szabadulnom valakitől.

- Akkor öld meg.

- De egyedül nem tudom – válaszolta Seongjin félénken.

- És mi van a csapatoddal? Vagy talán teljesen magadra hagytak?

A Tigris Lepkékre már nem igazán lehetett csapatként hivatkozni. Olyan sok tagja volt, hogy mostanra már egy egész szervezetté alakult. Emiatt az emberek elkezdték Tigris Lepke Különítménynek nevezni, mivel csapatokra osztották fel, amelyek több területet is felügyeltek. Seongjin volt a csapatfőnökök egyike.

- Túl erős.

- Egy beom?

- Nem, csak egy pasas.

Seongjin hozzátette, hogy a fickó neve Zeha, és hogy egy Haru nevű, fura beszédű férfival dolgozik együtt. Deongchol sosem hallott még róluk. Azt viszont tudta, hogy Seongjin a legkiválóbb vadászok egyike volt a különítményben. Ha pedig ő fordult segítségért Dongcheolhoz az csakis azt jelenthette, hogy ezt a Zehát komolyan kell venni. Azt jelentette, hogy az idegen és a csapata meglehetősen erős volt. Seongjin személyes bosszúszomjától eltekintve, Dongcheol mostanra kíváncsi lett erre a megmagyarázhatatlan, Zeha nevű alakra.

Így kötött ki másnap a rendőrkapityányságon, ahol az értékes pénzével kellett megkennie a kapitányt, hogy megnézhesse a felvételeket arról a napról. A képernyőn valami hihetetlenül szürreális bontakozott ki a szemei előtt. Mégis mi a…?

A kamera felvette, hogy négy beom több embert is megtámadott és Zeha volt az, aki leginkább kivette a részét a harcból. A szörnyek látszólag teljesen körülvették. Ez viszont nem jelentette azt, hogy erőfölényben is voltak. Voltak veszélyes pillanatok persze. De Dongcheol, aki igazán jártas volt a harcban, azonnal tudta, hogy Zeha még a csapattársai segítsége nélkül is megnyerte volna ezt a csatát. Ki a fene ez?

A képernyőn Zeha villámsebesen mozdult, olyan fürgén, hogy szinte láthatatlannak tűnt. A gyorsaság gyakran az erő rovására ment, de úgy tűnt a fickó kivétel ez alól. Megvolt a sebessége és az ereje is ahhoz, hogy a levegőbe repítsen egy beomot. Hogy lehet, hogy nem hallott még róla?

Dongcheolnak két módszere volt arra, hogy kezelje az olyan jó képességekkel rendelkező és erős embereket, mint amilyen Zeha is volt. Vagy bevette őket a csapatába, vagy megölte őket, ha visszautasították az ajánlatát.

Zehának nyilván megvoltak a társai, akik segítették őt. Dongcheol azonban továbbra is a döbbenet hatása alatt állt a tudattól, hogy egészen eddig nem tudott egy olyan embernek még csak a létezéséről sem, aki képes volt félelem nélkül felvenni a harcot négy beommal szemben is. Furcsa, hogy még sosem hallott róla azelőtt. Bizonyára szép summát szedhetett össze a beomok megölésével. Doncheol egyik embere is abban az irodában dolgozott a Yisal-toronyban, ahol a vadászokat fizették ki a sikeres vadászatok után. Parancsba adta, hogy kövessék azokat az embereket, akik gyakran hoztak beom fejeket, és hogy találják meg a bázisukat. Nem emlékezett arra, hogy valaha is említették volna nekik valamit erről a Zeháról.

Most már legalább tudok róla, gondolta.

Dongcheol nem akarta átengedni másnak a legtöbb beomot legyilkoló vadász címet. Mindenkinek, aki olyan erős volt mint Zeha, Dongcheolnak kellett dolgoznia, és ha ez nem volt opció, akkor olyan gyorsan kellett megszabadulni az illetőtől, amilyen gyorsan csak lehetett.

- Az hallottam, hogy a Legyeknek volt valami igazán nagy fogása a napokban.

Do-geon mostanra rászokott arra, hogy Legyeknek hívja a Tigris Lepkéket az eredeti nevük helyett.

Zeha és Do-geon a harmadik körzet egyik kisboltjában ettek éppen instant rament. A körzetet szinte porig lerombolták a beomok támadásai. Zeha annak reményében jött ide, hogy talál valami hasznos információt, ami eddig elkerülte a figyelmét. Közben belefutott Do-geonba, aki szintén hasonló reményekkel érkezett.

Az üzlet leharcolt volt, úgy nézett ki, mint amit kifosztottak. Az ablakai betörtek, a vitrineket felborították. Zeha és Do-geon talált egy kevés tésztát, ami biztatóan nézett ki, és úgy döntötték megeszik nyersen ahelyett, hogy megfőznék.

- Mi számít nagynak?

- Találtak egy beomot. A harc előtt pont úgy nézett ki, mint mi.

- A beomok és az emberek ugyanúgy néznek ki, nem? Várjunk csak… nem pontosan.

A beomok és az emberek ránézésre ugyan hasonlítottak egymásra, de jobban szemügyre véve, a beomok bőrének és szemének a színe különbözött az emberekétől. A hajuk textúrája is másabb volt. Emiatt hordtak olyan ruhákat, amik eltakarták a testüket, ha be akartak olvadni az emberek közé. És ez vezetett ahhoz is, hogy a vadászok ellenőrizni kezdjék azokat, akik lehúzott sapkát viseltek és eltakarták a bőrüket - levették róluk a sapkát és megnézték a szemüket is.

Néha sikeresen kiszúrták a beomokat a tömegből.

- A beomok bőrszíne egy kicsit kékesebb, ha jól tudom. Vagy legalábbis egy kicsit sötétebb. A lényeg viszont az, hogy más. A beom viszont, akit elkaptak, pont úgy nézett ki, mint bármelyik ember. És hihetetlenül erős is volt a pletykák szerint. Úgy hallottam, több legyet is megölt, mire sikerült elfogniuk.

- Egy közepes szintű beom lehetett - következtetett Haru, aki addig csendben rágta a tésztát, formára harapva a tésztagomolyagot.

- Egy közepes szintű beom? Ez meg mit jelent?

Zeha gyorsan elmagyarázta Do-geonnak a beomok besorolását, amit Haru mondott el neki korábban. Do-geon arca elsötétült a magyarázatot hallva.

- Úgy érted, van még annál is erősebb beom, mint amit a legyek elkaptak? Le tudunk egyáltalán győzni egyet azok közül?

- Az emberek bármire képesek. [Ford. megjegyzés: Az emberek a lehetőség állatai. - A szó szerinti ford.] Minden lehetséges a számukra.

Haru válaszát hallva Do-geon Zehához fordult. Úgy tűnt összezavarta a sápadt fiú különös megfogalmazása. Zeha megrántotta a vállát.

- Túl sok tévét néz.

- Furcsa. Te és ő, mindketten furcsák vagytok.

- Egyébként sikerült már rábukkanni arra beomra, tudod, a tetoválással a nyakán? - terelte finoman a témát Zeha.

- Egyelőre nem. De aznap, amikor elveszítettem a fivéreimet és a nővéreimet, megtudtam róla valamit. A többiek Bultinak nevezték.

- Bulti? Ez meg milyen név?

- Ez a legfontosabb, mi? – vágott vissza hangosan felnevetve. Zeha pedig megállapította, hogy milyen jól áll Do-geonnak, amikor mosolyog.

Egy pillanatra Zeha elgondolkozott azon, hogy talán jobban alakultak volna a dolgok, ha más körülmények között találkoznak, de azonnal elhessegette ezt a gondolatot. Sosem találkoztak volna más körülmények között. Zeha egy részmunkák alól alig kilátó árva volt, aki mindig csak a következő napig tervezett előre, míg a testét borító tetoválások alapján Do-geon kétes életet élhetett korábban.

- Üzenek, ha bármi újat megtudok. Vigyázzatok magatokra mindketten.

Mint mindig, Do-geon volt az első, aki elköszönt. Amikor azonban éppen elindult volna az asztaltól, egy titokzatos figura zavarta meg őt. A fickó hirtelen tűnt fel és állt meg a napernyő mellett.

Fordította: Lin
Lektorálta: Kookachu

Eredeti angol nyelvű fejezet elérhető online: WattPad (fizetős)

A magyar fordítás a Hungarmyinfo csapatának munkája, annak forrás nélküli megosztása tilos!