FEL AKAROM SZABADÍTANI MAGAM, HOGY AZ IGAZI ÖNMAGAMKÉNT LÉTEZHESSEK [GQ, RM interjú]
[Chun Hee Ran;
2021.12.22.]
A tapasztalatok, amelyektől felismerem, megújítom és elengedem magam. Fel akarom szabadítani magam, hogy az igazi önmagamként (Real Me) létezhessek - nyilatkozta RM.
(Amikor RM megváltoztatta a nevét Rap Monsterről RM-re, azt mondta, a jelentése Real Me.)
A szülővárosodban vagyunk. Milyen
látvány kísért az utadon idefelé?
Igazán ismerős volt a táj idefelé a Gangbyeon
autópályán. A levegő tele volt finom porral, alig láttam tőle. Egész végig azon
gondolkoztam, hogy nagy gondban lennék, ha kinyitnám az ablakot. (nevet)
Vannak olyan pillanatok, amikor
ennek ellenére is úgy érzed, az élet ragyogó?
Ó. Nem vagyok biztos benne, hogy kellene értelmeznem
azt, hogy "az élet ragyogó". Ha a saját szájízem szerint fejezhetném
ki, azt mondanám, azok pillanatok azok, amikor hű vagyok magamhoz. Hiszek
benne, hogy jó vagyok abban, hogy zenét csináljak és tartsam magam a rutinhoz,
például a napi edzéstervemhez. És amikor jó emberekkel találkozok és
beszélgetek. Tudod, amikor olyan gyorsan elröppennek azok a pillanatok, hogy
még arra sem jut időd, hogy az órádra nézz? Ezek azok a pillanatok, amikor úgy
érzem, az élet ragyogó.
Igazán boldognak tűnsz jelenleg.
Nagyon élvezem manapság, amikor a művészetről
beszélhetek. Tegnap lehetőségem volt néhány idősebb barátommal beszélgetni,
akiket tisztelek. Olyan dolgokról beszélgettünk, amik csak ránk tartoznak.
(Gödröcskés mosoly)
Amikor a dalszövegeket olvasom,
amiket te írtál, gyakran igazi tájképnek tűnnek a számomra. Nem egyszerű képek,
hanem egy táj, ahova én is ellátogathatok.
A festők, akiket szeretek, hasonlóak. A saját elmémmel
tapasztalhatom meg a művészetüket. Amikor a munkáik előtt állsz, olyan mintha
elröpítettek volna egy adott pillanatba. A munkáikban vannak üres terek. Amikor
látom magam előtt és hajtom azt, amit szeretek, azt veszem észre, hogy a saját
munkám is kezd hasonlítani hozzájuk. Igyekszem fejleszteni magam ezekben a
képekben azzal, hogy próbálom a zenei textúrákat úgy kifejezni és beilleszteni,
hogy többféleképpen lehessen értelmezni/érzékelni.
Értem.
Vegyük példának a szerelmet. Olyan sok különböző témája van
a szerelemnek, nemde? Vannak dalok, amiket meghallgatsz és egyszerűen össze is
tudsz foglalni: Ó, ezt a dalt egy férfi írta szakítás után, mert ragaszkodik a
nőhöz, akit szeret. Ahelyett, hogy valami ehhez hasonlóan egyértelműt írnék,
szeretnék valami sokkal elvontabb képet megfogalmazni és és kifinomítani. Az
absztrakció érződhet ködösnek és talán nem annyira merész, de ha megvizsgáljuk
a festészet történelmét, a figuratív művészetet az absztrakt követte.
Nehéz kifejezni valamit csak a pontos ábrázoláson
keresztül, és én magam úgy hiszem, hogy az elvonatkoztatás az adott dolog
esszenciájának a tömörítése, talán csak a formáján vagy a színén keresztül. Egy
meg egy az lehet kettő, igen, de az egyenletben helyet kaphatnak a zárójelek
vagy az egyenlőtlenség is... Egyre jobban érdekelnek azok a lehetőségek, amiket
ezek az üres helyek rejtenek.
Azt hiszem, ez a titka annak,
hogyan lehet a zenének annyi különféle kifejezésmódja.
Volt egy időszak, amikor rendszeresen erős kifejezéseket
használtam. "Erős akarok lenni", "Bizonyítani fogok",
"Meghódítok mindent". Ezek segítettek kiadni magamból a
feszültséget. És mégis egyre inkább az apró részletek felé irányították a
figyelmemet: És pontosan hogyan is akarsz mindent meghódítani? Tényleg meg
tudod csinálni? Egyáltalán mit jelent az, hogy meghódítani? Arra
ösztönöztek, hogy figyeljek az üres helyekre, amik ezeket a kijelentéseket
követik.
Louis Vuittonon keresztül találkozhattunk.
Úgy tűnik, mintha többnek látnád a ruhákat egyszerű dolgoknál, amiket hordani
lehet. Miután elkészítetted a válogatáslemezedet, a monót, azt mondtad: Abban
a pillanatban, hogy színes ruhákat veszel fel egy olyan időszak után, amikor
csak monokróm ruhákat hordtál, felismered, hogy fontos változáson mentél
keresztül. Ez olyasvalami, amit érdemes megérteni, mielőtt továbblépsz.
A divat egy olyan eszköz, amivel megmutathatom magamat
anélkül, hogy igazán megmutatnám magam. Fontos számomra, hogy milyennek mutatom
magam. A divat emiatt nagyon fontos része annak, aki vagyok. Volt idő, amikor
mindenféle márkáról, bemutatóról, férfi viseletekről olvasgattam, mint ahogy
most a művészetekről olvasok. Most, hogy az ízlésem egy kicsit finomodott,
többnyire azokhoz a stílusokhoz és márkákhoz ragaszkodom, amiket szeretek.
Mit jelent számodra a
"menő"?
Bármilyen stílus, ami természetesnek hat, nem pedig
hatásvadásznak - nem, még ha hatásvadász is, lehet olyasmi, amit teljesen a
magadévá tehetsz. Nem számít, milyen elvont a stílus, ha elengeded magad, meg
tudod győzni az embereket arról, hogy jól áll. Egy biztos, megingathatatlan
önazonosság - na, ez menő. Ugyanakkor talán arrogánsnak tűnhet ezt hajkurászni,
ha az ember még csak 27 éves. Még mindig zöldfülű vagyok.
Jobb színész lettél a véleményed
szerint?
Nem vagyok valami jó, de könnyebb belebújni a karakter
bőrébe, mint azelőtt. Próbálok nyugodt maradni még a bonyolult ruhadaraboknál
is. Ha ideges vagyok, az látszik a képeken is.
A Run BTS! és a Game Caterers
közös epizódjában azt kiáltottad: Virgil (Abloh), látod ezt? Hasonlóság
van közöttetek abban, hogy miközben saját magatok vagytok, egy generációt
képviselő ikonná váltatok. Beszélgettetek valaha?
Nincs közöttünk személyes kapcsolat, de a debütálásom óta
kedveltem őt. Jó barátok Kanye Westtel és az egyik példaképem volt abban az
időben, amikor elindította a Pyrex Visiont. Amikor a csapat a Lous Vuitton
márka nagykövete lett, azt mondogattuk egymásnak: Te jó ég, Virgil ruháit
hordjuk! Hosszú utat tettünk meg. Tudod mit mondana nekünk? Az egyedi laza
stílusában azt mondaná: Királyak vagytok, srácok. Csúcsszuperek!
(Egy hónappal az interjút követően Virgil elhunyt. A BTS
egy üzenetben búcsúzott tőle: "Nyugodj békében, Virgil Abloh, hiányozni
fogsz. Megtiszteltetés volt veled dolgozni. Egy igazi kreatív géniusz voltál.)
Vannak olyan pillanatok, amikor
azt érzed, hogy menő vagy? Hogy csúcsszuper vagy?
Amikor még nem tudtam jobban, sokszor éreztem így. Most
azonban a mércémet - abban az értelemben, hogy mit látok és hallok, illetve az
ízlésemet tekintve is - meglehetősen magasabbra helyeztem. Sokkal kritikusabb
szemmel látom a dolgokat, és emiatt többet várok el magamtól.
A véleményed szerint mi az, ami
egyedivé tesz téged?
Igazán fejlett a metakognitív tudatosságom. Különböző
szemszögekből vizsgálom meg a problémákat, az eseményeket, sőt, még saját
magamat is. Ha megfigyelek egy adott jelenséget, megpróbálok rájönni az okra,
hogy miért is történik és igyekszem megérteni. Bárcsak jobb lenne az
agykontrollom! (nevet) Mindenesetre képes vagyok számos vizsgálati módszert
végigfuttatni fejben. Könnyedén átlátom a dolgok előnyeit és hátrányait is.
Néha azt mondom magamnak: ez tetszene az embereknek, de talán nem ebből az
aspektusból. Csak a hátulütőit látom, és ez nem működőképes így számomra.
Tehát megítéled a dolgokat, de
nem feltétlenül cselekszel is.
Jó vagyok abban, hogy objektíven nézzek magamra ahelyett,
hogy nagyon erős meggyőződéseim lennének. Hiszen annyira egyszerű elfogulttá
válni és berögződött módon gondolkodni. Próbálok nem beleesni ebbe a csapdába.
A BTS Break the Silence
című dokumentumfilmjében a félelmeidről beszéltél. A szóló számod, az Always,
dalszövegét is akkor írtad, amikor nehéz időszakon mentél át. Miért tartod
fontosnak felismerni, elfogadni, dokumentálni és megosztani a félelmeidet?
Hú, ez a kérdés váratlanul ért! Ez egy olyan dilemma,
amivel jelenleg is szembenézek, mert bénának tűnhetek, amikor megosztok
dolgokat. Sok híresség, sztár és művész választja a titokzatosságot, és azt
preferálja, ha enigmatikus figurának tartják. Talán azért, mert sok sebük van,
vagy talán csak nem akarnak megnyílni.
Személy szerint azonban úgy gondolom, hogy jó dolog
megosztani a rajongókkal a jót és a rosszat is, az előnyöket és a hátrányokat
is, és az árnyékokat, amelyek ránk vetülnek. Egy kívülálló szemszögéből talán
úgy tűnik, mintha a BTS sikere exponenciálisan nőtt volna, de ez nem igaz.
Talán nem lett volna szükséges elmondani, hogy gondolkoztunk a feloszláson, de
a beismerések néha erősebbé teszik az embert. Azonban mi sem tárjuk fel a
szívünket azonnal. Csak akkor, amikor már elmúlt a pillanat, felismertük és
feldolgoztuk az érzéseinket, nézünk vissza és osztjuk meg egy sokkal
koherensebb verzióját annak, amin keresztülmentünk. Ezáltal mások is
felismerik, hogy mi is emberek vagyunk, és ez áthidalja a köztünk húzódó
távolságot. Tartok attól, hogy az emberek bénának tartanak, vagy hogy ezeket a
vallomásokat gyengeségnek tartják és visszaüt a dolog.
Azt mondod félsz, de ugyanakkor
szabadnak is érzed magad?
Jó érzés. Amikor felfedsz egy kártyát, már nem állhatsz
meg, fel kell fedned a többit is. (nevet) Bizonyos értelemben sokkal jobb
őszintének lenni, mint eltitkolni a rossz dolgokat és mindig azt mondani, hogy
jól vagyunk. Ugyanakkor annak, ahogyan beismerjük a félelmeinket, etikusnak
kell lennie szakmailag és érettnek. A könyvek, dokumentumfilmek, interjúk és a
zene közül a zene lenne számunkra a legjobb médium, nem igaz? És hogy a
hallgató is kapjon belőle valamit, mint ahogy én is kaptam, úgy kell
megcsinálni, hogy a [hallgató] saját életére is ráhúzható legyen. Folyamatosan
azon gondolkozom, hogy mi lenne a legjobb módszer az ilyen dolgok megosztására.
Muszáj beszélnünk ARMY-ról is.
Mit szeretnél, hogyan formálódjon a jövőben a szeretet köztetek és a
rajongóitok között?
Úgy hiszem talán egy kicsit veszélyes lenne, ha azt
akarnám, hogy a kapcsolat, a szeretet közöttünk egy bizonyos irányban
fejlődjön. Végtére is, még azt sem tudom, milyen irányt vesz majd a saját
életem. Lehetetlenné vált ARMY-t kollektívan egy bizonyos típusú személyként
leírni. Emiatt azon gondolkozom, hogy talán el kell engednem bizonyos képeket,
amik az eszembe jutnak, ha a szeretetünkre gondolok. Sosem fejeztem ki a
szeretetemet ilyen kitartóan vagy aktívan senki iránt sem úgy, mint ARMY felé,
és pláne nem éreztem így senki iránt. De a milliók, akik kiteszik ezt az
elképesztő csoportot, sokkal jobb emberré tettek engem. Mélyen és őszintén
tisztelem őket. Én is az ő rajongójuk vagyok ebből a szempontból. Reményeim
viszont vannak. Ahogy idősödünk és érettebbek leszünk, remélem továbbra is
képesek leszünk szorítani egymásért a magunk módján, és hogy olyan szeretet
lesz közöttünk, ami lehetővé teszi, hogy a jelenlegi távolságunk megtartásával
is egymás mellett tudjunk lépdelni.
A következő szavakat akartam
mondani RM-nek és ARMY-nak: 수고하셨습니다
Váó, nagyon szépen köszönöm. (összeérinti a tenyerét) 수고하셨습니다
수고하셨습니다= keményen
dolgozál/jó munkát végeztél, értékelem/köszönöm. Ezt a kifejezést az angol
szövegben is meghagyták, úgyhogy én sem írtam át.
fordította: lin