“BENNEM VAN A VÁGY, HOGY TÖKÉLETESÍTSEK EGY MENŐ DOLGOT MAGAMMAL
KAPCSOLATBAN.”
[Weverse
Magazin, 2021.07.29.]
Az interjú alatt V teljesen ellazulva beszélt a
gondolatairól. Volt egy momentum, amikor még levegőt is elfelejtett venni
beszéd közben. Az alábbi interjúból kiderül, melyik volt ez a pillanat.
Sok régi zenét hallgatsz
bakelitlemezen. A Weverse Magazinnak adott legutóbbi interjúd óta találtál
olyan művészt, akinek a zenéjétől izgatott lettél?
V: Louis
Armstrong zenéit hallgattam megint. Rátaláltam néhány albumra, aminek gyönyörű
a borítója, ráadásul igazán jó számok is vannak rajtuk.
Mit
érzel, amikor ezeket a klasszikusokat hallgatod?
V: Azt érzem, hogy kezdek ellazulni. Ha meghallgatok
egy számot, amikor depressziósnak érzem magam és utána igazán elgondolkozok,
eltűnnek azok a dolgok, amik zavartak, és érzem, hogy egyre jobban megnyugszom.
Néha pedig látok magam előtt képeket. Például, néhány dal hallgatása közben
eszembe jut valami, amit magam előtt látok, miközben éjjel sétálok valamerre az
utcán. Úgy gondolom, a hangulatot megteremteni a hallgató számára a
legfontosabb. A hangulat persze feltételezhetően mindenki esetében más és más,
de ezek azok a számok, amelyek képesek igazán gyönyörű hangulatot teremteni
számomra jelen pillanatban.
Említetted,
hogy olyan előadóktól merítettél inspirációt a Dynamite-hoz, mint Sammy
Davis Jr. Van olyan művész, aki hatással volt rád a Butternél?
V: Ott volt Billy Joel. Amikor klipet forgatok,
sokkal inkább egy film van a szemeim előtt, mint egyetlen előadó. Amikor pedig
színpadon állok, arra gondolok, milyenek voltak az olyan filmek, mint a Kutyaszorítóban
(Reservoir Dogs). A Butternél sok ifjúsági filmet néztem. És musicaleket is.
Utána véletlenül láttam YouTube-on néhány jelenetet egy régi, fiataloknak szóló
filmből, amiben Johnny Depp játszott. (Kiderült, hogy szóban forgó film a
Cry-Baby.) Az összkép igazán mélyen megmaradt bennem. Ezt az imázst használtam
fel a Butterhez.
A Butter
eddig is egy tini musicalre emlékeztetett, most már azt is tudom, miért.
V: Úgy
kezeltem, mintha egy tini musical lenne, mint ahogy te is mondtad. Amikor
leforgattuk a Butter videóját, tényleg arra törekedtem, hogy a liftes rész azt
a hatást keltse, mintha csak egy ifjúsági film lenne. Sok felvételt azonban
megszerkesztettek, és nem került bele minden. (nevet)
Melyek
azok az érzések, amik magukkal ragadnak az ilyen típusú tini filmeknél?
V: A tini filmek olyan fiatalosságot mutatnak meg,
amelyek illenek ahhoz az életkorhoz. Jól vegyülnek benne az érzések, az
energiák és azok a teljesen más és jellegzetes hangulatok, amiket ebben a
korban mindenki megél. Ha tini filmeket nézel, azt tapasztalod, hogy tele
vannak energiával és derűs érzelmekkel, ugyanakkor a háttérben semmi sem olyan
vidám, mint aminek tűnik. Élénkek, de a színvilág maga olyan, mintha filtert
használnának. Olyan érzetet keltenek, mintha a többi filmtől eltérő filtert
használnának, ezért is gondoltam tini filmekre, amikor a videót forgattuk és az
előadásokat megcsináltuk.
A tini
filmes érzést észrevehetően felosztottátok a Butter és a Permission
to Dance között. A BANGTANTV YouTube csatornára feltöltött
fancam stílusú, egyéni fókuszú videók miniképei alapján a Butter egy
sokkal menőbb, lazább irányt képvisel, míg a Permission to Dance képein
sokkal inkább tűntetek gyerekekre mosolygó, jókedvű tinédzsereknek.
V: A tini filmes hangulat a Butternél és Permission to
Dance-nél eltér egymástól. A Permission to Dance-nél azt a vidám képet mutattuk
meg, ami legtöbbször az emberek eszébe jut a tini filmekről.
A
meglátásod szerint a tini filmes hangulat hatása megjelenik abban az új
stílusban, amiben ezt a dalt énekelted? A Butterben még mindig ott volt
a hangzás, amiről ismert vagy, ám a jellemző a mély hangok nélkül, így teljesen
új érzést adtál neki ezzel.
V: Amikor kapunk egy koncepciót, olyan
énekhangzást kell kitalálnunk, ami passzol hozzá. Úgy gondolom, illik a
koncepcióhoz ahogy éneklem, úgyhogy viszonylag elégedett vagyok. Nincs semmi
különlegesen bonyolult a stílus megváltoztatásában, hiszen csak a technikán
kell változtatni, a hang megváltoztatásánál már másabb a helyzet. Ha már ez
szóba került: a hangok igazán magasak voltak számomra a Butterben, de még így
is eltaláltam őket! (nevet)
A
feladatod énekesként most az volt, hogy eltaláld a magasabb hangokat.
V: Sokat dolgoztam azon, hogy pótoljam a
gyengeségeimet. Például azt hittem, hogy gyengén mennek a magas hangok, mert sok
részt éneklek mélyebben és hajlamos vagyok öblösen énekelni. A Dynamite feléneklésénél bajban voltam, mert a
refrénben ki kellett énekelnem a magasabb hangokat is. Felidegesítettem magam
rajta (nevet), ezért rengeteget gyakoroltam.
Milyen
érzés volt a Butterrel elért sikereket látni ilyen sok erőfeszítést
követően?
V: Próbálok nem ezekre a sikerekre támaszkodni.*
Ahelyett hogy ezt az érzést ízlelgetném, úgy érzem időben kell aludni mennem,
mert sok mindent kell csinálnom másnap. A legjobb formámat nyújtani a
legfontosabb, ezért nem volt sok időm arra, hogy sütkérezzek ebben az örömben.
Továbbra is keményen dolgozok, mint eddig is.
*A cikk angol nyelvű verziójában a to rest on
one’s laurels kifejezést használják, ami azt jelenti, hogy valaki annyira
elégedett az eredményeivel, hogy már nem is tesz azért, hogy tovább fejlődjön
(a karrierje), hogy újabb dolgokat érjen el, hanem a múltbeli eredményekben
sütkérezik.
A
youtube-os újévi köszöntőben azt mondtad, bánod, hogy nem voltál képes olyan
műsort mutatni ARMY-nak, mint amilyet akartál, és hogy a fogadalmad 2021-re az,
hogy a saját tempódban fogsz haladni a zenéddel. A személyes és a profi tempód
ebben az évben összhangban van?
V: Nem. A szakmai tempóm gyors, hihetetlenül gyors.
(nevet) Sok mindenre kell készülnünk, mert mindig promózunk valamit. Néha ez
nagy kihívást jelent, ugyanakkor ez egy jó lehetőség arra is, hogy kicsit
erősebbé váljak.
Igazán
jelentőségteljes lehet, hogy a saját dalaidon dolgozhatsz, hiszen beléphetsz a
saját világodba. Akkor írtad meg a Blue & Grey-t, amikor nehéz
időszakon mentél keresztül, és a dal lehetővé tette, hogy sok emberrel érezhess
együtt és ez fordítva is igaz. Visszatekintve szerinted milyen dalként
emlékeznek majd a Blue & Grey-re?
V: Szerettem volna, ha a Blue & Grey-en keresztül az emberek egy kicsit
jobban megismerik, mit éreztem én, és mit éreztünk akkor mindannyian.
Természetesen mindenkinek nehéz időszak volt, de meg akartam mutatni ezeket az
érzéseket ARMY-nak úgy, ahogy voltak – a fájdalmat is beleértve, amit éreztünk
aközben, hogy fejlődtünk. És azt hiszem, szerettem volna egy kicsit kézzel
foghatóbbá is tenni. (nevet) Úgy gondoltam rendben van, ha ilyen nyíltak
vagyunk, főleg mivel nem igazán tudtam szavakba önteni azokat az érzéseket.
Remélem, hogy az emberek megértették, mit érzek; de az is rendben lesz, ha
később elfeledkeznek róla.
A BE-hind
Story interjúban a Blue & Grey első soráról beszéltél. Hol
van az angyalom? Elmagyaráztad, hogy amikor problémád adódik, behunyod a
szemed és azt kívánod, hogy az angyalod meglátogasson, és gondolkozol. Vannak
olyan idők, amikor úgy tűnik, az angyalod megértette az érzéseidet, pont úgy
ahogy mondtad?
V: Sok választ kapok azáltal, hogy ezt csinálom. Nem
vagyok vallásos, de amikor csak nehézségbe ütközök, behunyom a szemem és
gondolkodok. Rendben van, ahogy a dolgokat látom vagy nem? Ezek
csak egyszerű eldöntendő kérdések, mint: “Jól néz ki ma az öltözékem?”
Ahelyett, hogy azon aggódnál, mit kellene tenned, ha megragadod a dolgot
kérdésként, megkapod a választ.
Amikor
inspirációt gyűjtesz az életedhez, ez valószínűleg működhet, de mi a helyzet a
zenénél? A Weverse Magazinnak adott korábbi interjúdban azt mondtad, amikor
érzel valamit, mindig készítesz jegyzetet.
V: Leírom a naplómba azzal a reménnyel, hogy
segít majd a dalszövegeknél, és így nem felejtem el ezeket az érzéseket.
Folyamatosan ezt csinálom – kinyitom a naplómat, amikor valami előjön.
Kimásolom a dallamokat, amik eszembe jutnak, a dalszövegeket és más dolgokat a
naplómból a jegyzetek alkalmazásba a telefonomon, és amikor szünetem van vagy
úgy érzem, hogy most dolgozni akarok rajta, megnyitom az alkalmazást és azt
mondom: Próbáljuk meg ezt, és már megyek is a stúdióba.
Karácsony
napján jelent meg a Snow Flower feat. Peakboy V-től. Ez is egy
olyan dal, aminél a stúdióba rohantál, hogy dolgozhass rajta, amikor elkapott
az érzés?
V: Ennél a dalnál kicsit más a helyzet. Amikor együtt
italoztam néhány idősebb zenésszel, arról beszélgettünk, hogy csinálhatnánk
együtt egy számot, és mind úgy voltunk vele: Gondoljátok, hogy van időnk
megcsinálni? Eldöntöttük, hogy rögtön meg is csináljuk, mivel
épp ráért mindenki. A válogatás albumomat elhalasztottam, ezért szerettem volna
legalább egy másik számot megmutatni ARMY-nak. És mivel egy kicsit spicces
voltam (nevet), az jutott az eszembe, hogy meg kellene próbálni írni valamit.
Igazán gyorsan megvoltam a számmal. Talán három óra volt az egész.
Annak
ellenére, hogy gyorsan elkészültél vele, a kompozíció viszonylag komplex és
ugyanolyan egyedi hangulata van, mint a Blue & Grey-nek.
V: Vannak időszakok, amikor olyan
tudatállapotban vagyok (nevet), hogy rögtön meg is írok egy számot, máskor meg
újra és újra visszatérek a dalhoz és változtatok rajta. Nem akarom, hogy a
kompozíció túlságosan kiszámítható legyen, ezért igyekszem variálni a dallamot.
Milyen
képre gondolsz azonnal, mit képzeltél el a dalhoz?
V: Azt hinnéd, hogy a Snow Flower* valamilyen hópehelyről szól, de valójában
külön gondoltam a hóra és a virágokra. Reménykedni kezdtem abban, hogy a
virágok nem halnak el, hanem tovább virágoznak a téli napokon. A valóságban,
amikor behavazódnak, a virágok összetörnek, a világot pedig beteríti a hó, és
úgy éreztem, a virágok hó virágokká változnak. A dalt arról írtam, ahogyan
éreztem, miután láttam ezt megtörténni.
*A Spring Day dalszövegében is pl. 눈꽃-t látunk. Snow flake-nek / hópehelynek fordítják
általában, de a szó szerinti jelentése hóvirág. (Nem a nálunk hóvirágként
ismert virág!) További érdekesség, hogy a japán kifejezés rá 雪の花びら, aminek a jelentése a hószirom.
Bizonyára
fontos lehet, hogy ösztönösen érezz dolgokat, amikor kifejezed magad egy
dalban.
V: Ha szerintem szépen hangzik: jóváhagyva. (nevet)
A BTS
tagjaként olyan munkád van, ahol az időbeosztásod sűrű, és számos szituációt
fejben kell tartani. Hogy érzed magad ettől? Amikor megünnepeltétek a Billboard
Hot 100 győzelmet a V Live-on és szóba került a ruhád, viccelődve azt mondtad,
azért vetted fel azokat, hogy meglegyen az idolos kisugárzás.
V: Élvezem. Jól érzem magam, de emellett nehéz is. Jól
érzem magam előadás közben. Úgy gondolom, az idoloknak ragyogniuk kell egy
bizonyos értelemben, úgy, hogy az megfeleljen a koruknak is, és fontos az is,
hogy sok dolgot tegyünk az olyan rajongókért, mint ARMY. Nem csak az
előadásokra gondolok, hanem a képek posztolására, a beszélgetésekre a közösségi
médiában, tartalmak készítésére. Művészek vagyunk és idolok, ezért az ilyen
dolgokat fontosnak tartjuk. Ezen nem fog változtatni az sem, hogy milyen sok
sikert érünk el.
Mostanában
tartottál egy rögtönzött eseményt Weverse-en ARMY-nak.
V: Biztos vagy benne, hogy sok ARMY belefáradt már
abba, hogy nem találkozhatott velünk személyesen. Csak annyit tehetünk értük,
hogy színpadra állunk és hasonlók, de aggódtam amiatt, hogy nem teszünk eleget
értük. Szeretem, hogy olyan sokat beszélhetek ARMY-val és mostanra már a
szokásommá vált elolvasni a bejegyzéseket. Ma valami fontos történik.
Tesztet írok. Ma költözök. Jobban érzem magam, amikor hallom a
történeteiket. Amikor arról hallok, hogyan él ARMY és milyen életük van,
egyszerűen muszáj válaszolnom, és erre ARMY is reagál. Próbálok szórakoztatóbb
módon barátságos lenni. Több akarok lenni ARMY számára, mint a Billboard első
Bangtanies – ARMY partnere akarok lenni, egy legjobb barát, a barát, aki mindig
ott van ARMY mellett, amikor nem vagyunk éppen színpadon. Munkának tűnhet,
amikor az ARMY-val való kommunikációról beszélek. (nevet) Csak szeretnék beszélgetni
egy közeli baráttal. Beszélni akarok egy közeli baráttal – igen,
pontosan így érzek. Már régóta nem láthattam a barátomat, ARMY-t. Általában,
amikor a barátok nem találkozhatnak, folyamatosan tartják a kapcsolatot.
Mindenféléről beszélgethetek ARMY-val a Weverse platformjának köszönhetően, és
mivel hallhatok arról, hogy milyen életet él ARMY, fel tudtam menni a
Weverse-re és csinálhattam egy ilyen eseményt.
Néhány
perce már folyamatosan ARMY-ról beszélsz. Meg akartam kérdezni, milyen érzéseid
vannak ARMY-val kapcsolatban, de azt hiszem, már meg is kaptam a választ.
(nevet)
V: Ők, nos, a
barátok, akiket utálnék elveszíteni. A barátok, akik tényleg mindig erőt adnak
nekem, amikor körülöttem vannak. Néha az életben is találsz ilyen barátokat.
Ilyen a kapcsolatom a tagokkal is, és vannak más barátaim is, akikkel
megoszthatom az érzéseimet. És itt van nekem ARMY is. Ezért mindent meg akarok
tenni azért, hogy mosolyt csalhassak ezeknek az embereknek az arcára és
boldoggá tegyem őket.
Úgy
hallottam, van egy szám, amit hallottál és amit szeretnél megosztani ARMY-val.
Egy dal, ami leírja az érzéseidet.
V: Mostanában… No. 1 Party Anthemet hallgatom az Arctic Monkeystől.
Amikor azt a dalt hallom, elérzékenyülök. Nem sűrűn hallgatok rock zenét, de
azonnal felismertem a banda érzelmeit ebben a számban. Libabőrös leszek, amikor
hallgatom, meg érzékeny, és hasonlók. Eljutottam arra a pontra, hogy amikor
meghallom, arra gondolok, hogy igazán jól szeretnék élni.
Ez a
dal igazán sokat jelent neked.
V: Ami azt illeti, nem tudom, mi ez az egész ezzel a
számmal. Még a dalszöveget sem ismerem, de azt pontosan tudom, milyen érzéseket
vált ki a dal és a banda előadása.
Nem gondolod,
hogy ez egy olyan érzés, amit ki akarsz fejezni az emberek felé művészként? Úgy
értem, itt nincs szükség arra, hogy részletesen elmagyarázd az üzenetet.
V: Nem tudom. Csak
szeretném odaadni a jót, és én akarok az lenni, aki a rosszat kapja. Bennem van
a vágy, hogy tökéletesítsek egy menő dolgot magammal kapcsolatban.
És
milyen közel vagy most ahhoz, hogy olyan művésszé válj, aki tökélyre
fejlesztett valami menőt?
V: Azt mondanám 2%. A későbbiekben lesz ez több
is. (nevet)
Fordító: lin
KREDITEK
Article. Myungseok Kang
Interview. Myungseok Kang
Visual Director. Yurim Jeon
Project Management. Yejin Lee
Visual Creative Team. Sunkyoung Lee, Yeonhwa Cha (BIGHIT MUSIC)
Photography. LESS / Assist. Hyungsang Kim, Donghoon Park
Hair. Som Han, Mujin Choi, Daeun Lee, Leeyoung Lim
Makeup. Dareum Kim, Seonmin Kim, Yuri Seo
Stylist. Hajeong Lee, Hyesoo Kim, Heeji Seo, Jihoon Lee,
Minji Son
Set Design. Seoyun Choi, Yehui Son, Ayeong Kim (darak)
Artist Protocol Team. Jingu Jang, Subin Kim, Jungmin Lee, Dasol Ahn,
Juntae Park, Seungbyeong Lee, Hyeonki Lee, Daeseong Jeong, Jaekeun Song