“AZT HISZEM JOBB, HA SOHA NEM
HAGYJUK ABBA”
[BTS Butter album interjú; 2021.07.26.]
Megkértük
Jungkookot, hogy rajzoljon, amit akar a fotózáshoz. A cikkben közölt fotók
Jungkookról a munka közben készültek. Noha a fotózás véget ért, Ő csak azután
hagyta el a stúdiót, hogy befejezte a rajzát.
A Butter 6 hete folyamatosan a BB hHot 100 első helyén van. (Az interjú július
12-én készült.)
JK: Sosem kötődtem a ranglistákhoz,
de amilyen jó ez és boldog vagyok a “Dynamite” óta folyamatosan felállított
rekordoktól, épp annyira érzem tehernek is.
Ez
azért van, mert sikeresebb lettél bárminél, amit el tudtál képzelni?
JK: Mondhatni. Nagyon sok
embertől kaptam elismerést, ezért azzal a gondolattal dolgoztam tovább, hogy
még keményebben kell hajtanom, de a Butterrel még jobban teljesítettünk, mint a
Dynamite-tal, így végül nyomottnak éreztem magam. Ilyen vagyok. A BTS egy
csodálatos csapat, de talán az én gondom az, hogy nem tudok lépést tartani a
BTS-sel.
Te
voltál az, aki a Butter intrójában megalapozta a dal hangulatát. Ez nem töltött
el boldogsággal? Te is pont annyira jó voltál, mint maga a csapat. (nevet)
JK: A “Butter” csak simán jó érzéssel tölt el. Különbözik a szokásos
stílusunktól, így a felvétele is másnak tűnt. A dal maga is jó. Imádom, de
mellette mégis ott van az a nyomásérzet. Úgy értem, remélem, hogy a BTS még
jobb lesz, őszintén remélem. Újabban úgy gondolok erre a nyomásra, hogy jobbat
kell kihoznom magamból. Ezt nem úgy kell érteni, hogy azután, hogy a Dynamite
első lett a BB Hot 100-on muszáj volt keményebben próbálkoznunk, ez csak a
saját becsvágyam. Úgy érzem jobb is lehetek.
Miért
gondolod, hogy a Dynamite nem volt elég kielégítő?
JK: Mert nem tudtam mindent úgy kifejezni, ahogy szerettem volna. Amikor a
remixeket hallgatom, arra gondolok hogyan énekelhettem volna másképp. Mint, “Öcsém! Ha újra csinálhatnám!” (nevet) Olyan dolgokat
kaptam a Dynamite éneklésétől, ahol még nem érzem, hogy tartok. Így minden nap
próbálok legalább egy órát éneklést gyakorolni, mindegy mi történik. Bármely
énekes, aki első volt a Billboardon hat hétig, jobb, ha jó éneklésből. Ezt
gondolom.
Az,
ahogyan angolul énekelsz valószínűleg segített abban, hogy a saját éneklésedet
új színben hallhasd. A hangnemed más, mint amikor koreaiul énekelsz.
JK: Néha kicsit le kell
vinned a hangsúlyt, amikor koreaiul beszélsz. Az a bónusz, hogy én busani
vagyok, tehát mélyebb hangon is beszélek. Ez nincs meg, amikor angolt használok
– szóval vannak előnyei és hátrányai is. Például könnyű a fejhangodat használni
amikor angolul énekelsz, de kényelmetlen lehet, amikor koreaiul szeretnél egy
magasabb hangot kiénekelni a fejhangot használva, kicsit orrhangnak lehet
hallani néha. Ugyanakkor nehéz ezeket a régi berögződéseket megváltoztatni
amikor angolra váltok, mivel egész életemben koreaiul énekeltem.
A Dynamite, a Butter, és a Permission to Dance mind angol nyelvű dalok és mind
három esetében te kezdted az egészet. Úgy tűnik, hogy alaposan átgondoltad,
hogy hogyan teremts különböző benyomást a különböző daloknál.
JK: A Butter elég pattogós, ahogy azt tudjátok. Kicsit mélyebben szól,
erős üteme van, ritmusos. Mielőtt sorra kerültem volna, meghallgattam a vezető
vokállal készült felvételt, és amikor az én részemet vettük fel, mindazokat a
jellegzetességeket észben tartottam, amit hallottam és a saját stílusommal egy
árnyalt módon összegyúrtam. Szerintem ez teljesen ösztönös volt. (nevet) Voltak
nehézségeim a felvételnél, nyilvánvalóan, hiszen amikor először csináltam,
akkor a hangom nem volt meggyőző így tovább kerestem a megfelelőt. Azt hiszem a
legfontosabb dolog, hogy tényleg eltaláld azt a hangot, amit szeretnél
használni és kitalálni hogyan teheted azt a sajátoddá. A Permission to Dance
esetén például inkább a saját stílusomban énekeltem, semmint a korábban
megadott vezető vokál alapján.
Hogy
jutottál erre a következtetésre?
JK: Mindenki hangja másmilyen, így túlzó lehet, ha túlságosan az
vezető vokált másolom. Így megesik, hogy kizárólag azt követem, amit én
gondolok. Épp azon gondolkodtam, hogy hogyan is kellene énekelni az első felét
a PTD-nek majd, amikor a felvételre került sor, még maga Pdogg, a producer is
azt mondta, hogy “úgy lesz a legjobb, ha a saját hangoddal énekled, a saját
stílusodban.”
Milyen
hatással van rád, hogy sok zenész dalait hallgatod és elemzed őket?
JK: Minél
több zenét hallgatok, annál többet változik a hangom. Rettentő sokat változik,
amikor kapunk egy dalt, hallgatjuk, és gyakoroljuk. Azt hiszem mondhatjuk, hogy
a hangszalagjaim mindig felkészítik magukat a tökéletesítésre amikor gyakorlok.
(nevet) És fejlődök, miközben rögzítjük a dalt és minden alkalommal mikor csak
úgy éneklek. De vannak olyan alkalmak, amikor egyszer csak nem úgy hangzik,
ahogy szeretném, szóval adok neki még egy esélyt vagy utánanézek más
énekeseknek és dalaiknak, vagy megkérdezek idősebb művészeket. Ez segít
megtalálni azt a hangot, amit keresek.
Hátborzongatóan
megegyezett a hangod SUGA-éval, amikor egy rövid részt énekeltél a Life Goes On dalból a V Live-on, még ha a hangotok
teljesen különböző is. Gyorsan át tudod venni a karakterét mások hangszínének.
JK: Sokat támaszkodtam erre régen. Így legalább kihallom egyesek hangjából
az egyediségeket. (nevet) Most mégis úgy gondolom már nem így kellene
csinálnom. Bátran feltételezheted, hogy számtalan dalt hallottam más
előadóktól. Mielőtt megalkotnám a saját hangom, ezt követően azon gondolkozom
el hogyan énekelném én, és hogyan énekelnék más énekesek. Átviszem ezeknek az
embereknek a hangszínét és stílusát, arra gondolva, hogy milyen lenne, ha itt
énekelnék ebben a szobában, majd azt képzelem el, hogy hogyan hangzana az én
hangommal – néha pedig, ha próbálkozom az én hangomat is hasonlóra tudom
formálni.
Úgy
fest, kifejezetten fontos volt számodra, hogy az előadásban is megtaláld a
saját stílusod. Nem csak azért, mert a 3 angol dal teljesen más, mint a korábbi
munkáitok, de több rész is van a Butterben, amit mozdulatokkal vagy
arckifejezéssekkel tudtok előadni.
JK: A “Butter” előtt csak
nagyon keményen dolgoztam, közben jól szórakoztam és úgy csináltam a dolgokat,
ahogy akartam, de a “Butter”-től kezdve meggondoltabban közelítem meg azokat.
Jobban figyeltem az arckifejezésemre és a mozdulataimra, végig gondoltam, hogy
mit kell tennem egyes helyzetekben az előadások alatt, hogy a saját stílusom
szerint tudjam átadni a dalt. Kifejezetten szórakoztató volt. Nem érzek ezzel
kapcsolatban nyomást; úgy álltam hozzá, hogy egy olyan képet szeretnék
kialakítani az emberekben, ahol menő próbálok lenni és nem kínos (nevet).
Mit
szeretnél, hogyan képzeljenek el az emberek téged, mint művészt? Gondolok arra,
hogy “ez vagyok én, mint előadó”.
JK: Nem hinném, hogy azon a szinten vagyok még, ahol emiatt aggódnom kellen.
Van egy elképzelésem, hogy milyen énekes szeretnék lenni és miben akarok nagyon
jól teljesíteni, de szerintem sosem határoztam meg egy bizonyos kategóriát
magamra, hogy én ilyen zenész lennék. Főképp azért, mert ez még egy folyamatban
lévő dolog, ahol bizonyíthatok, és egyszer csak bumm! – letettem valamit az
asztalra és egy igazán befolyásos személlyé váltam, csakis akkor mondhatom azt,
hogy ez a típusú énekes vagyok. Jelenleg nem rendelkezem semmivel, amire azt
hiszem azt mondanád, hogy “jelentős”. Ilyenkor arra gondolom, hogy még ha a BTS
tagja vagyok, akik stadionokban koncerteznek, automatikus jobbá tesz más
előadók? És megint ott vagyok, hogy magamat helyeztem a középpontba.
Nem
tudnál kicsit engedékenyebb lenni magaddal szemben?
JK: Nem. Napjában számtalanszor kell a jövőre gondolnom. Például van,
hogy egész nap nem csinálok semmi extrát, csak, amihez kedvem van; de ha ezt
csinálom, akkor később keményen megbánom. Ilyenkor célokat tűzök ki magamnak,
hogy ezt meg azt meg fogom csinálni. Így élek, mert ha nem ezt tenném, akkor
semmivel sem végeznék. Olyan, mint a dalunk címe, Life Goes On (az élet megy tovább):
a futópad csak megy és megy, mi rajta vagyunk, így eszembe jut, hogy jobb, ha
nem állok meg. Jobban ki tudom magam fejezni, ha van időm gondolkodni, miközben
beszélek, és rendszerezni tudom a gondolataimat is miközben visszagondolok
arra, hogy mit mondtam. Mindent próbálok így szemlélni. Úgy hiszem, hogy
fejlődnöm kell, mindegy, hogy éneklésről vagy hobbiról van szó – többet, mint
most, jobban, mint most.
Van
most olyan hobbid, amiben kiemelkedően jó vagy? Úgy látom, hogy jobb lettél a
festésben, a vlogod alapján legalábbis.
JK: Szerintem általánosságban jobb vagyok mindenben, fokozatosan
fejlődöm. A hangom az, ahol kifejezetten fejlődtem. És a bowlingban! (nevet)
Youtube videókon keresztül tanulok festeni. Szerintem abban vagyok jó, hogy
leutánozzak másokat. Magában a tanulás részében nem vagyok jó. (nevet) Azt
csinálom, amit szeretek és a körülöttem lévő emberektől tanulok, azt hiszem.
Azok a dolgok, amiket tényleg szeretnék megtanulni még mindig ugyanazok:
énekelni, angolul beszélni, edzeni.
A más
emberektől való tanulás és hogy jobbá akarsz válni egyfajta formája az
elismerésnek azzal szemben, akihez hasonlítod magad. A többi tag hatással van
rád? Sokat beszéltél arról, hogy a másik hat tag mennyit befolyásolt téged.
JK: Szerintem akkor kezdtem el más emberekre is figyelni, amikor
Szöulba költöztem és találkoztam a többiekkel. Nem nagyon figyeltem a
környezetemre, de most már figyelek. Onnantól kezdtem el lassan figyelni arra,
hogy ki is vagyok igazán.
Erről
eszembe jutott, amikor a tvn You Quiz on the Block műsorában
arról beszéltél, hogy milyen érzés volt Szöul látványosságait látni először és
hogy mit adhat a külső világ.
JK: Amikor először láttam a
szöuli utcákat, letaglózók voltak. Nagyon aggódtam, mivel egyedül jöttem a
városba és emiatt a váltás miatt ismertem meg jobban magam. Ekkor történt
először, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy ki is vagyok és ez fordulópontot
jelentett az életemben.
Amikor
a BTS pop-up store-ban voltatok és nyalókát vettél magadnak, j-hope
megjegyezte, hogy még mindig ugyanolyan vagy, mint amikor 13 évesen megismert.
Te is úgy gondolod, hogy semmit sem változtál ahhoz képest?
JK: Néhány dolog kívülről szemlélve biztos jobb és más lett, de hiszek
benne, hogy még mindig vannak tulajdonságaim, amik ugyan azok, mint a 13 éves
énemnek. Megtanultam, hogyan legyek előzékeny a többi taggal szemben és hogy
megértsem őket, mert párszor összevesztem velük, viszont senki sem tud
megállítani, ha édességről van szó. Ugyanúgy elvettem, mint bármikor máskor.
Mint amikor Hobi és én egy banánon vesztünk össze. (nevet)
De
akkor mi változott benned? A BTS tagjának lenni biztos, hogy hatott a
világnézetedre. Kérted a vegetáriánus nézőid megértését, amikor húsos salátát
ettél például az egyik V Live adásodban.
JK: Gondoltam megkérdezem, mivel tudom, hogy sok külföldi és nagyon
sokan Koreában is vegetáriánusok. Ez az egyike azoknak a dolgoknak, amit
megtanulsz, ha sok országban turnézol. Nyilvánvalóan nem ismerem minden egyes
ország kultúráját, vagy az emberek személyes indíttatásait, de még akkor is, ha
hosszú út is áll előttem, szerintem fontos, hogy tiszteletben tartsuk ezeket.
Szerintem
tisztában kell lenned azzal, hogy nagyon sok emberre hatással vagy. Egy másik V
Live adásod részben arról beszéltél, hogy nem találtál már olyan kombucha teát,
amit a korábbiban ittál, mert elfogyott és megköszönted a rajongóknak, hogy
támogatják a kisvállalkozásokat.
JK: Az éttermeknek jelenleg
nem megy jól és nagyon sok bezárt üzlet van a piacon tudomásom szerint. Ha még
csak egyetlen emberre is hatással tudok lenne, akkor már megérte. Néha van,
hogy akikre hatással vagyok adományoznak is. Mindig lehet olyan valaki, aki
nyerészkedik azokon a dolgokon, amit mondok vagy teszek, de biztos vagyok
abban, hogy sokan ezt jóra használják.
Ez a
hatás valami olyasmi, amit a rajongói bázissal, az ARMY-val alkottál. Én ezt
úgy képzelem el, hogy nem csak a többi tag által, hanem az ARMY által is
formálódtál már fiatal korod óta.
JK: Nagyon sok minden történik egy koncerten: a világítás, a helyszín,
a színpad, a színpadi dizájn, ami a háttérben fut. Pluszban van még a zene, a
tánc és mi. Még ha minden egyensúlyban is van, az ARMY-val együtt teljes a kép.
Ha a koncertjeinkről van szó, az ARMY az, aki megveszi a jegyeket és ők a
főszereplők. Megosztjuk egymással az érzéseinket és ők a forrásai a mi
erőnknek, hiszem, hogy szinergiában vagyunk velük. Nem elég azt mondani, hogy
kedveljük, vagy hogy szeretjük egymást az ARMY-val. Ennél sokkal többről van
szó. Ez, nos – nem tudom. Nehéz szavakba önteni. (nevet)
Azt
hiszem szükségetek van az ARMY-ra, hogy kiteljesedjen a koncert, amire vágytok.
JK: Pontosan! Még ha minden
be van állítva és a kamerák előtt állunk, ha nincs ott az ARMY, akkor az már
teljesen más koncert. Még ha ott is vannak a rajongók és van ott egy kamera,
ami élőben adja a koncertet, úgy vagyok vele, hogy itt egy kamera? Remek.
Nyilvánvalóan foglalkozom vele, hiszen köszönök a másik oldalon ülő ARMY-knak.
Ezen kívül, minden energiámat az előttem ülő ARMY-tól kapom. Ennyire sokat
jelentenek nekem. Teljesen más.
A 2021-es BTS SOWOOZOO elképzelése
hasonló volt ahhoz, mintha lenne élő közönségetek. Gondolom még többet
gondoltál így az ARMY-ra.
JK: Jól
érzem magam, amíg fel tudok lépni. Több és több koncertet tudnék tenni a
tervünkbe, ha turnéznánk. Ezt még jobban éreztem most, hogy nem tudtunk
fellépni közönséggel. Wow, tényleg minden úgy kezeltem, mintha alapvető lenne.
Többet kellett volna tennem.
Csalódott
lehetsz. Ez a te időd, hogy énekesként és előadóként igazán kitűnj.
JK: (sóhajt)
Nos, azt hiszem tényleg igyekeznem kell és megcsinálni azt a szóló lemezt.
(nevet)
Hogy
állsz vele?
JK: Épp azon dolgoztam mielőtt ide jöttem volna. De nagyon nehéz!
(nevet) Csinálhatnám, hogy csak rólam szóljon, akkor az arról szólna, hogy 13
évesen újoncként kezdtem, keményen dolgoztam, majd sikeres lettem. De ezt bárki
meg tudja csinálni. Ezért azon gondolkodom, hogy létre akarom hozni a saját,
összetett történetemet és erről írni dalokat. Erre tekintettel Billie Eilish
debütáló albuma hatalmas hatással volt rám, amikor kijött. Jó lenne, ha lenne
egy ilyen összetartó hangulata a daloknak, de ha mind össze-vissza lesz nincs
vele baj, akkor sem, amíg jó dalok jönnek egymás után. Így állok hozzá.
Mostanában ahelyett, hogy az album egészére koncentrálnék, csak írom, amit
akarok egy-egy dalnál. Ha elkap egy érzés miután meghallgatok egy számot,
megpróbálok rá írni. Figyelek arra is, hogy könnyedebb legyen.
Nem
lehet könnyű koncentrálnod úgy, hogy a többi munkád közben csinálod.
JK: Rendben van, hogyha
sokáig tart – az a nehéz, hogy darabokban dolgozzak rajta. Arra gondolok,
hogyha sokáig fennmaradok például, hogy dolgozzak rajta, akkor nehéz lesz a
másnapot túlélni. (nevet) Megint fenn voltam egész éjszaka és napközben össze
vissza aludtam, de ugyan úgy fogok tovább dolgozni ma is és ezt követően a
mix-tape-men is. Igyekszem minél hamarabb befejezni. Szeretnék rengeteg dolgot
megírni és felvenni.
Van e
valami más, amit szeretnél magaddal kapcsolatban megmutatni a rajongóknak a
munkádon és a koncerteken kívül?
JK: Meg akarom nekik mutatni, uhm… Az igazi Jeon Jungkookot. Hogy
meglehetősen könnyedén veszem a dolgokat, nagyon őszinte vagyok, de ezen kívül
semmi extra.
Milyen
embernek gondolod magad?
JK: Nagyon, nagyon lusta ember vagyok… (nevet)
Nagyon
kemény vagy magaddal szemben. (nevet) hogy lehetsz lusta, hogyha a BTS tagja
vagy?
JK: Nem, tényleg lusta
vagyok. (nevet) Ha egyedül lennék valószínűleg egy csomó időpontomat lekésném.
(nevet) De figyelnem kell arra, hogy ne hibázzak, hogy csapatként működni
tudjunk. Tényleg lusta vagyok, és – ó, gyakran túlgondolom a dolgokat. Többet
töprengek, mint azt az emberek hinnék és a saját utamat járom. Plusz, azon
kívül, hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, valahogy mégis
foglalkozom vele. (nevet) Ötletem sincs. Kicsit bolondos vagyok -? De közben
igyekszem teljes életet élni – ilyen személy vagyok. (nevet)
Köszönöm
az interjút. Ó, egyébként, nagyon tetszett a Butter fancamod. A mozdulataid
nagyon fürgék voltak.
JK: Tényleg? Úgy gondolod jobb lettem? (nevet)
Fordította: Kookachu
Lektorálta: Lotti
[Az eredeti angol nyelvű cikk.]
KREDITEK
Article. Myungseok Kang
Interview. Myungseok Kang
Visual Director. Yurim Jeon
Project Management. Yejin Lee
Visual Creative Team. Sunkyoung Lee, Yeonhwa Cha (BIGHIT MUSIC)
Photography. LESS / Assist. Hyungsang Kim, Donghoon Park
Hair. Som Han, Mujin Choi, Daeun Lee, Leeyoung Lim
Makeup. Dareum Kim, Seonmin Kim, Yuri Seo
Stylist. Hajeong Lee, Hyesoo Kim, Heeji Seo, Jihoon Lee, Minji Son
Set Design. Seoyun Choi, Yehui Son, Ayeong Kim(darak)
Artist Protocol Team. Jingu Jang, Subin Kim, Jungmin Lee, Dasol Ahn, Juntae Park, Seungbyeong Lee, Hyeonki Lee, Daeseong Jeong, Jaekeun Song]