“REMÉLEM, EZ AZ ÉRZÉS SOSEM
HALVÁNYUL EL.”
[2020. november 27.]
Korábban már volt lehetőségem
arra, hogy interjút készítsek a BTS-szel, még a debütálásuk idején. Az akkori
interjú alatt Jung Kooknak volt egy apróbb szokása, mire azonban ennyi idő
elteltével újra találkoztam vele, már leszokott róla. Tudatos erőfeszítéseket
tesz annak érdekében, hogy változtasson magán. És hét év elteltével, újra
találkoztam Jung Kookkal.
Te rendezted a Life Goes On
videóját, ami a BE CÍMADÓ dala.
Jung Kook: Már az elejétől fogva nagyon szerettem volna megcsinálni a klipet.
A tervem az volt, hogy csinálok egy szinopszist, megbeszélem a rendezővel,
akivel együtt dolgoztam, leforgatjuk és megszerkesztjük, de nem volt elég időnk
ehhez. Munka közben osztottam meg az ötleteimet a rendezővel. Eredetileg sok
rész lett volna benne ajakszinkronizálással, de ezekből elvettünk és inkább
olyan jelenetekkel helyettesítettük őket, amik képesek voltak jobban átadni a
tagok érzéseit. Nem volt egyszerű a jeleneteket összekombinálni, de úgy hiszem,
most már sokkal többet tudok arról, hogy miből mennyire van szükség, amikor
zenei videót forgatunk.
Leforgattad a Golden Closet
Film videókat és feltöltötted őket a BTS YouTube csatornájára, most pedig
egy zenei videót rendeztél.
Jung Kook: Amikor odaértünk a helyszínre, már mindenhez, amit
le kellett forgatnunk elő voltak készítve az instrukciók, úgyhogy itt-ott
készítettem néhány szuper felvételt a kamerával a tagokról. Gyönyörű helyen
forgattunk, és amikor megkértek arra, hogy készítsek képeket róluk úgy, ahogy
meg akarták mutatni magukat, megcsináltam.
Milyen képeket készítettél
saját magadról?
Jung Kook: Én csak… ott voltam rajtuk. (nevet) Nem vagyok
benne a Golden Closet Film videókban sem. A hátsó ülésen vagyok ilyenkor
tulajdonképpen. A rendezőnek kellett felvennie az én részeimet a videóhoz,
hiszen nem tudtam lefilmezni saját magamat, olyankor egy kicsit elengedtem
magam. Igyekeztem, hogy a többiek minél jobban nézzenek ki, amikor felvettem
őket. Mivel ez egy BTS videó volt, nem pedig a sajátom, azt akartam megmutatni,
ami a tagokkal egyenként és ami a csapattal történik, nem csak egy személy
gondolatait. Talán minden egyes személy mást érez, aki a videót nézi, de azt
akartam megmutatni, hogy mi is érezzük azt, amit mások, hogy ugyanabban a
helyzetben vagyunk.
Sok kép készült rólad, de nem
igazán figyelsz oda azokra, amiken szerepelsz.
Jung Kook: Sosem szerettem különösebben, ha fényképeznek. (nevet) És
általában a többiekkel vagyok, amikor dolgozunk, természetesen, de
nehéz csak úgy fogni a kamerát és lőni egy szelfit. Úgyhogy inkább képeket és
videókat készítek a többiekről, amikor csak tudok.
Még mindig nehéz számodra,
amikor fényképeznek?
Jung Kook: Igyekszem a legjobb arcomat mutatni, ha olyasmiről
van szó, amit meg kell csinálnom, mint a fotókönyveknél, de nem könnyű. A
videók viszont jöhetnek. Annak ellenére, hogy nem vagyok ideges, amikor több
tízezer ember előtt éneklek, ha egy kisebb csoport előtt kell énekelnem vagy
beszélnem, hihetetlenül ideges leszek. A színpadon sosem érzek így, talán
azokkal a dolgokkal van nehéz ügyem, amik egy kicsit kínosak a számomra.
Úgy tűnik, húztál egy a
vonalat a munka között, amit élvezel és ami nehéz számodra.
Jung Kook: A zenéhez kapcsolódó munkákkal, mint a felvételezés, dalszerzés,
dalszövegírás, zenei videók forgatása és a hasonlók, nincs problémám. Ezeket
leszámítva minden más valószínűleg kihívás a számomra.
A BE-n mindannyian beszéltetek
a munkával kapcsolatos érzéseitekről a Dis-ease című dalban. Az elmúlt
hét évben valószínűleg az élvezetes és a nehéz munkák körforgásában találtad
magad, hogyan tudtad átvészelni a nehéz időket?
Jung Kook: Ami azt illeti, meglehetősen jól megértem a saját problémáimat, úgyhogy
az idő többségében nincs ezzel gondom. Egyesével kitalálom a dolgokat a
tapasztalatok segítségével ahelyett, hogy csak keresném a válaszokat. Úgy
gondolom, megtanultam, hogy kell megcsinálni olyan dolgokat, amiket korábban
nehéznek találtam azáltal, hogy egyre többet tapasztalok meg belőlük.
Ha már a fejlődésnél tartunk,
a Skit igencsak emlékezetes lett. Egy nappal azután vettétek
fel, hogy a Dynamite első helyen nyitott a Billboard
Hot 100 listán, és ti – akik a debütáló albumotok Skitjében arról
beszéltetek, hogy mit csináltatok, mielőtt újoncok lettetek –, most arról
beszéltek, hogy elsők lettetek a Billboard Hot 100-on.
Jung Kook: Amikor újonc voltam, néztem ahogy az idősebb tagok rappelnek és
azt gondoltam: Wow, annyira menők! De most, hogy minden napot
együtt töltünk, elfeledkeztem erről. (nevet) Néha látom a dalszövegeket,
amiket írtak, látom őket táncolni és hallom azt, amit a színpadon mondanak, és
arra gondolok: Ó, tényleg. Ők ilyen emberek. Sokat változtak. Tudod,
mint amikor nem érzed, amikor a családoddal élsz, de amikor hosszú ideig nem
találkozol velük, hiányoznak. Talán még sírsz is. Mi igazi család vagyunk.
Törvényesen is! (nevet)
A te hivatalos családod (nevet)
mind a saját dalait adta a BE-hez és spontán találta ki az
egységeket. Milyen érzés volt így dolgozni az albumon?
Jung Kook: Beszéltünk az ügynökséggel, amikor az album még csak
körvonalazódott és együtt rendszereztük az ötleteinket. Ez volt a mi
folyamatunk a dalszerzéshez. Aztán együtt meghallgattuk őket, és ha úgy
gondoltuk, hogy valami nem elég jó, akkor visszatértünk rá és tovább dolgoztunk
rajta. A tagok összeültek és ilyeneket mondtak: Hé, mi lenne, ha ő és ő
csinálna együtt egy dalt most? vagy Miről szóljon?
Rengeteg ötletet osztottunk meg így.
Hogyan reagáltak a többiek a
te dalodra, a Stay-re?
Jung Kook: Az a dal eredetileg a saját mixtape-emen szerepelt volna. Egy
másik dalt akartunk az albumra tenni, de miután V meghallgatta [a Stayt], azt
mondta: ez a dal, amit Jung Kook írt, nagyon jó – és a többiek
is meghallgatták, és azt mondták, hogy jobb, mint a másik [amin korábban
dolgoztak] és aztán valahogy (nevet) a Stay felkerült
az albumra. A másik dal üzenete is olyasmi volt, hogy még ha távol is vagyunk
egymástól, csak maradj, ahol vagy. Ugyanezzel a témával írtam meg a saját
dalomat, úgyhogy örültem, hogy felkerült a BE-re. Először arról akartam
beszélni, hogy mindig együtt vagyunk, de a wherever angol szót
használva. Ki akartam fejezni, hogy nem számít, hol vagyunk, mindig együtt
vagyunk, de amikor Namjoon hallotta, azt mondta, a Stay talán
jobb választás lenne. Tetszett a javaslata, úgyhogy megváltoztattam. [Namjoon]
Igazán sokat segített a gondolataim rendszerezésében, hiszen nem mindig megy,
hogy mindent leírjak, amit el szeretnék mondani.
Azt is mondhatnánk, hogy a
dalszöveg összetöri a szívet, de EDM hozzá a keret.
Jung Kook: Amikor dolgoztunk rajta, elképzeltük, ahogy
előadjuk a rajongóknak és velük együtt ugrálunk.
Úgy hangzik, igazán hiányolod
a rajongókat.
Jung Kook: Ez az album valóban másképp hatott ránk, ami a
mostani szituációnak köszönhető. Mivel a világ a COVID-19-cel küzd, fel kell
szegni a fejünket és átadni a rajongóinknak az üzeneteinket.
Mire számíthatnak a rajongók,
amikor végre újra találkoztok?
Jung Kook: Nincsen semmi különleges, de amikor visszanéztem a régi
előadásainkat, az arckifejezéseim kínosak és a táncmozdulataim sem mindig
tökéletesek. Dolgozok azon, hogy fejlesszem magam, remélem, amikor a rajongók
látnak majd, azt gondolják, hogy az előadásom lenyűgöző és hogy az aurám
megtölti a színpadot.
Elégedett vagy azzal, ahogy
kinézel a legutóbbi munkátokban?
Jung Kook: Nem vagyok 100%-osan elégedett, nem. Amikor
mostanában előadtuk a Dynamite-ot, észrevettem a hibáimat.
Igazán lenyűgöző a színészi
játékod a Dynamite intrójában. Még COVID-19 időszakban is képes voltál
élénknek és menőnek mutatkozni, mintha csak azt magyaráznád el ezekkel, hogy
miről szól a dal maga.
Jung Kook: Ami azt illeti, a forgatás napján az én részeimet
vettük volna fel először, de olyan rosszul ment, hogy végül a forgatás végére
kellett áttennünk a felvételeimet. Így egy kicsit lazább voltam, mire oda kerültem,
hogy forgott a kamera.
Á, szóval ilyen vagy, amikor
elengeded magad! (nevet)
Jung Kook: Igen, egy kicsit rápihentem, és valami, tudod, bumm! –
robbant bennem, és aztán mindent úgy csináltam, ahogy csak akartam. (nevet)
Elképesztő, hogy valaki, aki a
turnék során a stadionokban úgy ad elő, mint te, ideges a forgatások alatt, és
mégis ilyen jól teljesít.
Jung Kook: Néha félénk vagyok. Amikor régebben megkértek arra,
hogy énekeljek, nem mindig tudtam – például tanárok vagy felnőttek előtt. Egy
kicsit még mindig ilyen vagyok. Elkezdek arra gondolni, hogy ó, ezt nem
tudom megcsinálni, és az a vége, hogy tényleg nem tudom megcsinálni, Akkor
sem, ha amúgy tényleg ment volna.
Szerinted mitől van ez?
Jung Kook: Ugyanígy érzek a táncommal és az éneklésemmel
kapcsolatban, és nem igazán megy az sem, hogy dallamokat írjak. Úgy érzem,
mindig valahol félúton vagyok. Aztán meg arra gondolok, hogy megvannak
a saját színeim, szóval szeretek csendben, lassan megnyílni az embereknek,
hogy lássák, milyen ember vagyok. Igen, valami ilyesmi. (nevet)
Amikor tárgyilagosan tekintesz
a dalaidra és az előadásodra, látod a változást, nem?
Jung Kook: Sok minden változik. A hangom sokat változott, magasabb lettem,
megváltozott a testképem és az arcom is. Látom, hogy milyen kínosan néztem ki
kezdetben, de egy idő után arra gondolok, hogy a gesztusaim már jobban néznek
ki, de a táncom még mindig túl merev. Aztán egy kicsit később meg: a tánc most
jó, a gesztusaim jók, de most esetlen arckifejezéseim vannak. Később pedig ez:
na, most megvan az arckifejezés, de nincs király mozdulat. (nevet) Így
változtam meg szépen lassan. És a tetteim, gondolataim, az álmaim és céljaim,
amiket megcsülök és amit tenni akarok – ez mind a szituációtól függően
változik.
A BE-n is észrevehető néhány
változás. A Life Goes On közben a hangod és a tónusod egész végig könnyed,
mintha lebegnének.
Jung Kook: Igen. Szerintem ez fontos. Úgy voltam vele, hogy a hangomnak bele
kell szövődnie a dalba, ahelyett, hogy kiemelné a saját hangom. A dalszöveg azt
mondja, a világ megállt, de én nem lehetek folyamatosan szomorú, az
élet folytatódik és halad tovább. A saját színemet is hozzá akartam tenni ehhez
a komplex, csendes szomorúsághoz. Meghallgattam a többiek felvételeit is, és
éneklés közben azon gondolkodtam, hogy csináljam úgy, hogy minden tökéletesen
összeilleszkedjen. Folyamatosan változtattam a hangomat, hogy rátaláljak a jobb
és tisztább hangzásra. Új dolgokat próbáltam ki felvételezés, előadás és
gyakorlás közben.
Amikor visszatekintesz erre a
sok változásra, nem érzel egyfajta kiteljesedést?
Jung Kook: Nem szentelek sok figyelmet annak, ami már megtörtént. Sokkal
többet gondolkozom azon, hogy mire van jelenleg szükségem,
emiatt ritkán gondolok arra, hogy sokkal jobb vagyok, mint régebben vagy
hogy jó munkát végeztem.
Kielégíthetetlennek tűnsz –
persze jó értelemben.
Jung Kook: Igen. És azt szeretném, ha ez a jövőben is így lenne, remélem, ez
az érzés sosem halványul el.
Hihetetlen sikereket értél el
a BTS-szel. Mi ösztönöz arra, hogy még többet tegyél és folyamatosan fejleszd
magad?
Jung Kook: Meg akarom mutatni az embereknek, hogy ki vagyok:
hogyan beszélek, viselkedek, éneklek és így tovább. Utána pedig, szeretném, ha
elismernének azért, amit csinálok, és hogy az emberek meglássák, hogy milyen
nagyszerű fickó vagyok. Lépésről lépésre szeretném elérni ezeket a dolgokat.
Szeretném, ha elismernének Jung Kookként, az igazi énemként.
Szerinted mi ennek az
energiának a forrása – az energiáé, hogy újra és újra bizonyíts, annak ellenére
is, hogy ennyi mindent elértél már a BTS-szel?
Jung Kook: Ezt mondja a szívem. BTS a tagoknak, az ügynökségnek és a
rajongóknak köszönhetően volt képes arra, hogy ilyen magasra jusson. De mindig
ott van az a kérdés, hogy vajon én magam is elérhetem-e ezt az elismerést,
úgyhogy bennem van a vágy, hogy egyedül álljak néhány kihívás elé. Sokat
mindent szeretnék csinálni, sok mindent szeretnék elérni.
Folyamatosan fejleszted magad,
milyen emberré szeretnél válni ideálisan?
Jung Kook: Olyan emberré, aki őrületesen király a területén. (nevet)
Az olyan emberek, mindig menőnek tűnnek, még akkor is, ha valami különbözőt
csinálnak. Még mindig hosszú út áll előttem. Úgy gondolom, lehetnék még
lebilincselőbb és több mindent válthatnék ki az emberekből, ha javítanék
bizonyos dolgokon, ha magabiztosabb lennék az éneklésemben, vagy abban ahogy
előadok és táncolok. A BTS sokkal többet jelent számomra, mint én magam, ezzel
nem azt mondom, hogy bármit is egyedül akarok csinálni. Viszont remélem, hogy
egyszer eljutok arra a pontra, amikor 3-4 órán keresztül egyedül adhatok elő
embereknek.
Tisztán árződik, hogy a munkád
– a zene – nagyon fontos számodra.
Jung Kook: Sosem engedhetem el. Mindig erre gondolok. Közel
kell tartanom magamhoz, még akkor is, ha megunom vagy nem akarom hallani, vagy
ha zavaros. Folytatni akarom a zenélést. Talán hosszú az út lesz, mire eljutok
odáig, de bizonyítani szeretnék a zenémmel.
Korábban azt mondtad, hogy az
MBTI típusod az ISFP, úgyhogy utánanéztem. Nyilvánvalóan az MBTI nem képes
tökéletesen összefoglalni valakit, de a leírás szerint az ISFP-k általában
“kíváncsi művészek”. A válaszod erre emlékeztet.
Jung Kook: Azt hiszem, ez igaz. Én is megnéztem az ISFP jellegzetes
személyiségvonásait, érdekes volt. (nevet)
Talán emiatt állítasz olyan
magas célokat magad elé. Úgy tűnik, magasan van a mércéd és továbbra is
fejlődni akarsz.
Jung Kook: Olyan, mint egy ködös hegytető. (nevet) Nem is látom igazán.
Már hét éve mászol felfelé és még
mindig kíváncsi vagy. Van valami üzeneted azok számára, akik mindvégig figyeltek
téged?
Jung Kook: Nos, heten vagyunk, és mi heten csak rohanunk
előre. Lehetséges, hogy egyesével elfáradunk, és kihullunk, igaz? De ha többen
csatlakoznak hozzánk, emberről emberre, és velünk futnak, akkor segíthetjük
egymást és felhúzhatjuk a másikat a földről, ha valaki elesik. Valahogy így
érzek. Vannak, akik a kezdetektől támogatnak és figyelnek minket, és nekik
köszönhetően egyre többen és többen követnek minket, és mindannyian segítenek
abban, hogy az úton maradjunk. Úgyhogy az egyetlen, amit mondhatok: köszönöm.
Nem voltunk különlegesek, tényleg nem (nevet), de ők szeretnek és
támogatnak minket, és a legjobb módja annak, hogy visszaadjuk mindezt, ha
mindent beleadunk a zenénkbe és az előadásunkba. Ők tolnak előre, hogy keményen
dolgozzak még olyan dolgokon is, amelyek egyébként nehézséget okoznak a számomra. (nevet)
Örökké hálás leszek.
Mint ahogy a Stay utolsó sora
is mondja.
Jung Kook: Együtt vagyunk.
Fordította: lin
Az interjúhoz tartozó összes
kép megtalálható és letölthető itt.
KREDITEK
Cikk: Myungseok Kang
Interjú: Myungseok Kang
Vizuális rendező: Yurim Jeon
Vizuális kreatív csapat: Sunkyung Lee, Yeonhwa Cha (Big Hit Entertainment)
Fotó: Sunhye Shin / Seongjo Baik, Minseok Kim(@co-op.) (Digital camera), Yurim
Jeon (Film camera)
Haj: Som Han, Mujin Choi, Daeun Lee
Smink: Dareum Kim, Sunmin Kim, Yuri Seo
Stylist: Hajeong Lee, Hyesu Kim, Sil Hong
[Az eredeti
angol nyelvű cikk itt érhető el.]