“OLYAN SZEMÉLY VAGYOK, AKI SZERETI, HA SZERETIK.”
[Weverse Magazin; 2020. november 23.]
A BE megjelenése alkalmából a Weverse Magazine interjút készített a BTS minden tagjával - ebben a bejegyzésben a Jiminnel készült interjú magyar fordítását olvashatjátok el.
Helyzet alatt azt érted, hogy
nehéz a rajongókkal személyesen találkozni?
Jimin: Igen. Ha jelenleg színpadra kellene állnunk, vagy előadni a
dalainkat, nem is tudom, hogyan is kezdenénk neki. Olyan mintha valami, amit korábban
elzártak és elbarikádoztak, most ismét megnyílt volna előttünk. Ugyanakkor
nincs meg az az izgatottság, ami általában a turnéidőszakkal jár, emiatt hamarabb észre lehet venni a fáradtságot. De épp úgy, mint amikor új dalokon dolgozunk,
próbálok mindent megtenni, amit csak tőlem telik.
Úgy tűnik, a BE az érzéseitekről
való gondoskodásról és a továbblépés folyamatáról szól.
Jimin: Az én feladatom az volt, hogy meghallgassam, mit szeretnének a
tagok kifejezni az albumon, de [az album] valójában sokkal inkább egy felvétel a jelenről, mint a mi
saját érzéseinkről. Nyíltan beszélgettünk arról, hogy milyen nehéz ez az
időszak a számunkra és hogy minden tőlünk telhetőt megpróbálunk megtenni azért,
hogy átlendüljünk dolgokon – és ebből született meg az album.
A BE projektmenedzsereként mi volt a módszered, hogyan gyűjtötted össze és rendszerezted a tagok ötleteit?
Jimin: Yoongi javaslata volt, hogy én
csináljam, ezért lettem én a projektmenedzser, de úgy gondoltam, hogy semmit sem kell irányítanom, inkább
csak biztosítani azt, hogy a többiek gyorsan és egyszerűen tudják tenni a saját
dolgukat. Ez többnyire azt jelentette, hogy kikértem a véleményüket, és ide-oda
közvetítettem a javaslatokat az ügynökség és a tagok között. Összegyűjtöttem az
ötleteket, rendszereztem őket, és azt kérdezgettem: itt van néhány
ötlet, amit visszaküldtek. Mit gondoltok róluk? Megint megkérdeztem
őket, ha okét mondtak rá, megüzentem az ügynökségnek, és ha írtak egy dalt, azt
is átküldtem.
Hogyan noszogattad azokat a
tagokat, akik túl sokat időztek az ötleteiken? (nevet)
Jimin: Név szerint megemlítettem őket a csoportos beszélgetésünkben és
erre mindig gyorsan reagáltak. (nevet) Amikor azt mondtam,
hogy valaki nem küldte még át az ötleteit, a többiek azonnal jöttek és
sürgették egymást. Siessetek, srácok! Azután elküldték.
Úgy hangzik, jól jön, ha
az egyikőtök a projektmenedzser is. (Nevet.) Hogyan jutottatok megegyezésre
a sok ötlet kapcsán?
Jimin: Amikor elkezdtünk dolgozni az albumon, leültünk és nagyjából egy órán át
beszéltünk: ha elnyűttnek érzed magad, csak írj egy dalt arról, hogy
kétségbeesett vagy. Ha reményt akarsz adni másoknak, akkor írj egy reménykeltő
dalt. Legyen meg a téma és induljunk el onnan. És mivel mi heten vagyunk és az
album az aktuális eseményekről szól, tegyünk bele egy skitet is, hogy legyen
hét track, de ne tegyünk rá szóló dalokat. Csináljunk valamit, amin mind együtt
dolgozhatunk.
Ez a megközelítés valószínűleg eltér attól, ahogyan a korábbi albumokon dolgoztatok.
Jimin: Sosem mondtuk azt, hogy valakinek ezt a számot kell megcsinálnia,
valakinek pedig azt. Egyszerűen fogtuk a számot és megkérdeztük: ezt ki szeretné
megcsinálni? Ki szeretné a másikat? Egyre törekvőbb lettem, szerettem
volna, ha a többiek elismerik a munkámat. Nagyon jó volt együtt dolgozni velük,
és éppen emiatt minden alkalommal, amikor csináltam valamit, rögtön meg akartam
nekik mutatni. Szerettem, amikor megdicsértek, ettől csak még jobban élveztem az
egészet. Amikor végül befejeztük a dalokat, reménykedtünk abban, hogy a
rajongók képesek lesznek felismerni az érzéseinket, néhány szám sajnos azonban
nem fért fel az albumra. (nevet) Tényleg élveztem.
Azt is mondhatnánk: amellett,
hogy fontos dalokat adni a rajongóknak, maga az alkotás folyamata is fontos.
Jimin: Nem is olyan régen megtanultam valami újat magamról: olyan személy
vagyok, aki szereti, ha szeretik. Visszatekintve rájöttem, hogy nem csak a
munkáért magáért csinálom azt, amit, hanem azért is, hogy a barátaim, a
családom, a csapat és a rajongók szeressenek. Nem volt egyszerű megtartani
ezeket a kapcsolatokat, de olyan teljességet éreztem, miután megbizonyosodtam
erről a szeretetről és közelebb hoztam magamhoz ezeket a kapcsolatokat. Mintha
kaptam volna valamit, ami csak az enyém.
Ez inkább szól az
elégedettségről, ami a befektetett erőfeszítésből származik és a mély
bizalomról, amit kiépít, mint arról, hogy egyszerűen csak szeretve legyünk.
Jimin: Régebben sokkal többet gondoltam arra, hogy mit kapok másoktól, mint
arra hogy én mit teszek értük. Még ha szigorúan véve nem is tartozok
semmivel a rajongóknak vagy a többieknek, mélyen és őszintén megbecsülök
mindent, amit értem tesznek. Továbbá megláttam néhány ember valódi arcát, olyan
emberekét, akiket igazából nem is érdeklek. Ahelyett, hogy ellökném őket magamtól,
megtanultam hogyan reagáljak rájuk kevésbé érzelmesen. Ugyanakkor képes lettem
érzelmileg sokkal őszintébb lenni azokkal, akik odafigyelnek rám.
Manapság meglehetősen nehéz
kifejezni ezeket az érzéseket a rajongók felé. Tulajdonképpen az egyetlen
lehetőség az, ha a dalaitokon keresztül beszéltek hozzájuk. Mi mostani üzenet?
Jimin: Minden albumunk és videónk üzenetet hordoz magában, de nem feltétlenül
kell megértenetek az üzeneteket, csak azt remélem, hogy élvezettel hallgatjátok
és nézitek őket. Ez az első. Igazán remélem, hogy szeretitek a dalokat és a
videókat, amiket készítettem, miközben azon dolgoztam, hogy ne váljak önteltté;
pont emiatt figyeltem annyira munka és gyakorlás közben, hogy valami igazán tökéletessel ajándékozhassalak meg titeket.
Ha már itt tartunk, úgy
gondolom, hogy az éneked és a táncod is változik. Az előadásod a Black
Swanban és a Dynamite-ban teljesen különbözik egymástól; talán
a megváltozott testképed miatt érződik úgy, hogy sokkal egyenletesebben
táncolsz. Táncosként mi az, amit ki szeretnél fejezni?
Jimin: Remélem, hogy át tudom adni az érzelmeimet. Szeretném, ha éreznék
azokat az érzéseket, amik a táncomban, a tetteimben és az énekemben ott vannak.
Sok visszajelzést kaptam, megkérdeztem másokat, kutattam egy kicsit és
felfedeztem, hogy azokhoz az érzesekhez, amiket meg akarunk jeleníteni a színpadon, létezik egy-egy tökéletesen passzoló testtípus. Mindannyiunknak
eltérő a testalkata. Annak érdekében, hogy olyan legyen a testem, amivel a
lehető legjobban ki tudom fejezni az érzéseimet az én koromban, szigorú diétára
fogtam magam – de közel sem tartom magam hozzá annyira szigorúan, mint
korábban. (nevet)
Ha megfigyeljük, ahogyan Dynamite-ban
táncolsz, különösen akkor, amikor elfordulsz, a tested másabbnak tűnik, mint
korábban. Légiesebbnek tűnsz. Milyen hatással volt a mozdulataidra az, hogy
megváltozott a tested?
Jimin: Akkor nézek ki úgy, ahogy szeretnék, amikor 58 kg körül vagyok,
emiatt diétázni kezdtem és fogytam 5 kg-ot. Akkor találtam rá arra a
megjelenésre, amit meg szeretnék mutatni mindenkinek. Nem lehetek objektív
magammal szemben, de megvolt az elképzelésem arról a kisugárzásról, amit el akartam érni. Régebben
igyekeztem elkerülni az extra dolgokat, kevesebbet foglalkoztam az új dolgok
kipróbálásával és többet azzal, hogy elkerüljem a hibákat, ezzel pedig saját magamat akadályoztam a fejlődésben. A Dynamite-ban azonban olyasmiket is
kipróbáltam, amiket azelőtt nem. Azt akartam, hogy mikor nézik a videót, lássák
az emberek, hogy mennyire odafigyeltem erre, úgyhogy ennél a dalnál próbáltam
érzelmes lenni és – hogy is mondjam? – megpróbáltam mézesmázasnak (nevet)
tűnni, és viccesnek is. Próbáltam egy teljes képet festeni ahelyett, hogy
egyesével a különféle elemekre koncentrálnék.
És mit akartál megmutatni?
Jimin: A COVID-19 miatt nem volt lehetőségünk arra, hogy valódi show-t
adhassunk. Meg akartam mutatni, hogy nem vesztegettük az időnket, hanem mentünk tovább előre és továbbra is keményen dolgozunk. Azt megjeleníteni táncon
keresztül, hogy keményen dolgoztunk, elég fárasztó lenne, ezért inkább
mosolyogtam és táncoltam a Dynamite teljes forgatása alatt.
Ez hogy lehetséges? Nem
lehetett egyszerű megtartani az egész csapat motiváltságát.
Jimin: A COVID-19 terjedése mellett, jó időbe telt, amíg elhittük, hogy a
Billboard Hot 100 élére kerültünk. Amikor megnéztük a telefonjainkat és láttuk,
hogy elsők vagyunk, lenyűgöző érzés volt, de nehéz volt elhinni, habár
mindannyian sírtunk. (nevet) A COVID-19 első hullámánál azt
mondtuk: Á, hamar túl leszünk ezen és mehetünk turnézni. Azt
mondtuk, még ha kemény is lesz, a lehető legjobbat fogjuk adni a következő
évben. Mindent beleadunk és aztán összeesünk. Ez volt a terv, de csalódnunk
kellett. Még ennél is rosszabb volt, amikor hallottam, hogy igazán nehéz lesz
bármiféle előadást tartani idén, teljesen… üressé váltam. A fejem üres volt.
Nem mehettünk csak úgy szünetre sem. Mások számára igazán kemény volt ez az
időszak, de mi dolgozhattunk tovább. Nem tudtam, hogy boldog legyek vagy
szomorú. Nem voltak válaszok semmire. Nehéz volt.
[Ne feledkezzetek el arról,
hogy ez az interjú még 2020-ban jelent meg. Jimin itt arról beszél, hogy a
MOTS:7-tel mentek volna turnézni és mindent bele akartak adni, amíg kb.
összesnek a végére, (aztán pedig gondolom pihentek volna egy kicsit) – erre
pedig a covid miatt nemhogy a turnéból, de a többi 2020-as tervükből sem lett
semmi. – szerk.]
Hogyan léptél túl ezen?
Jimin: Ha egy riporter vagy bárki más megkérdezte tőlem, mi a legnagyobb
célom, azt válaszoltam: a célom, hogy még hosszú ideig együtt adhassak elő a
többiekkel, és valószínűleg tényleg ez a legnagyobb célom, de valójában ezzel
inkább a csapatnak üzentem: igazán sokáig veletek szeretnék lenni. Azt hiszem,
igazán jól megértettük már ezt egymással. Sokat aggódtam amiatt, hogy elfárad
a csapat. De képesek voltak együtt nevetni és felvidítani egymást. Sok időnk
jutott arra, hogy beszélgessünk, úgyhogy bármi is volt, mindig beszélhettünk
róla otthon egy ital mellett és megoldást találtunk rá.
Mitől veszed ilyen komolyan a
munkád?
Jimin: Tényleg szeretni akarom ezt a munkát kívül-belül. Ha csak úgy
tekintenénk rá, mint munkára, azt jelentené, hogy csak a pénz hajt minket, de
soha egyetlen percig sem gondoltam, hogy a csoportunk dinamikája vagy a
kapcsolatunk a rajongókkal erre épülne. Ha viszont mentálisan és fizikailag
kimerült vagy, a munka fárasztóvá válik, és a kapcsolataid elkerülhetetlenül
sérülni fognak emiatt. Ez az, amitől féltem.
A Dis-ease című
dal a tagok munkával kapcsolatos érzéseiről szólnak. Te hogyan érzel a munka
iránt?
Jimin: Nem gondolok a fő foglalkozásomra – előadásra és éneklésre –
munkaként. Amikor azonban valami mást csinálok és a kamera ott van előttem, az
már munkának érződik. Énekelni és előadni a rajongóinknak nem munka – hanem
valami, amit tényleg, igazán csinálni akarok.
Ha jól tudom, segítettél
a Dis-ease megírásában.
Jimin: A bridge-nél*. Pdogg-gal felvételeztem éppen és ott volt ez a rész,
aminek még nem volt dallama, úgyhogy – improvizációnak kellene talán hívni? –
csak énekeltem valamit anélkül, hogy gondolkoztam volna rajta, és Pdogg
megkért, hogy énekeljem el megint. Megkérdeztem, hogy biztos-e benne, ő pedig
megkért, hogy írjam meg a dallamot – így végül megírtam.
(*A bridge a refrént/kórust a verzével összekötő, áthidaló rész.)
A BE néhány
másik dalára is igaz, de a Dis-ease különösen olyan, mintha
oldschool koreai hip-hop lenne.
Jimin: Én is így gondoltam. Amikor énekeltem, arra gondoltam, mi volt 20 évvel
ezelőtt. A dal legnagyobb részét j-hope írta, úgyhogy talán ez csak az én
meglátásom (nevet), de én énekeltem, amikor még kérdéses volt, hogy ki énekli
majd fel a vokált. Tényleg azt csináltam, amit csak akartam, szóval valahogy
vissza kellett fogni egy kicsit (nevet), de vicces volt.
Van, ahol megváltozott a ének
a felvételezés során? A BE sok részén majdnem a normális
beszédhangodat használod.
Jimin: Amikor éneklek, általában már van előttem egy elképzelés, de ez
alkalommal nem volt. A Life Goes On esetében ez különösen
igaz; az a dal nem rólam szól, de nem tudtam nem beleélni magam, úgyhogy már az
elejétől fogva úgy énekeltem, hogy nem igazán kellett azon gondolkoznom, hogy
milyen legyen a hangzásom. Nem gondoltam egy konkrét érzésre, amit ki akartam
fejezni felétek. Egyszerűen csak beleraktam azokat az érzéseket, amiket az
éneklése közben éreztem.
Az egyik dal címe Telepathy.
Amikor YouTube-on betekintést engedtetek a BE folyamataiba, a
csapat megemlítette a telepátia gondolatát, amiről az jutott eszembe, hogy a
dalt kifejezetten a rajongóitoknak külditek. Ha képes lennél telepátiával
kommunikálni velük, mit mondanál?
Jimin: Az emberek szívében kedvesség van, remélem, hogy nem hagyják elveszni. A telepátiáról
kérdeztél; szerintem tényleg van közöttünk egy telepatikus kapcsolat a
rajongókkal. Nem kristálytiszta kapcsolat, vagy bármi hasonló, de úgy gondolom, ha
őszinték vagyunk, azt valahogyan képesek érezni. Szerintem ez az, amiért a
rajongóink támogatnak minket és ami miatt mindig mellettünk vannak.
És fordítva? Mit szeretnél
hallani a rajongóitoktól?
Jimin: Van valami, ami mindig is érdekelt a rajongóinkkal kapcsolatban:
hogy mi a legnehezebb dolog az életükben. Hogy mi az, amivel küzdenek, mi teszi
őket boldoggá – tényleg szeretném tudni. Nekünk is szembe kell néznünk a saját
nehézségeinkkel, és ez mindig elgondolkodtat, hogy vajon a rajongóink
életében van-e ott valaki, aki megkérdezi tőlük, hogy jól vannak-e? Minden
rendben? Remélem, a dolgok hamarosan javulni fognak, az emberek pedig
kitartanak, és a felnőttek betartják a szabályokat. A gyerekeknek nem sok
lehetőségük van jelenleg, hogy az tegyék, amit szeretnének. Úgy hiszem, sok
gyerek úgy látja ezt az egészet, mint valami, amit a felnőttek rájuk
erőszakolnak, emiatt remélem, hogy minden felnőtt figyelmet fordított arra,
hogy elmagyarázza a helyzetet a gyerekeknek, hogy mindannyian képesek legyenek
segíteni nemcsak egymásnak is, hanem abban is, hogy véget érjen a pandémia.
A hírekben azt hallani, hogy
elkészült a COVID-19 vakcina, úgyhogy talán hamarabb találkozhattok a
rajongókkal, mint gondolnád. Mit mondasz majd nekik, amikor végre újra láthatod
őket?
Jimin: Nem hiszem, hogy bármit is mondunk majd. Szerintem hosszú ideig
csak nézni fogjuk egymást. De ha képes lennék bármit is mondani, valószínűleg
ez lenne: Megcsináltátok. Itt az ideje, hogy jót szórakozzunk!
Fordította: lin
Cikk: Myungseok Kang
Interjú: Myungseok Kang
Vizuális rendező: Yurim Jeon
Vizuális kreatív csapat: Sunkyung Lee, Yeonhwa Cha (Big Hit Entertainment)
Fotó: Sunhye Shin / Seongjo Baik, Minseok Kim(@co-op.) (Digital camera), Yurim
Jeon (Film camera)
Haj: Som Han, Mujin Choi, Daeun Lee
Smink: Dareum Kim, Sunmin Kim, Yuri Seo
Stylist: Hajeong Lee, Hyesu Kim, Sil Hong
[Az eredeti
angol nyelvű cikk itt érhető el.]