AHOGYAN A BTS A MENTÁLIS EGÉSZSÉGRŐL ÉNEKEL
[Weverse Magazin,
2021.02.01.]
A BTS tagja, Jin, nyíltan vall
a tavalyi év során átélt mentális küzdelmeiről a szóló dalában, az Abyss-ben,
aminek december 4.-i megjelenése egybeesett a születésnapjával.
(Gyakorlatilag a szám még
december 3-án megjelent, két órával a születésnapja előtt. – szerk.)
– Mindenki gratulált nekem,
miután elsők lettünk a Billboard Hot 100 toplistán, de nem
voltam biztos benne, hogy megérdemeltem – írta Jin a számmal kapcsolatos
bejegyzésében a BANGTAN blogon. – Hogyan lehetek én a dicséretek és az
elismerés középpontjában, amikor olyan sok ember van, aki szereti a zenét és
jobbak nálam benne? Minél mélyebben gondolkoztam ezen, annál rosszabban éreztem
magam, és csak el akartam sétálni az egésztől – fedte fel, hogy mi vezetett a
kiégéséhez.
Az Abyss dalszövegének
első sora Jin akkori elmeállapotának a metaforája: Visszatartom a
lélegzetem, ahogy elmerülök a tengeremben / szembenézek magammal szépen,
szomorúan sírva / önmagammal a sötétben. A Weverse Magazinnak
adott korábbi interjújában azt
mondta, “Előadóként dolgozni az életünk része volt évekig, éppen ezért
olyan, mintha az életem egy szeglete eltűnt volna”, utalva ezzel a COVID-19
pandémiára és annak hatására kialakult belső vívódásaira. A hihetetlen sikerek
ellenére szorongással és kétségbeeséssel küzdött, és úgy döntött, hogy zenébe
foglalja, amit érez, és megosztja másokkal, hogy egy lépést tegyen a probléma
megoldása felé. Az Abyss a pandémia következményeiről mesél,
amelyek még olyan szupersztárok, mint a BTS mentális egészségére is kihatással
vannak, továbbá közvetíti az előadó késztetését, hogy találékonyan fejezze ki
egy ragyogóbb jövő látomását; valamint a vigaszt és gyógyulást is, amit nem
csak a művész, hanem a hallgató is megtalálhat egy ilyen kreatív
végeredményben.
Az Abyss ugyanakkor
a kulcs ahhoz, hogy friss szemlélettel tekintsünk a BTS legutóbbi albumára,
a BE-re. Jinhez hasonlóan, aki az Abyss című dalában megnyílt a
hallgatóknak, a tagok is rábízták magukat az emberekre az albumon keresztül,
kreatív kifejezés formájában mutatva be a gyógyulásuk folyamatát. Az album
egyik dalában, a Blue & Greyben, olyan színképeket használnak
mint: mert én kék vagyok és szürke, a szín a mosolyom mögé
rejtve kék és szürke, kék kérdőjel vagy közeledő
szürke orrszarvú, hogy őszintén beszéljenek a melankóliáról és a
szorongásról.
(Az angolban a blue/kék
kifejezés lehet a magányra, a grey/szürke pedig szimbolizálhatja a
depressziót, melankóliát is, ami itt tovább erősíti a képeket a dalban. A
pszichológiában egyébként az egyensúly és semlegesség jelentés is társulhat a
szürkéhez. – szerk.)
– Az, hogy elkészült a szám,
egyfajta sikerélmény volt, és ezzel sikerült elengednem a Blue &
Greyt – mondta V a saját interjúja során
azzal kapcsolatban, hogyan használta a színeket arra, hogy elnevezze az
érzéseit, ami által képessé vált arra, hogy uralja őket és a művészete
táptalajaként használja.
Dr. Oh Jin-seung, a DF
Mental Health Clinic pszichiátere és a Doctor Friends nevű
Youtube csatorna tulajdonosa az alábbiakat mondta a kreatív megközelítésről:
– Mindenki rendelkezik
valamilyen védekező mechanizmussal, aminek a segítségével képes megbirkózni a
konfliktusokkal és a stresszel. Közöttük ott van ez a kifinomult mechanizmus
is, amikor valaki a művészetében vezeti le a konfliktusokat és a nehézségeket,
amit a meglátásom szerint a BTS tagjai is használnak, hogy kifejezzék és
uralják a zenén keresztül a dalszövegek írásával, dalok szerzésével és így
tovább. Az, hogy ezt az érzést megosztják másokkal is, valószínűleg boldogságot
is eredményez a számukra.
Oh további magyarázatokba
bocsátkozott annak kapcsán, hogyan lehetséges átvenni a kontrollt az érzelmek
felett azáltal, hogy elnevezzük őket.
– Nyilvánvaló, hogy V
valóságossá tette a szorongását és a komorságát azzal, hogy felcímkézte őket
Blue & Greynek. – Az ahogy a BTS elismerte a személyes problémáit és
foglalkozott velük, példát mutathat másoknak abban, hogyan tehetnek ők is a
saját mentális egészségükért.
Ahogyan azt a pandémia és az
azt követő “pandémia blues” is mutatja, a mentális egészség már nem csak
egyéni személyes probléma. A 2019-es mentális egészségügyi kutatás eredményei
szerint tíz emberből egy depressziós, és olyan szomorúságot tapasztal, mint
amiről a Blue & Grey is szól, de Dr. Kim Hyun-soo, a Szöuli Öngyilkosságot
Megelőző Centrum feje és a Star alternatív iskola igazgatója azt mondja:
– Álszent módon elfordítjuk a
fejünket és úgy teszünk, mintha senki sem küzdene depresszióval, és ahogy
megyünk tovább az életünkben elfelejtjük, hogy vannak olyan emberek, akik nehéz
időszakon mennek át vagy hogy egyáltalán létezik ilyesmi.
A Blue & Grey nem
jelöl meg konkrét forrást, ahonnan ez az érzelem fakad, és Oh véleménye szerint
a depresszió számos esetben minden különösebb kiváltó ok nélkül jelenik meg.
Hozzáteszi, hogy az emberek folyamatosan arról számolnak be, hogy minden ok
nélkül sírnak és szomorúak. Mint egy átlagos megfázás vagy egy törött csont
esetében is történik, a depressziót is úgy kellene felfogni, mint [egy
betegséget,] amit a kiváltó októl függetlenül kezelni kell. Úgy gondolja, el
kellene feledkeznünk arról a nézetről, hogy a mentális egészség különbözik a
többi betegségről, és mintha csak akaraterő kérdése lenne vagy egyszerű érzelmi
probléma.
A Youtube csatornájukon,
a VisitSeoul Tv-n, a Szöuli Turizmusi Szervezet az
album egy másik számát, a Dis-ease-t vette górcső alá a mentális
egészség irányából megközelítve. Megfigyelésük szerint a koreai társadalom
elutasítja a mentális egészségügyi problémákat és nem beszél róluk nyíltan.
(A Dis-ease egy dupla
szójáték. A dal koreai címe: 병, ami betegséget és üveget (palack értelemben) is jelent, így a
dalszöveg kissé árnyaltabb jelentést kap, hiszen utal a betegségre is, és arra
is, hogy az emberek – főleg Koreában, ahol eddig nem volt túlságosan elfogadott
a mentális problémákról beszélni, eltárolják magukban az érzéseiket, elfojtják,
“bepalackozzák”, és ez nem jó –> változtatni kell az előítéleteken. Mindkét
kép ott van a dalban egyébként. Másrészt: az angolban a disease betegséget
jelent, de ha szétszedjük részletekre az ‘ease’ könnyedséget, nyugodtságot
jelenthet, a “dis” pedig hasonló szerepet tölt be, mint nálunk pl. a
-tlan/-tlen. Ezáltal a címben megjelenik az a nyugtalanság is, amit a
megváltozott helyzet a fiúkban kiváltott és amit később betegségként ismertek
fel. – szerk.)
Oh elismeri a változást a
társadalmi nézőpontban.
– A múltban az emberek nem
gondolták azt, hogy a depresszió betegség lenne, sokkal inkább tartották valami
olyasminek, amin át kell esni, de az emberek kezdik felismerni, hogy segítséget
kell kérniük, amikor szükségük van rá. Az, hogy elmenjenek a kórházba, nagy
bátorságot igényel – teszi hozzá, – és igazán nehéz azok számára, akiknek
folyamatosan vissza kell jönniük. Maradnak előítélek. Sokan úgy gondolják, hogy
javulni fog az állapotuk, ha önfegyelmet gyakorolnak, motiváltak maradunk és
találkozunk a barátokkal.
Sokan úgy hiszik, hogy
képtelenek lennének visszatérni és folytatni a korábbi életüket, ha háborúba
kellene menniük, vagy kellene vészelniük egy természeti katasztrófát vagy más
súlyos vészt, vagy ha fizikai, szexuális vagy érzelmi bántalmazás áldozataivá
válnának. Ugyanakkor azok, akik hasonló traumán estek át, gyakran hatalmas
nyomás alatt vannak, hogy pusztán az akaraterejük segítségével túllépjenek a
fájdalmukon.
A Dis-ease-ben,
amit j-hope írt, a BTS tagjai ezt a tévhitet veszik elő: hogy a trauma
eredményeképpen csak az előbb vázolt két út egyikén mehetünk végig – és egy új
lehetőséget mutatnak nekünk. A tagok felismerik, hogy a COVID-19 váratlan
megjelenésének köszönhető leállás egyfajta nyugtalanságot keltett, ami
valójában egy betegség (dis-ease) volt. Ez maga a félelem és a szorongás, amit
a BTS tagjai éreztek, akik a debütálásuk óta folyamatosan dolgoztak, valamint a
tehetetlenség, amit mindenki érez, akit ez a csapás ért. Kim értelmezésében ez
egy olyan dal, aminek a dalszövege a vigaszról és a poszttraumatikus
növekedésről szól, amiben megjelenik a vágy, hogy újra felemelkedjünk a nehéz
és fájdalmas betegség tapasztalatai ellenére. A BTS ugyan megjeleníti ezt a
poszttraumatikus növekedést, de nem megy olyan messzire, hogy kijelentse, hogy
mindenki képes rá.
– Vannak, akik sok mindenen
mennek keresztül és erősebbé válnak tőle – mondja Kim – , és vannak, akik
elesnek. Az emberek, akik képesek növekedni a nehézségeik hatására, a fájdalmuk
mögötti jelentésre reflektálnak.
A Dis-ease-ben a
tagok, akiknek szembe kell nézniük azzal, hogy a terveik megsemmisültek, és
távol kell lenniük a családjaiktól és a barátoktól is, úgy jelenítik meg
magukat, mint a betegség, ami nem biztonságos, harapós, miközben sikerre éhes.
Elismerni a betegséget talán ijesztő, de miközben megküzdenek vele azt
éneklik: gyorsabban változok mintha másokat változtatnék meg; az
elmémnek vakációra van szüksége és nincs örök éjszaka, erősebb
vagyok. Ekképpen tűnődnek azokon a leckéken, amiket a nehézségeiken
keresztül megtanultak, és arra jutnak, hogy bízz az énben, akit
régebben ismertem – kezelj mindent nyugodtan.
Számtalan ember veszítette el
a szeretteit és sokan kényszerültek arra, hogy felhagyjanak a tevékenységeikkel
a COVID-19 miatt. A Dis-ease nem ajánl üres reményt, ehelyett
viszont azt mondja, hogy képesek vagyunk nőni, ha elismerjük a fájdalmunkat és
hajlandóságot mutatunk arra, hogy elfogadjuk a vigaszt és hogy eldobjuk a
félelmeket, hogy képesek legyünk erősebbé válni. A dal ugyan a beszélőre
helyezi a hangsúlyt, ennek ellenére nem veszik el az az üzenet, hogy ez a
tanács nem csak önmagunknak szól, hanem mindenkinek, hiszen mindannyian
egyformák vagyunk és senki sem különleges.
A BTS nem foglal álláspontot
abban, hogy egy COVID 19-hez hasonló krízis után az élet visszatérhet-e a
korábbi kerékvágásba vagy nincs más választás, mint legyőzni a problémákat. A
dalszöveg – ismét reggel van / a mával kell foglalkoznom – azt
sugallja, hogy valahol a kettő közötti opciót mutatják meg, ahol bár nincs meg
mindenkinek az ereje ahhoz, hogy átlendüljön ezen, ez még mindig valami
olyasmi, amit néhány viszont képesek leküzdeni. Megsemmisít a
betegségem? Most, hogy reggel van, át kell vészelnem a napot, még ha félek is.
Ha szembenézek egy újabb nappal, azt jelenti, erősebbé válok.
A Fly to My Room című
dal arról szól, hogyan próbál mindenki találni valamit, amibe a pandémia napjai
alatt belekapaszkodhat. Az emberek erőtlenné válnak az irányíthatatlan
helyzetekben; a tagok vallanak az érzéseikről és azon tűnődnek, milyen frusztráló
ez az egész, az őrületbe kerget[i őket] és hogy az
egész évet ellopták.
Oh szerint a depresszió
kognitív torzuláshoz vezethet, ami pedig azt eredményezheti, hogy még egy
ismerős helyzetet is negatív fényben látunk, és ha engedjük, hogy így menjen
tovább, akkor ez a percepció akár szokásként is rögzülhet. Annak érdekében,
hogy ezt a negatív percepciót helyreállítsuk, kognitív viselkedésterápiára van
szükség, gyógyszeres kezelés mellett. Ez segít abban, hogy az emberek más
megvilágításban nézzenek a helyzetükre. Megjegyezte, hogy a pozitív
gondolkodásnak is fontos szerepe van abban, hogy megváltoztassuk a
percepciónkat, ahogyan azt a dalszövegben is láthatjuk. A világommá
változtatom ezt a helyet és változtathatsz azon, ahogyan
gondolkozol.
– Az ágyra dőlök / ez
a legbiztonságosabb hely – folytatja tovább Oh a dalszöveget
vizsgálva. – Pszichiátriában az itt megemlített legbiztonságosabb hely egy
fontos fogalom, amit biztonságos bázisnak nevezünk. Ha otthon állítom fel a
pszichés biztonságos bázisomat, akkor elkezdhetem kényelmesen érezni magam és
leküzdhetem a negatív látásmódomat.
A BE koncepcióképein
minden tag a saját egyéni ízlése alapján dekorálta ki a szobáját. Bármilyen
egyedi jelentéssel bíró szoba, amit olyan tárgyak töltenek meg, amitől a
tulajdonosa biztonságban érzi magát – legyenek azok virágok, hangszórók, cipők
vagy drágakövek – lehet a saját biztonságos bázis. A tagok, akik nem hagyhatták
el a szobáikat, kényelmesen öltöztek vagy pizsamában vannak, de az
hangfelvételeken keresztül úgy mutatják be a szobájukat, mintha egy művészeti
múzeum kiállításán lennénk. Mintha éppen bejárnánk a múzeumot, a tagok néha
képeket készítenek rólunk a képernyőn keresztül, miközben őket figyeljük a
saját szobáikban. Ennek a segítségével, ahogy a cím “hogyan utazzam be a
szobámat” is sugallja, a „szobám” és a „légi utazás”*, ami korábban sohasem
létezhetett volna együtt a pandémiát megelőzően, most eggyé válik. Az érában,
amikor az utazás definíciója megváltozhat, az élet a szobámban egy olyan
kirándulás, amit élvezhetek. Azzal, hogy megváltoztatják a gondolkodásmódjukat
– a tv hangja a város nyüzsgésévé alakul, a játékok a szobában pedig az
emberekké, és csillagot adnak a rendelt ételeknek, mintha egy Michelin
csillagos étteremből hozták volna ki – a BTS egyfajta kontrollt alakít ki a
jelenlegi kellemetlen szituáció felett. A gondolat, ami az egész dalt
összefoglalja – változtathatsz azon, ahogy gondolkozol – egy
erőfeszítés arra, hogy azt, ahogyan a problémáról gondolkodnak megváltoztassák
annak érdekében, hogy képesek legyenek optimistán szemlélni a helyzetet, ami
nem olyasmi, ami könnyen és természetesen megy nekik.
(A cikk írója a “travel by
air” kifejezést használta. A dal hivatalos angol címe Fly to My
Room, azt jelenti, hogy a szobámba repülni, habár
a berepülni a szobámat talán jobban hangzik. A koreai cím
fordítása viszont: mód, ahogyan beutazhatom a szobámat/mód, hogy
beutazzam a szobámat. Nem nagy különbség, de érdemesnek tartottam kiemelni,
mert magában a dalszövegben nem jelenik meg a repülés/légi utazás szó szerint,
és ebből a szempontból a koreai cím jobban passzol, hiszen ahogy a szoba válik
a világunkká, azt van lehetőségünk beutazni, viszont nem kell hozzá valóban utaznunk.
Másrészt viszont angolban az air – pontosabban az on-air kifejezést – használják,
amikor azt mondják, hogy valamit sugároznak, mint pl. a fiúk élőit V LIVE-on,
és így ismertük meg a szobáikat is. Plusz ez RM legutóbbi élőjére is
emlékeztet, amikor azt mondta, hogy most VR-szerű videókon keresztül utazik,
kvázi “on-air”. – szerk.)
A belső felfordulás
megszelídítésének és legyűrésének a folyamata ugyanakkor nem garantálja, hogy
csak pozitív hatása lehet.
– Az alkotók kihívása, hogy
érzelmeket keltsenek másokban – mondja Kim. – Minél többet adnak, annál inkább
lecsapolják saját magukat, ha pedig valaki nem tölti fel őket vagy nem tudják
feltölteni saját magukat, az nehézségekhez vezethet.
Azok, akik képesek elfogadni
azokat az érzéseket, amik az alkotás folyamatában átszivárognak, fontos
szerepet játszanak. BTS esetében ezt a szerepet a rajongók töltik be. Kim
szerint az előadók nem egyszerűen csak átadják a gondolataikat a rajongóknak,
akik aztán valahogy felfogják őket; sokkal inkább egy megosztott állapotban
léteznek.
– Egyfajta érzelmi naplót
vezetni dalszövegeken és zenei kompozíciókon keresztül segíthet abban, hogy
ellenőrzés alatt tartsuk az érzéseket, de sok művész – a BTS-t is beleértve –
sokkal többet kap vissza abból a boldogságból és örömből, amit a rajongók
kifejeznek azzal, hogy hallgatják a dalokat, és az érzésekből, amit a rajongók
megosztanak másokkal a zenén keresztül, mint amennyit az előadók maguk adnak.
Ez az oka annak, hogy BTS
arról a stresszről beszél, amit az vált ki, hogy képtelenek találkozni a
rajongókkal a pandémia miatt, és amiért megköszönik a rajongóiknak a sikereiket,
minden alkalommal, amikor van rá lehetőségük. Az olyan érzelmek, mint a
boldogtalanság vagy a szorongás nagy fájdalom forrása lehet az egyén számára,
de ha van egy olyan szociális közegünk, ahol nyíltan beszélhetünk ezekről az
érzésekről és megoszthatjuk azt, ahogy a fájdalom elpárolog, pont ahogyan a
művészek kifejezik magukat a munkáikon át, akkor egy újabb módszert találunk a
gyógyulásra, valamit, amivel sosem találkoztunk korábban és nem csak az egyén,
hanem a társadalom sebeit is gyógyítja. Ez is azt mutatja, hogy milyen fontos a
zenészek és a művészek jelenléte egy olyan világban, mint amiben most élünk.
A BE és a
később kiadott Abyss a COVID-19 ideje alatti életről beszél,
de nem egyszerűen csak leírják ezt az időszakot, hanem megszólítja azt a belső
disszonanciát is, amit az emberek tapasztalnak. A szomorúságnak nem mindig van
gyökere, de ha hangot adunk ezeknek az érzéseknek, átvehetjük felettük az
irányítást ahelyett, hogy megfulladnánk bennük. A trauma nem olyasmi, amin nem
lehet, vagy amin kötelezőn át kell jutni, hanem valami, amit le lehet gyűrni. A
pozitív látásmód nem jön egyszerűen, erőfeszítés kell hozzá. Felismerni a
korábbi be nem ismert előítéleteket és őszintén, nyíltan beszélni a
depresszióról és szorongásról, amit érzünk, a rajongókat és a társadalmat
egyaránt egy jobb irányba mozdíthatja.
– Ez egy lehetőség a rajongók
számára, hogy a saját érzéseiket is felfedezzék és megvizsgálják – mondja Oh
annak kapcsán, hogy a BTS lemezét hallgassuk. – Ha egy művész szavain keresztül
képesek vagyunk arra, hogy őszinték legyünk a saját érzelmeinkkel kapcsolatban,
az jó érzés. A BTS dalai nem arról szólnak, hogy egyszerűen sötét helyekre
visznek minket és aztán depressziós dalokként véget is érnek. Talán az emberek
azért szimpatizálnak velük ennyire, mert nem csak dobálóznak az érzésekkel,
hanem egy üzenetet közvetítve beszélnek róluk – mondja, majd kiegészíti azzal,
hogy a dalok üzenete lehetővé teszi a rajongók számára, hogy a saját
mélységüket is meglássák.
Hozzá hasonlóan Kim is
kiemelte a BTS társadalmi befolyását.
– A nagy művészeteknek mi
valójában csak a végeredményét élvezhetjük. De ha képesek vagyunk beszélni a
művész fájdalmáról és szenvedéséről, amiből megszülettek ezek az alkotások,
akkor az nem csak bátorságot adhat mindazok számára, akik hasonló fájdalmat
élnek át, de az is sokat hozzátesz a társadalomhoz, ahogy ezáltal
megsemmisülnek az előítéletek.
A debütálásuk óta a csapat
identitásának a része, hogy őszintén meséljék el a történeteiket, és hogy
ahelyett, hogy elfordulnának az érzelmeiktől, inkább a felszínre hozzák őket. A
BE-vel azonban még tovább mennek: az egyéni mentális problémákon túllépve
vizsgálják azt, ami mindvégig folyamatosan zajlott a háttérben – az
előítéleteket, amiket tudattalanul is elfogadtunk.
fordította: lin
[Az eredeti
cikk angol nyelven itt található.]