[ROLLING STONE] SUGA interjú

SUGA ARRÓL MESÉL, HOGY A BTS MÉG MINDIG KI VAN ÉHEZVE A DÍJAKRA, AZUTÁN IS, HOGY MEGHÓDÍTOTTÁK A VILÁGOT

 

„Néha elgondolkodom, hogy mégis miért ülök annyit a stúdióban?”

A néhol odaszólós, igazi vallomásszerű szövegeivel, olyan technikai bravúrokkal, amik Busta Rhymes-szintű érzelmi intenzitást érnek el; kiterjedt produkciós, valamint dalszövegírói háttérrel és hajthatatlan munkamorállal rendelkező SUGA, a BTS művészi mivoltának nélkülözhetetlen tagja.

Áprilisban, mikor az interjú készült, az ügynökség központjában ült, szürke kötött sapkában, fehér maszkkal és fekete parka kabátban miközben mesélt depresszióval való küzdelemről, dalszövegírási módszeréről, arról, hogy még mindig van mire vágyni a világ meghódítása után, és még többről.

 

Tavaly év végén volt egy vállműtéted, ami, ha jól emlékszem, a gyakornoki éveid alatt szerzett sérülés miatt volt szükséges. Hogy vagy?

Sokkal jobban. Még mindig kell járnom fizioterápiára, de sokkal jobb már. És igen, a sérülést egy baleset során szereztem még 20 évesen, és ahogy tovább romlott az állapotom, ajánlották, hogy műttessem meg. Szerencsére most adott lett az idő arra, hogy végig csináljam az egészet.

Lenyűgöző, hogy ilyen bonyolult koreográfiákat csináltál éveken keresztül ilyen sérüléssel. Mégis hogy tudtad ezt csinálni?

Ha jól emlékszem, körülbelül egy évvel a műtét előtt, már havi rendszerességgel kaptam kezelést, injekciókat. De így is előfordult, hogy egyáltalán nem tudtam felemelni a karomat, vagy koncert közben képtelen voltam minden irányba mozgatni. Szóval ez már nem csak a fájdalomról szólt. Itt már inkább arra ment ki, hogy egyáltalán tudom-e folytatni a fellépéseket. Amikor ténylegesen előadsz valamit, akkor az adrenalin és minden más miatt nem igazán érzed, hogy fáj. Ellenben másnap rájössz, amikor ismét visszatér a fájdalom és rossz érzés, hogy képtelen vagy a karodat felemelni.

Imádom a First Love dalod, ahol a korai lelkesedésedről beszélsz a zongora, valamint a zene iránt. A szöveg azt sugallja, hogy a zene iránti szerelmed egyfajta gyötrelem is; mire gondoltál pontosan?

Mikor a First Love-on dolgoztam, különböző érzelmeket akartam kifejezni, mivel az első szerelem nem mindig csupa jó dologról szól; akad több keserű pillanat is. Szóval beszéltem Mr. Banggel arról, hogy egyfajta metaforaként az első szerelmet szeretném azzal összecsatolni, amikor felfedeztem a zenét. A célpont itt egy zongora, de bármi lehet – egy barát, egy másik entitás. Így akartam megmutatni azokat az érzelmeket, amiken átmegyünk.

A dalszövegeidben nyíltan beszélsz a depresszióról és más problémákról. Jelenleg hogy érzed magad?

Most már jól vagyok és jól érzem magam, de az ilyenfajta negatív érzelmek, gondolatok jönnek és mennek. Kicsit olyan, mint a hideg időjárás. Többször visszatérhet, akár ciklusszerűen egy év, vagy másfél év alatt. De mikor hallom, hogy az emberek arról beszélnek, hogy a zeném, és a szövegeim által könnyebbnek érezték magukat és egyfajta vigaszt kaptak, az nagyon jó érzéssel tölt el. Nagyon bátorítóan hat. Szerintem senkinek sem kellene azt éreznie, hogy ezek az érzelmek valami olyasmik, amiket rejtegetni kell. Beszélni kell róluk, ki kell őket mutatni. Bármit is érzek, mindig kész vagyok rá, hogy kifejezzem őket most, akárcsak korábban.

Rengeteg dalt írtál a BTS-nek, magadnak és másoknak is. Mi az általános menete?

Minden dal esetén különböző a sorrend. Néha csak egyetlen szó jelenik meg és az egész aköré épül, vagy valaki kifejezetten kéri, hogy hogyan is szeretné, hogy a dal felépüljön. Gyakran van, hogy választunk egy témát majd szabadon dolgozunk a tág témakörben. De általánosságban, ha egy dalon dolgozok, akkor először az alapritmus van meg, majd a dallam aztán a rap rész és végül a szöveg. Így szoktam felépíteni egy dalt.

Hogy állsz a gitározással?

Mióta a vállam sokkal jobban van, ismét játszok rajta. Mások dalait játszottam gyakorlásképpen, és a távoli jövőben szeretnék oda jutni, hogy egyszerre énekeljek és gitározzak. Most ezen dolgozom.

A DOPE című dalban van egy sorod, mely arról szól, hogy a fiatalságod a stúdióban hervadt el. De megbántad ezt valaha?

Semmit sem bánok a stúdióbeli munkákból. Azok a napok és az ott töltött idő tette lehetővé, hogy olyan lehetőségeim legyenek, amik ma vannak. Szóval semmit sem bánok. De néha arra gondolok „Mégis miért töltök annyi időt a stúdióban?” [nevet] Miért nem végeztem hamarabb? Volt bennem egy megszállott törekvés. Miért nem tudtam egy kicsivel többet pihenni vagy jobban figyelni magamra? Erre szoktam néha gondolni.

Te, RM és J-Hope is dupla - valamint tripla szójátékokkal éltek, ami a nem koreai hallgatók számára érthetetlen lehet – a fordítások nem igazán tudják ezt átadni. Nem frusztráló, hogy a külföldi rajongók ezeket az utalásokat nem értik?

Természetesen fiatalságom során én is amerikai hip-hopot és popot hallgattam, és az angolom nem volt a legjobb, szóval utána néztem a szövegeknek és a fordításoknak is. És nyilvánvalóan, ami az anyanyelvűeknek egyértelmű kulcsmondatok voltak, vagy épp egész szakaszok, a csattanók – nem igazán értettem a nyelv bonyolultsága miatt. És szerintem ez egy elkerülhetetlen része a nyelvek közötti különbözőségnek. Szerintem az az igazán fontos, hogy találjunk egy olyan médiumot, amit mindkét nyelv, vagy épp teljesen más nyelvűek és kultúrájúak is megérthetnek. Szóval a szövegek írásánál igyekszünk az aranyközéputat megcélozni, hogy más nyelvűek is megérthessék. Jelenleg angolul tanulok, egyre többet és többet, igyekszem vele megbarátkozni. Amennyiben mind a koreai, mind az angol nyelvűek meg tudják érteni a szöveget, az jó lenne. De ismétlem, ez olyasmi, amit én is átélek.

Van egy régi történet, miszerint a szüleidnek nem tetszett, hogy rappelsz, még a szövegeidet is széttépték. Hogyan hatott ez rád?

A szüleim nem értették a rapet. Generációs különbség van köztünk és soha nem is hallgattak rapet; nem volt része a zenei kultúrájuknak. Így teljesen természetes, hogy ellene voltak az egésznek. És nem mellesleg zenésznek lenni nem egy életbiztosítás, így teljesen megértem tehát, hogy a szüleim az egész ellen voltak. De úgy érzem, hogy mindez motivált vagy inkább segített, hogy keményebben dolgozzak, mert bizonyítani akartam nekik. Meg kellett mutatnom, hogy lehetséges és ez vezetett ahhoz, hogy még keményebben dolgozzak.

Mindazok után, amit a BTS elért, mire vágytok még?

Olyan ember vagyok, aki úgy gondolja, hogy nem csak változnak az emberek, hanem változniuk kell. De úgy hiszem, hogy fontos, hogy kordában tartsuk ezt a fajta vágyunkat. Viszont azokból az időkből, amikor még nagyon sok mindent akartunk elérni, egyfajta rutint állítottunk össze magunknak, és ezek veled maradnak, még akkor is, ha mint ember változtál. Úgy vélem még mindig rengeteg dolgot sokat tudunk meríteni abból, amit akkor rajzoltunk fel mikor kiéhezettek voltunk a sikerre, így meg tudjuk tartani a munka morálunkat és éhségünket, még ha változunk és fejlődünk emberileg akkor is. Most inkább éhesek helyett sokkal inkább dühösek vagyunk. (szerk. - Szójáték a hungry és angry szavakkal.) Dühös és éhes [nevet].

Fordította: Kookachu