JUNG KOOK A DYNAMITE-RÓL, ARIANA GRANDÉRÓL ÉS AZ ARMY IRÁNT ÉRZETT SZERETETÉRŐL
[Rolling Stone interjú; Brian
Hiatt; 2021. május 17.]
– Olyan régóta ismerjük már
egymást – mondta nemrégiben j-hope a BTS legfiatalabb tagjának, a huszonhárom
éves Jung Kooknak. – Szeretem, hogy semmit sem változtál. – Minden tag közül
Jung Kook az, aki valóban a BTS tagjaként nőtt fel; mindössze 15 éves volt,
amikor a csapat 2013-ban debütált , és évek óta tartó hírnévnek örvendhetett,
amikor végzett a középiskolában – a ceremónián a csapat minden tagja részt
vett. Elképesztő ének- és tánctehetségének köszönhetően – Jung Kook mindig is
született popsztár volt, – már egészen 2011 óta keresték őt ajánlatokkal a
különböző ügynökségek. Azóta több, mint beváltotta a hozzá fűzött reményeket;
kulcsszerepet játszik a BTS legsikeresebb dalaiban, köztük a Dynamite-ban is. A
kiadója szöuli székházából beszélgetett velem többek között a Dynamite
elkészítéséről, a vokális fejlődéséről és az Ariana Grande iránti rajongásáról
is, miközben egy egyszerű fehér pólót és hozzá passzoló fehér maszkot, valamint
egy fekete halászsapkát viselt.
A legutóbbi Let’s BTS televíziós
különkiadásban igazán szépnek találtam, amikor megleptek titeket a videókkal,
amikben ARMY a Life Goes On-t énekli. Úgy tűnt,
téged is meghatott ez az egész. Arra emlékeztetett, mennyire hiányzik, hogy
személyesen találkozhass a rajongóitokkal?
Olyasvalaki vagyok, aki igazán
szeret színpadon lenni és imádtam a rajongóinkat hallani; amikor tavaly
márciusban törölték a turnénkat, hatalmas sokként ért, és nehéz volt számomra
feldolgozni. Szeretjük hallani a tömeg és ARMY hangját. Amikor televíziós
programokat és promóciókat készítünk, igazán meglódul a szívünk és egyre jobban
vágyunk utánuk. Ahogyan azt te is említetted, amikor a Let’s BTS-ben a Life
Goes On előadás közben meghallottuk, hogy ARMY az interneten át énekel egy
részt, a tömeg hangjára emlékeztetett minket. Ettől csak még jobban hiányoznak.
Milyen hatással volt rád, hogy tulajdonképpen a BTS-ben nőttél fel?
Fiatalon kezdtem
gyakornokoskodni, akkor kezdtem komolyodni, és az, hogy találkozhattam ezzel a
hat csodálatos, kedves és jó taggal, egy valódi áldás a számomra. Úgy gondolom,
hogy sikerült igazán jó emberré válnom, akit sokan tudnak szeretni. Nagyon
hálás vagyok azért, hogy a többiek, az idősebb tagok, olyan sok visszajelzést adtak
nekem, legyen az pozitív vagy negatív. Hihetetlenül hálás vagyok azért, hogy
találkoztam velük.
Szoktál azon gondolkozni, hogy mi az, ami kimaradt az életedből?
Igaz, hogy nem jártam valami
sokat iskolába, de úgy gondolom, hogy többet nyertem, mint amit veszítettem.
Néha irigy vagyok a barátaimra, amikor együtt mennek szórakozni vagy utazni.
Talán ezek azok a dolgok, amikről lemaradtam. De ismétlem: úgy gondolom, többet
nyertem, mint amit veszítettem.
Ez az elmúlt év esélyt adott neked arra, hogy sokkal hétköznapibb életet
élhess?
Talán nem volt annyi munkánk,
mint azelőtt, és nem is mozdulhattunk ki, de ez még nem jelenti azt, hogy
hétköznapi életünk volt. Ugyanúgy oda kellett figyelnünk arra, amit csinálunk.
Az, hogy nem mehettünk turnézni, nem jelentette azt, hogy nem kellett továbbra
is fejlesztenünk magunkat. Próbáltam új dolgokat megismerni és viszonylag
tevékenyen telt el ez az időszak. Jutott azért idő arra is, hogy igazán
átértékeljem az érzéseimet, és úgy gondolom, hogy emberként is felnőttem.
Sokan neveznek téged „aranynak”, mert
nagyon sok mindenben jó vagy. Korábban is említetted már, hogy ez sok nyomással
is jár, nem igaz?
Sokan azt mondják, hogy
kitűnök, hogy sokoldalú személy vagyok. Persze vannak területek, amikben
kiemelkedő vagyok, de nem hiszem, hogy feltétlenül segít, ha sütkérezem ezekben
a képességekben és ajándékokban. Akkor tudsz igazán fejlődni egy adott
területen, ha tényleg gyakorolsz; amikor valóban minden tőled telhetőt
megteszel, és amikor teljesen elmerülsz benne. Tényleg nem akarok sokoldalú
személyként gondolni magamra. Csak szeretnék keményen próbálkozni és keményen
dolgozni. Természetesen érzek valamilyen nyomást, de ez a nyomás ugyanakkor
arra is ösztönöz, hogy keményebben dolgozzak és a lehető legjobbat nyújtsam abban,
amit csinálok.
Több ügynökség is megkeresett, de RM miatt a Big Hitet választottad. Mit
láttál benne?
Már nem emlékszem pontosan,
hogyan is történt, de egyszerűen csak azt gondoltam, hogy RM igazán király.
Akkor még nem tudtam valami sokat arról, hogy mit jelent énekesnek lenni.
Amikor azonban láttam őt rappelni, arra gondoltam, hogy tényleg nagyon király
és bámulatos. Úgy hiszem, talán a sors irányított hozzá engem.
Már j-hope-pal is beszélgettünk erről: igen
érdekes visszatekinteni a BTS korai stílusára, mind a ruhákat és a zenét
tekintve, és megfigyelni, hogy hova fejlődött. Mi jut eszedbe, amikor a korai
dalokra és videókra gondolsz?
Amikor debütáltunk, vad
sminkünk volt, kihúzott szemek és egyebek, sötét ruhák, igazán kemény ruhák.
Azokban a napokban az ügynökség még viszonylag kicsi volt és nem költhettünk
annyit a megjelenésünkre. Mostanában azonban már nagyon sok időt szánunk rá,
megbeszéléseket tartunk, hogy kiválasszuk a ruhákat és a stílust, ami passzol a
dalokhoz és az albumhoz. A vizuális aspektus nagyon fontos a véleményem
szerint. A dal, a tánc – minden egyedi kis részlet nagyon fontos.
Megosztanád néhány emlékedet arról, hogy milyen volt felvenni a Dynamite-ot?
Azt hittem, hogy jól adom át
azokat a sorokat és jól ejtem ki őket, de ahogy haladtunk a felvétellel és a
gyakorlással, rájöttem, hogy még mindig vannak dolgok, amiken dolgoznom kell. A
kiejtésem nem volt olyan jó. A nyelvem egyszerűen nem tudott ráállni ezekre az
angol szavakra! Minél többet gyakoroltunk és minél többet énekeltük, annál
ismerősebb lett a dal, és sokkal természetesebbé vált. Sok mindent tanultam
belőle.
Az Euphoria című dal egyike a
legjobb pillanataidnak. Tudom, hogy már évekkel ezelőtt volt, de mire
emlékszel, milyen volt megcsinálni?
Kifejezetten szeretem az Euphoriát több másik BTS számmal együtt, mert olyan
hangon szólal meg, ami ott van valahol [félúton] egy nagyon fiatal fiú és egy
nagyon érett férfi hangja között. Ez nehézséget is okozott számomra, amikor
felvettük. Át kellett ültetnem ezeket az érzéseket a felvételbe, és azzal a
gondolattal ugrottam neki, hogy elveszítettem az eredeti hangom
és fogalmam sincs, hogyan énekeljek. Úgy gondolom, ezek az érzések
igazán jól érződnek a felvételen. Miután meghallgattam a teljes számot, azt
gondoltam, hű, igazán jó munkát végeztem.
Milyen művészek vannak rád hatással?
Az egyik tengeren túli turnénk
során lehetőségem adódott elmenni Ariana Grande egyik
koncertjére – ez egy olyan pillanat, ami igazán megmaradt a számomra. Igazán
lenyűgözött a színpadi jelenléte. Ariana igazán kicsi, de a hangereje és az,
amire képes, igazán megindító és tényleg mély benyomást tett rám.
Olyasvalaminek láttam, amit utánozni szerettem volna, amiből tanulni akartam. A
hatására szerettem volna tovább fejlődni és nőni.
Általánosságban próbáltam különféle zenét hallgatni. Meg akartam találni
a hangomat, ezért mindenféle zenét hallgattam, próbáltam énekelni és
megtanulni, ahogy más művészek énekelnek.
A többiek véleménye szerint, amikor elkezdtétek ezt az egészet, félénk
és zárkózott voltál. Mire emlékszel ebből?
[Nevet] A
gyakornokként eltöltött éveink alatt, mindig megvártam, amíg a többiek
elaludtak, és egyedül tettem rendet* az éjszaka közepén. Az idő azonban mindent
megold. Ha hosszú időt töltesz el ugyanazokkal az emberekkel, hatással lesz a
személyiségetekre. A többiek mély hatással voltak rám, és igazán elengedhettem
magam, mert olyan jó emberek. Arra bátorítottak, hogy nyíljak meg nekik és hogy
jó emberré váljak.
[Az eredeti megfogalmazás wash up; ami jelenthet kézmosás/arcmosást/mosakodást
is tulajdonképpen vagy mosogatást, attól függ, hogy brit vagy amerikai angolról
van szó. Itt szándékosan használok egy általánosabb kifejezést.]
Mindazok közül, amit az elmúlt években
tapasztaltál, mi a legőrületesebb pillanat számodra?
Meghódítottuk az amerikai
listák csúcsát, jelöltek minket Grammy-re, mindenféle díjakat kaptunk, ez mind
igazán nagy megtiszteltetés és nagyszerű tapasztalat volt. Életem legjobb
pillanata azonban, a születésemtől a halálomig mindig is az lesz, hogy láthatom
ARMY-t a színpadról. Ez sosem fog megváltozni.
[Az eredeti angol nyelvű cikk itt érhető el.]