JIMIN A MAXIMALIZMUSÁRÓL, A TÁNC IRÁNT ÉRZETT SZENVEDÉLYÉRŐL, A BTS JÖVŐJÉRŐL ÉS ARRÓL, HOGY MENNYIRE HIÁNYZIK NEKI ARMY
[Brian Hiatt; 2021.
május 15.]
Jimin zárkózott személynek tartja
magát, ami meglepetésként érthet bárkit, aki látta a bámulatos kifejezőerővel
bíró táncmozdulatait vagy a pillanatokat, amikor egyszerűen hátra dőlve tökéletesen
eltalálja a magasabb hangokat, mint például a Magic Shopban is. A Rolling Stone
interjúsorozatának második részében Jimin beszélt a maximalista énjéről,
valamint a pandémia éve alatt szerzett tapasztalatairól és a tánc iránti
szenvedélyéről is. Hosszú, megfontolt válaszait a kiadója szöuli irodájából
adta. Fekete, műszőrmés kapucnijú télikabátot és szintén fekete horgászsapkát
viselt, valamint egy fehér maszkot, hogy óvja a tolmácsot.
A rajongók egy része úgy gondolja, hogy a saját
mixtape-eden dolgozol. Tényleg így van?
Ha
teljesen őszinte akarok lenni, még semmi sincs kész vagy előkészítve. Új
dolgokat próbálok ki, igyekszem kihívás elé állítani magam ezekkel az új
dolgokkal. Tényleg nincs semmi konkrét vagy olyan, ami kész lenne arra, hogy
kiadjam.
Mit tanultál meg magadról az elmúlt évben, amit távolt töltöttél
az úttól?
Felismertem,
hogy mindig azt mondjuk az embereknek, hogy igazán szeressék önmagukat és hogy
legyenek erősebbek. Ebben az évben pedig elkezdtem saját magamnak is ugyanezt mondogatni,
és igyekszem meggyőzni magam arról, hogy ez olyasmi, amit észben kell tartanom.
Arra is rájöttem, hogy voltak időszakok, amikor túlságosan ingerült voltam
azokkal, akik körülöttem vannak. Úgy láttam, hogy vissza kell térnem ahhoz, aki
korábban voltam, úgymond állítani egy kicsit a fokozaton, hogy ismét az a személy
lehessek, aki régebben, ha arról van szó, ahogy a környezetemben levőkkel és
saját magammal is bánok. Most már látom, hogy az emberek még a legkisebb
pozitív változásokra is pozitívan reagálnak.
Már nagyjából hét éve élvezhetitek ARMY támogatását. Tavaly
azonban, a pandémia miatt, a némasággal kellett szembenézned. Hogyan szoktad
meg az új helyzetet?
Még
mindig vannak negatív gondolataim a helyzetről. Olyasfélék, hogy: „Miért
vagyunk ilyen helyzetben? Mégis mit csinálunk?” Nem akartam tudomásul venni
vagy elismerni, nem akartam szembenézni azzal, hogy nem találkozhatunk a
barátainkkal és nem csinálhatjuk azokat a dolgokat, mint ahogy azt te is
mondtad, az elmúlt hét évben csináltunk.
Mi inspirált arra, hogy táncolni kezdj, amikor fiatal
voltál és hogyan ismerted fel, hogy tehetséges vagy?
Először
is: sosem gondoltam, hogy tehetséges vagyok a táncban. Viszont elkezdtem szeretni a táncolást, amikor fiatal
voltam. A barátaim javasolták, hogy tanuljunk meg táncolni iskola utáni elfoglaltságként.
Ahogy egyre többet táncoltam, egyre jobban megszerettem és egyre több leckét
vettem. Egyre jobban elmerültem benne. Tanulás közben arra jöttem rá, hogy nem
érzem magam feszültnek, amikor táncolok. Ez a saját helyem volt, ahol egy másik
világba léptem, ahol nem kellett máson gondolkodni. Olyasvalami volt, amiben
igazán el tudtam veszni. Tényleg szabadnak éreztem magam tőle. És nagyon
boldoggá tett. A debütálás után és még most is megvannak bennem ezek az érzések
és érzelmek, a tánc a legjobb válasz.
Nem
szeretsz hibákat véteni. Emiatt meglehetősen szigorú lehetsz magaddal szemben,
nem?
Amikor
debütáltam, én töltöttem a legrövidebb időt újoncként. Úgy gondolom, hogy még
nem álltam teljesen készen és nem voltam magabiztos sem, amikor debütáltunk.
Még mindig vannak hiányosságaim. A rajongók, akik annak szentelik magukat – az
idejüket, az érzéseiket, egyszerűen mindenüket – hogy szeressék és értékeljék
azt, amit csinálok, a mai napig képesek meghatni. És emiatt úgy érzem, hogy
miattuk és az odaadásuk miatt nem szabad hibáznom. Ha arról kérdezel, hogyan
próbálok türelmesebb és elnézőbb lenni saját magammal szemben, azt hiszem ez olyasvalami,
ami a továbbiakban is nehéznek fog bizonyulni a számomra az érzéseim miatt.
Amikor az emberek rámutattak arra, hogy miben kell még fejlődnöm, igazán mérges
voltam magamra. Most már hálás vagyok, ha az emberek rámutatnak azokra a
dolgokra, amin többet kell még dolgoznom. Keményebben akarok próbálkozni
miatta.
Megemlítenél
néhányat a korábbi zenei példaképeid közül?
Sok
előadó volt rám hatással. Külföldi művészek, mint Michael Jackson vagy Usher,
és nagyon sok koreai művész is. Nagyon sokat inspirációt merítettem abból is,
hogy a többieket figyeltem munka közben.
A BE
munkálatai során te voltál a projektmenedzser. Milyen tanulságot viszel tovább
magaddal ebből a tapasztalatból?
Amit
először megtanultam az az, hogy milyen komolyan vették a többiek a zenét és az
album elkészítését. Sok időbe és energiába kerül zenét írni. Amit szintén
megtanultam, hogy nekem is ennyi időt és energiát kellene a zenének dedikálnom,
és meg kellene próbálnom nagyszerű zenét csinálni. Az, ahogyan a többiek részt
vettek a folyamatban és ahogyan együtt dolgoztunk az albumon, nagyon inspiráló
volt számomra.
Sokszor
említettétek már korábban, hogy voltak különbségek a tagok között, ami az évek
során sikeresen át tudtatok hidalni. Beszélnél ezekről a különbségekről?
(nevet)
Olyan sok volt, hogy felsorolni sem tudnám. Különböző személyiségünk volt,
olyan személyiségek, amik összeütköznek. Én, például, egy kicsit lassabbnak,
sokkal inkább szemlélődőnek és zárkózottabbnak tartom magam. És ott voltak
mások, akik gyorsabban szeretnének dolgokat. Sokkal aktívabbak és nyitottabbak.
És néhányan pedig még nálam is lassabbak és zárkózottabbak. Az ilyen
személyiségek között előfordulnak összetűzések. Idővel azonban megértettük,
hogy rendben van, ha különbözünk, hogy néhányan lassabbak, néhányan pedig
gyorsabbak. Néha egyszerűen csak várnunk kell. Néha több kérdést kell
feltennünk. Úgy gondolom, hogy kialakult közöttünk egyfajta megértés egymás
irányába.
Szeretem
a Serendipity című dalt 2017-ből. Igazán bizonyítottál benne énekesként.
Megosztanál néhány emléket arról, hogy milyen volt felvenni?
Az
volt az első alkalom, hogy igazán megpróbáltam kiemelni a hangom árnyalatait,
és nagyon odafigyeltem minden részletére annak, amit a hangommal ki akartam
fejezni. Nagyon nehéz volt mindezt
átültetni a felvételbe. Igazából csak arra emlékszem, hogy milyen nehéz volt a
felvételezés, mert annyira biztosra akartam menni, hogy minden részletre
odafigyelek, hogy biztosan minden kifejezésre kerül a dalban.
Szeretnél
még akkor is a BTS tagja lenni, amikor 40 éves leszel?
Nem hiszem, hogy valaha is igazán
elgondolkodtam volna azon, hogy nem vagyok ennek a csapatnak a része. Nem tudom
elképzelni, mihez kezdenék egyedül, hogy mit csinálnék a csapat nélkül. Már a
debütálás előtt is az volt a célom, hogy tovább dolgozzak ezekkel az
emberekkel, hogy tovább énekeljek velük. Amikor majd idősebb leszek és
szakállat növesztek, nos, szeretném azt gondolni, hogy végül, amikor már túl
öreg vagyok ahhoz, hogy táncoljak, csak ülni fogok a színpadon a többiekkel és
énekelni és a rajongókat szórakoztatni. Beszélgetni a rajongókkal. Úgy hiszem,
ez nagyszerű lenne. Szeretném olyan sokáig folytatni, ameddig csak tudom.
fordította: lin