J-HOPE ARRÓL, HOGY MILYEN VOLT FELNŐNI
A BTS TAGJAKÉNT, A KÖVETKEZŐ MIXTAPE-RŐL ÉS SOK MÁSRÓL
[Rolling Stone interjú; Brian Hiatt; 2021.
május 14.]
A BTS számos híres
rajongójának egyike maga James Corden,
a Late Late Show házigazdája, akinek a véleménye
szerint a csapat lényegében “a jóra vezető erő”. A gödröcskés mosolyával,
barátságos viselkedésével és tüzes színpadi kisugárzásával a 27 éves rapper,
táncos, dalszerző és producer j-hope testesíti meg a csapat alapvető jóságának
és elsöprő tehetségének a kombinációját, még a színpadi neve is, amit saját
maga választott ki, pozitivitást sugároz.
Az interjúsorozat
első részében, amit a Rolling Stone a BTS hét tagjával készített, j-hope
visszaemlékezett a csapat korai napjaira, beszélt a saját zenei jövőjéről és
sok másról is. A csapat kiadójának, a HYBE alá tartozó Big Hit [Music] szöuli
székhelyének egyik stúdiójából jelentkezett be; olívazöld kabátot és fehér
pólót viselt. Az energiája a szinte könyörtelenül vidám televíziós interjúihoz
képest visszafogott volt, de a hatalmas mosolya sosem ment messzire.
Ébredés
után rögtön jönnöd kellett vagy volt lehetőséged valami másra is ma reggel?
Használtam a mosdót! [nevet]
Mit tanultál meg magadról a pandémia éve
alatt?
Lehetőséget adott
arra, hogy felismerjem, milyen értékes is a mindennapi életünk. El kellett
gondolkodnom azon, merre is kellene haladnia az életemnek, és hogyan kellene
megőrizni a nyugalmamat és fókuszálni még ilyen időkben is. Az önvizsgálat
időszaka volt.
Milyen következtetést vontál le ebből az
önreflexióból?
Arra jutottam,
hogy tennem kell azt, amihez a legjobban értek. Az idő megy tovább és az élet
is tovább folytatódik, nekünk pedig tovább kell zenélnünk és előadnunk. Arra
gondoltam, hogy olyan zenét kell írnom, ami képes vigaszt nyújtani és reményt
adni másoknak. És tudod, mi is csak emberek vagyunk, mint mindenki más.
Ugyanúgy érzünk, mint mások. Szerettünk volna olyan zenét csinálni és olyan
előadásokat bemutatni, ami megmozdít valamit az emberekben és amiből erőt
tudnak meríteni.
Amit most
mondtál, a Life Goes
On üzenetére
emlékeztet engem, ami egyébként egy gyönyörű dal.
Azon
gondolkoztunk, hogy mi az, amit mi megtehetnénk
ebben az időszakban, a COVID pandémia alatt – ebből született meg az a szám.
Azokról a történetekről szól, amiket egy ilyen időszakban tudunk elmondani.
Mindez arra ösztönzött minket, hogy mélyen elbeszélgessünk egymás között a
többiekkel arról, mit érzünk. Úgy érzem, ez egy fontos dal.
Néhány
dalszövegedben felfedted, hogy a mosoly mögött, amiért mindenki odáig van, néha
a szomorúság is ott bujkál. Hogyan tudod egyensúlyban tartani a pozitivitást,
amit a világnak mutatsz, és azokat az összetettebb érzelmeket, amiket a
mindennapi életed során tapasztalsz?
A dolgok igazán
különböznek attól, ami korábban volt. Egyszerűen csak próbálom azt mutatni, aki
valójában vagyok. Úgy érzem, számomra ez a legkényelmesebb. Mindenkinek van más
oldala is, mint amit megmutat. Természetesen előadóként van rajtam némi teher
és nyomás, de elfogadom őket azoknak, amik. Igyekszem azt kifejezni, hogy le
fogom gyűrni ezeket a nehézségeket.
Ha pedig kiadom magamból ezeket a
dolgokat, az egyfajta vigaszt is nyújt számomra. Amióta csak előadók vagyunk,
folyamatosan kommunikálunk a rajongóinkkal, de azt hiszem, mostanra ez is sokkal
természetesebbé és kényelmesebbé vált. Azelőtt jóformán csak a dolgok derűs
oldalát mutattuk meg nekik, a szebbik oldalunkat. A nevem j-hope [hope
jelentése remény], ezért igyekeztem a legjobbat mutatni a többiekről és saját
magamról is. Az idő azonban múlik, nem érezhetünk örökké ugyanúgy, és
természetesen én is megtapasztaltam más érzéseket is. Megpróbáltam ezeket az
érzéseket a zenémen és a beszélgetéseken keresztül átadni, igazán szépen
kifejezésre juttatni.
Az egyik ilyen dal az Outro: Ego. Mire gondoltál, miközben dolgoztál
rajta?
Az a szám tényleg
az önreflexióról szól, azt vizsgálja, ki vagyok én, az egóm, ahogy azt a cím is
sejteti. Jung Hoseok [j-hope valódi neve], életéről szól, egyénként – és j-hope
életéről. Arra a következtetésre jutottam az önvizsgálatot követően, hogy
hiszek önmagamban, hiszek abban, aki vagyok, és ez az én önazonosságom. Ezek
azok a kihívások, amelyekkel szembenéztem már és amivel jövőben is szembe fogok
nézni, és új dolgokat fogok tenni, miközben arra támaszkodok, aki vagyok.
2018-ban
kiadtad a Hope World című mixtape-edet, ami meglehetősen
nagy művészi mérföldkövet jelent. Melyek a kedvenc emlékeid az album
munkálataival kapcsolatban?
Tudod,
visszatekintve, azt hiszem nagyon tiszta, ártatlan és gyönyörű, hogy azokban az
időkben ilyen zenét tudtam írni. Most, amikor zenét írok, lehetőségem van
visszatérni azokhoz az érzésekhez, és arra gondolok: Ó, azok az idők vannak a
legnagyobb befolyással a zenére, amin most dolgozom. A mixtape-nek köszönhetően
sok tapasztalatot szereztem; és sokat formált azon az irányon is, amerre
előadóként és zenészként menni szeretnék. Szeretnék a továbbiakban is zenét
írni és olyan zenét mutatni az embereknek, ami[nek a stílusa] egyedi, ami csak
j-hopre-ra jellemző.
Milyen gondolataid vannak a második válogatáslemezeddel
kapcsolatban?
A jelenlegi célom
az, hogy inspirációt gyűjtsek és jó zenét csináljak. Még semmi sincs eldöntve,
úgyhogy csak írom tovább a zenéket. Nem hiszem, hogy a saját zenei stílusom
nagy változáson megy majd keresztül, de gondolom, sokkal érettebb lesz.
Megpróbálok olyan történeteket felvenni, amiket igazán el akarok mesélni a második mixtape-en.
Nemrég
adtad ki a Hope
Worldön
szereplő egyik dal, a Blue Side teljes verzióját. Készen volt egész
végig, vagy csak mostanában fejezted be?
Akkor még nem volt
kész teljesen, mindig csak ott motoszkált a fejemben, hogy vissza kellene térni
ahhoz a dalhoz és megcsinálni úgy, ahogy mindig is elképzeltem. Azt hiszem,
talán két hete vagy egy hónapja jutottam el végre odáig, hogy azt
érezzem, be akarom fejezni ezt a számot.
Mint ahogy korábban is említettem, tényleg igazán elmerengek azokon az
érzéseken, amiket a mixtape készítése során érzek, és akkor kezdtem el dolgozni
a Blue Side-on is. Szeretek jópofa koncepciót kitalálni
az albumhoz, éppen ezért több művésszel is együtt dolgoztam, ami igazán jó
eredményhez vezetett a véleményem szerint.
Sosem rappeltél, mielőtt gyakornokoskodni kezdtél. Nyilvánvalóan hosszú
utat tettél meg azóta és meglehetősen komoly tudásra tettél szert közben –
milyen volt a tanulás folyamata?
Még mindig azt
gondolom, hogy vannak hiányosságaim. Továbbra is hosszú út áll előttem, még sok
mindent kell megtanulnom. Meg kell találnom a saját egyedi stílusomat. Úgy
gondolom azonban, hogy a többieknek köszönhető az, hogy képes voltam eljutni
idáig. Amikor gyakorolni kezdtem, csak rapperek voltak [abban] a csapatban.
Úgyhogy amikor beléptél a házba, csak azt lehetett hallani, hogy mennek a
kemény ütemek. Mindenki szabadstílusban rappelt. Nem volt egyszerű kezdetben,
de igazán keményen dolgoztam azon, hogy alkalmazkodni tudjak az új
környezethez. Szerettem azokat az időket, jó emlékeim vannak róla, és igazán
jól éreztem magam.
Nagyon fiatal voltál, amikor gyakornok lettél. Milyen volt a BTS tagjaként
felnőni?
A gyakornoki idő
alatt az életem nagyon távol állt az átlagostól. Más srácok, a barátaim,
elvégezték az iskolában az iskolai feladatokat, tanulmányi kirándulásokra
jártak és mindenféle emléket szereztek diákokként. Persze, én választottam ezt
a karriert, a saját utamat, és ehhez fel
kellett adnom ezeket a dolgokat. Talán jobban kellene sajnálnom, hogy nem éltem
át mindezt, de a saját álmaimat hajtottam. Csodálatos élmény volt, amikor
gyakornokként találkozhattam a többiekkel, elképesztő, hogy hét ennyire
különböző ember képes volt egy csapattá formálódni. Szeretném megköszönni
azoknak a srácoknak, néha igazán visszavágyódom azokba az időkbe.
Mire
gondolsz a BTS első videóira visszanézve, ahol
mindegyikőtöknek meglehetősen kemény imázsa volt még?
Amikor kiadtuk
a No More Dreamet, a zenénk az előítélet és az elnyomás
elleni küzdelmet testesítette meg. Természetesen ezek az értékek a stílusban és
a vizuális részletekben is visszaköszöntek, amikor megjelent a videó. Akár azt
is mondhatnánk, hogy abban a pillanatban az volt az identitásunk és az imázsunk
is. Nem maradhatunk azonban örökké változatlanok. Az idő múlásával
elkerülhetetlenül változnak dolgok és a trendek, a saját zenei irányzatunk is
változáson ment keresztül. Figyelembe vettük, milyen hatások érnek minket,
ideértve természetesen a közönségünket is. Ezek a hatások vezettek minket a
zenei stílusunkon és a koncepciónkon jól érzékelhető változás felé.
Sokszor említettétek már, hogy miután
összeálltatok, sok konfliktusotok adódott amiatt, hogy mindannyian eltérő
háttérrel és értékrendszerrel érkeztetek. Milyen kiemelkedő különbség okozott problémát
kezdetben?
Egyszerűen csak
nagyon különböztünk egymástól, emiatt voltak kínos pillanatok. Eltelt egy kis
idő, mire hozzászoktunk. Együtt éltünk, ugyanakkor biztosítani kellett, hogy
mindannyiunknak meglegyen a saját személyes tere. Megtanultuk megérteni
egymást, és most már olyan régóta vagyunk együtt, hogy kialakult köztünk
egyfajta harmónia, egyfajta megértés a másik felé, és ez az, ami lehetővé teszi
azt a csapatmunkát, ami nálunk van. Mindannyiunknak megvan a maga szerepe és
feladata a zenét tekintve, úgyhogy igyekszünk segíteni egymást abban, amit
csinálunk, és abban is, hogy még jobbá válhassunk.
[Az eredeti angol
nyelvű cikk itt érhető el.]