HOGYAN ÍRTA ÁT
HÉT FIATAL SZUPERSZTÁR A ZENEIPAR SZABÁLYAIT ÉS VÁLT A VILÁG LEGNAGYOBB
BANDÁJÁVÁ?
[Rolling Stone interjú; Brian Hiatt; 2021.
május 13.]
– Ez egy nagyon
komoly és mély kérdés – mondja RM, a világ legnépszerűbb bandájának 26 éves
vezetője. Egy kis szünetet tart, hogy gondolkodhasson. Utópiáról és
disztópiáról beszélgetünk, és arról, hogy a csapata, a hét elképesztően
tehetséges tagból álló, megállíthatatlan BTS határokat ledöntő, hegemóniát
legyőző világsikere egy futó pillantásnak tűnik egy új és jobb világból, egy
olyan összekovácsolódott 21. századból, ami beváltotta a hozzá fűzőtt ígéreteket.
A BTS szinte
mágikus karizmája; a műfaji határokat visszautasító, ravaszul megírt, mégis
személyes zenéje; sőt még a nem mérgező, lezser, intenzív férfias jelenlétük is
– minden egyes kis részlet betekintésnek hat egy ragyogóbb, reményteli jövőbe. RM
jelenleg épp azon gondolkodik, hogy ez az egész milyen éles kontrasztban áll
azzal a sötét környezettel, ami körülveszi őket, mint az a horrorisztikus
Ázsia-ellenes diszkrimináció- és erőszakhullám, amit mostanában világszerte
tapasztalni lehet.
– Kívülállók
vagyunk – kezd bele RM –, és megjelentünk az amerikai zeneiparban, és élveztük
ezt a hihetetlen sikert. – 2020-ban, hét évvel a karrierjük kezdetét
követően a BTS első angol nyelvű kislemeze, az ellenállhatatlan Dynamite, elérte az első helyet [a Billboard Hot
100-on], ami olyan egyedülálló sikernek számít, hogy még Dél-Korea
miniszterelnöke, Moon Jae-in is kifejezte a gratulációját egy nyilatkozatban.
Dél-Korea már hosszú ideje sokat fektet az országhatárokon túlnyúló és
rendkívüli méreteket öltő kulturális sikerekbe, amit koreai hullámnak is
neveznek.
– Természetesen
nem utópiában élünk – folytatja RM. – Megvan a fényes oldal, de mindig lesz
árnyékos is. Hiszünk abban, hogy mindent, amit teszünk – és a létezésünk
önmagában is – hozzájárul ahhoz a reményhez, hogy egyszer magunk mögött hagyjuk
ezt az idegengyűlöletet, és mindezeket a negatív gondolatokat. Igen, az
idegengyűlölet létezik, ugyanakkor rengetegen vannak azok is, akik hihetetlenül
elfogadók. A tény, hogy képesek voltunk sikereket elérni az Egyesült Államokban
önmagában is jelentős.
RM jelenleg egy akusztikus szempontok alapján kialakított szobában van a kiadója székházában Szöulban; egy fehér orvosi maszkot visel elővigyázatosságból a közelben ülő fordítóra való tekintettel, illetve egy fekete horgászsapkát és egy fekete pulcsit a Los Angeles-i luxus márkától, a Fear of Godtól. RM már számtalanszor elmagyarázta az amerikai beszélgetőműsorokban, hogy a Jóbarátok sorozat segítségével tanult meg folyékonyan beszélni angolul. Amikor azonban a beszélgetés túl összetetté válik, igénybe veszi a fordító segítségét.
RM szereti a
komplex dolgokat. Egy elit egyetemre akart bekerülni, mielőtt a hip-hop iránti
szeretete, amit elsősorban az Epik High nevű
koreai csapatnak köszönhető, eltérítette őt a hírnév felé. Bang Si-hyuk, a
nagybácsiként viselkedő, ám komoly producer, aki a BTS kiadóját, a Big Hit Entertainmentet (most: HYBE) megalapította,
RM-et szerződtette le először még 2010-ben, és a rapper tehetsége és vonzereje
köré építette fel a BTS-t.
– Amikor először
találkoztam RM-mel – mondja Bang –, és megismertem a zenei tehetségét és a
gondolkodásmódját is, azt éreztem, hogy mindenképpen segítenem kell neki, hogy
elismert előadóvá váljon.
A BTS 2013-as
debütálásakor a Big Hit egy hátrányos helyezben levő startup volt csak a
dél-koreai zeneiparban, amit akkor három nagy cég dominált. (Bang korábban
producer volt az egyiknél, a JYP-nél.) A BTS
sikerének köszönhetően a HYBE egy olyan nagy, nyilvánosan működő
részvénytársasággá tudta kinőni magát, hogy még azt az amerikai céget is fel
tudta vásárolni, ami Ariana Grande és Justin Bieber mögött állt.
– Mindig olyan
célokat és színvonalat szabtunk meg, amelyek talán irreálisnak tűnnek, aztán
minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy olyan közel kerüljünk hozzájuk,
amennyire csak tudunk – mondja Bang. – Ez még mindig így működik.
A meghallgatások
és a tagfelvétel folyamata hosszúra nyúlt, és végül hat csapattagot
eredményezett RM mellé: két másik rappert, SUGA-t és j-hope-ot, valamint az
énekeseket: Jung Kookot, V-t, Jimint és Jint. Jung Kook a csapat legfiatalabb
tagja, akinek számtalan tehetsége közül az egyik a kivételesen kifejezésteljes
tenorja. Jung Kookot több ügynökség is megkereste ajánlatokkal, de RM miatt a
Big Hitet és a BTS-t választotta.
– Egyszerűen csak
úgy gondoltam, hogy RM menő – mondja Jung Kook. – Nem tudtam valami sokat
arról, hogy mit jelent énekesnek lenni. Amikor láttam őt rappelni, tényleg azt
gondoltam, hogy RM elképesztően király. Talán a sors irányított hozzá.
SUGA és j-hope
csatlakozott RM-hez először, amikor még Bang egy hip-hop csapatban
gondolkozott. (Akkoriban több más rapper jelölt is velük volt, de végül őket
énekesekre cserélték és a BTS sokkal inkább egy pop hibrid csapat lett.)
SUGA, aki szintén
szereti az Epik High-t, valamint az amerikai
rappereket, például T.I.-t is, már
tapasztalt rapperként csatlakozott annak ellenére, hogy a szülei nem voltak
elégedettek a döntésével.
– Nem értették a
rap zenét – mondja SUGA. – Természetes, hogy nem támogatták azt, amit csinálok.
Emiatt is dolgoztam még keményebben, mert volt mit bizonyítanom.
A 2016-ban kiadott
szóló számában, a The Lastben
(amit Agust D-ként jegyez), SUGA vallott a küzdelmeiről az
OCD-vel, a szociális szorongással és a depresszióval szemben.
– Most jól érzem
magam – mondja. – A negatív érzések viszont mindig jönnek-mennek. Ezek az
érzések nem olyan dolgok, amiket el kellene rejteni. Beszélni kell róluk,
kifejezni őket. Függetlenül attól, hogy mit is érzek az adott pillanatban,
mindig készen állok rá, hogy kifejezzem az érzéseimet.
A csapat
legvidámabb személyiségeként j-hope-ot minden tag szereti.
(– J-hope simán jelöltethetné magát a
világ elnökének – tartja V.
– Legalább hat szavazatot már kapna tőlünk – teszi hozzá RM.)
J-hope elképesztő
táncos és meglepően agresszív rapper, ami még az gyakornokként eltöltött
napjaihoz vezethető vissza.
– Amikor először
gyakorolni kezdtem, minden tag rapper volt – magyarázza. – Úgyhogy amikor
beléptél a házba, csak azt lehetett hallani, hogy mennek a kemény ütemek.
Mindenki szabadstílusban rappelt. Nem volt egyszerű alkalmazkodni hozzá
kezdetben.
Jinre, aki a
színészet területén volt jártas, az utcán figyelt fel a Big Hit egyik
munkatársa Jin hihetetlen jóképűségének köszönhetően. Jin szeret a kinézetével
viccelődni; és a zenei képességeit elképesztő szintre fejlesztette.
– Csak, hogy
tudjátok, mindenki megőrült attól, hogy milyen jól nézek ki – mesélte az egyik
dél-koreai szórakoztató műsorban tett legutóbbi látogatásával kapcsolatban.
Ennek ellenére Jin meghatóan bizonytalanná tud válni. – Sok területen vannak
hiányosságaim – mondja. – A többiek megtanulnak egy koreográfiát és rögtön
képesek jól táncolni a zenére, de nekem ez nem megy. Éppen ezért még
keményebben dolgozok rajta, hogy ne húzzam vissza a őket vagy hogy ne legyek
teher [a számukra].
V, aki rajong a
jazzért, a komoly zenéért és Elvis Presley-ért, a határozott baritonjával
véletlenül lett a Big Hit gyakornoka, amikor elkísérte az egyik barátját egy
meghallgatásra. V a BTS „titkos tagja” volt, aki sosem jelent meg a kamerán a
vlogok végtelen sorában vagy a többi online promócióban, ami a BTS debütálását
(2013 június) megelőzte.
– Nem igazán értem
– mondja, most nevetve. – Miért kellett ez? Miért ez volt a koncepció? Tényleg
fogalmam sem volt.
(Bang kicsit
késve, de választ ad a kérdésekre: Szükségünk volt egy momentumra, hogy
bejelentsük: a BTS végre teljes. V a megjelenését és a személyiségét tekintve
is hihetetlen vonzerővel bírt, emiatt úgy gondoltam, hogy hatásos lenne, ha őt
mutatnánk be utoljára. A stratégia jól működött mind a csapat imázsának
kialakításában, mind pedig abban, hogy minden tag benyomást tegyen [a
rajongókra].)
Jimin egy virtuóz,
gyakorlott táncos, aki a BTS katalógusában található jónéhány, már-már lehetetlenül
magas hangért felelős. Maximalista típus.
– A tánc a saját
világom volt, a saját helyem – mondja Jimin, aki úgy érzi hibátlan előadásokat
kell nyújtania a BTS rajongói számára.
Nagyon mélyen kötődik a csapathoz.
– Különböző
emberek voltunk, akik összegyűltek – meséli Jimin. – Kezdetben természetesen
sokat vitatkoztunk, de annak köszönhetően, hogy ilyen hosszú időt töltöttünk
együtt, már azokat a dolgokat is megszerettem, amiket korábban nem kedveltem a
többiekkel kapcsolatban. Az együtt töltött idő tényleg közel hozott minket
egymáshoz, mintha egy család lennénk. Nem számít, hova megyek, mindig akad
hely, ahová visszatérhetek. Pont ezt érzem a csapatunkkal kapcsolatban is.
RM komolysága
talán nehezen illeszthető össze a korábbi színpadi nevével (Rap Monster), amit
2017-ben rövidített le hivatalosan. Az interjúiban olyanok emberektől idéz, mint Nietzsche vagy
az absztrakt művészetéről híres Kim Whan-ki, a születésnapját pedig azzal
ünnepelte, hogy közel 85 000 dollárt adományozott egy múzeumi
alapítványnak, hogy támogassa a ritkaságnak számító szépművészeti könyvek
újranyomtatását. RM és SUGA dupla vagy akár tripla jelentéssel töltik meg a szövegeiket,
ami még olyan amerikai hip-hop előadókat is lenyűgözne, akik korábban nem
gondoltak túl sokat a BTS-ről.
A BTS-re jellemző,
hogy előszeretettel vesznek elő nehéz témákat; az egyik albumot a jungi
pszichológia köré építették fel, a 134340 c.
számukban romantikus metaforaként használták fel azt, hogy a Plútó elveszítette
a besorolását, mint bolygó; a zenei videóik pedig egy folyamatosan kibontakozó
történet labirintusává állnak össze. Még a dalok közötti beszélgetéseik is
szokatlan mélységgel bírnak.
– Mindannyiunk
szívében vannak galaxisok – mondta egyszer RM a rajongóknak. – Még az
édesapáméban is, aki minden nap dolgozik. Az édesanyáméban is, aki
ingatlanügynök. És a kishúgoméban is. Még az utcákon levő kóbor kutyák és
macskák szívében is. Vagy a földön heverő kövekében… de vannak néhányan, akik
erre nem jönnek rá egészen a halálukig. (Később részt vett a 2019-es
Mikrokosmos című dal megírásában, aminek hasonló a témája.)
Nem szokatlan azt
látni, hogy a BTS tagjai könnyeket ejtenek, miközben a rajongókhoz beszélnek a
színpadon. Ez azzal együtt, hogy jól érzik magukban sminkben és a különféle
árnyalatú hajszíneikkel is, a férfiasságról kialakult merev koncepció ösztönös
elutasításáról árulkodik.
– Az, hogy mi számít férfiasnak, egy idejét múlt koncepció – taglalja RM. Nem az a célunk, hogy ledöntsük. Hálásak vagyunk azonban, ha pozitívan befolyásoljuk. Olyan időkben élünk, ahol nem kellene ilyen címkéket vagy korlátokat használnunk.
A karrierjük
elején a No More Dream és a N.O. című kislemezeiken a BTS a dél-koreai
fiatalság frusztráltságáról beszélt, akik folyamatosan nyomás alatt állnak és
versennyel kell számolniuk az iskolában és a munkaerőpiacon egyarátn. (A BTS
egy hagyományt folytatott ezzel: Seo Taiji and Boys,
akik a fiúk egyik elődjének tekinthetők a K-Popban, hasonló témát választottak
az 1990-es évek elején, miközben az akkori amerikai hip-hop és R&B
elemeiből építkeztek, mint ahogyan azt a BTS is teszi manapság – Taiji
csapatának első kislemeze nem titkoltan a Public Enemy Bring the Noise című számán alapul.) A BTS tagjai
azóta már megtanulták, hogy az eredeti üzenetüknek, valamint a későbbi
szövegeiknek köszönhetően, amelyek az identitás, az önelfogadás és önszeretet,
illetve a mentális egészség témáját és sok másikat járják körbe, egy globális
generáció hangjává váltak – szó szerint: már kétszer is felszólaltak az ENSZ
Közgyűlésén.
– Nem azért írtuk
meg azokat a dalokat és üzeneteket, mert tudtuk, hogy milyen az oktatási
rendszer az Egyesült Államokban vagy bárhol másol – mondta RM. – Tinédzserek
voltunk akkor. Voltak dolgok, amiket el tudtunk mondani, az alapján amit
éreztünk, vagy amit az iskolai észszerűtlenségek miatt tapasztaltunk, és a
bizonytalanság, a félelemek és a szorongás alapján, ami ott él a
tinédzserekben. A gondolatok és az érzelmek pedig nem csak Koreában, hanem az
Államokban és Nyugaton is rezonáltak a fiatalokkal.
A BTS teljes neve,
a Bangtan Sonyeondan fordítása „golyóálló
cserkészfiúk”, és az ötlet abból a gondolatból származik, hogy a fiatalság
barátai és védelmezői lesznek – egy közel spirituális szinten. (Később
kijelentették, hogy a BTS a Beyond The Scene-t
is jelöli. [magyarul: színfalak mögött])
– Nem akartam,
hogy ál-idolok legyenek – mondta korábban Si-hyuk. – Egy olyan BTS-t akartam
létrehozni, akire közeli barátként tekintenek.
Decemberben a BTS
egy másik száma, a Life Goes On is
első helyezést ért el az amerikai toplistákon. A Life Goes On egy sóvárgó ballada, ami a
pandémiára adott popos válasz. A dal majdnem teljes egésze koreai nyelvű,
emiatt keveset játszották az amerikai rádiók; a listás helyezését a
streamelések és a vásárlások eredményezték, de még a nyilvánvaló igény sem volt
elég ahhoz, hogy a rádiók megfontolják a játszását. RM még mindig reménykedik
abban, hogy ez a fal majd leomlik.
– Ha úgy érzik,
úgy gondolom, fognak változtatni – mondja. – Az akadályok folyamatosan
leomlanak. És ez tovább folytatódik majd.
Eközben a BTS egy
újabb angol nyelvű kislemeze követi a Dynamite-ot:
a Butter, ami május 21-én jelenik meg. A könnyed Dynamite-hoz hasonlóan a Butternek sincs nehéz mondanivalója. Egy tiszta,
rafinált dance-pop ünneplése Bruno Marsnak még mindig a retró keretein belül,
némi Jam and Lewis-féle szintetizátor hangzással megfűszerezve és olyan
promóciós dicsőítéssel, mint a „sima/könnyed, mint a vaj” vagy „szupersztár
ragyogás”.
– Energikus –
mondja róla RM. – És nyárias. Dinamikus előadással.
Még több zenére
számíthatunk azonban: számos nyugati dalszerző, aki korábban már dolgozott
együtt a csapattal, jelenleg is kapcsolatban áll a BTS-szel új számok miatt.
A BTS-nek
meghatározó szerepe van a saját zenéjük megírásában, ezzel pedig mindig is
kitűntek a K-pop hagyományai mentén működő csapatok közül, és ami azt illeti
még az amerikai popipar nagy részében is. (Az ARMY néven ismert rajongók között
heves vitákat okoz a kérdés, hogy BTS a K-pop része-e. Sokak szerint a csapat
már túlnőtt ezen a címkén.)
– Egyediek és
eredetiek – mondja a Late Late Show műsorvezetője, James Corden, aki maga is a rajongójuk, és már
többször is meghívta őket a műsorába 2017 óta, amit a BTS el is fogadott. –
Sosem érezni azt, hogy egy gépezet részei lennének. Ők maguk a gépezet.
RM és SUGA évek
óta dolgoznak producerként, SUGA számos dalt írt már más előadóknak. A tagok
saját közreműködése mellett a dalszerzés és egyéb folyamatok mind a Big Hiten
belül zajlanak Si-hyuk és egy producerekből és dalszerzőkből álló csapat
közreműködésével. 2017 óta több nyugati dalszerző és producer is bekapcsolódott
a folyamatba, de az ő hozzájárulásuk is a csapatmunka részét képezi.
A vezető producer,
Pdogg válogatja ki a legjobb dallamokat és részeket az alkotók munkái közül,
akik a világ különböző pontjain dolgoznak.
– Megkapjuk a
visszajelzést és olyasmit mondanak: szerettük ezt a részt, amit írtál – mondja
August Rigo, egy fülöp-szigeteki-kanadai dalszerző, aki a 2020-as Black Swan és On című
kislemezeken dolgozott. – Aztán jön ez a verze és ez a rész, amiben nem vagyunk
biztosak. Olyan ez az egész, mintha egy kirakóst tennénk össze a BTS-szel
együttműködve. Nincs kész két nap alatt. Nem, két-három hónap kell hozzá és
akár hat-hét változtatás.
Legalább egyszer
előfordult már, hogy a BTS tagjai kerestek maguknak közreműködőket. Miután a
brooklyni duó, a Brasstracks hallotta az egyik
dalukat a BTS egyik videójában, ahol betekintést engedtek a színfalak mögé, és
írtak is róla egy tweetet, a Big Hit felvette velük a kapcsolatot.
– A következő
pillanatban kaptunk egy e-mailt azzal, hogy „Hé, ezt csináljuk és ilyet
keresünk” és „a BTS-nek igazán tetszik, amit
csináltok” – mondja Ivan Jackson, a Brasstracks duó egyik fele, aki korábban már
dolgozott együtt Mark Ronsonnal és Chance the Rapperrel. – Úgy gondolom, a földön tartják
a fülüket. Mi nem vagyunk nagy producerek. Nem egy Timbalandet kaptak. – Brasstracks végül
a Dis-ease című számon működött közre, amihez Pdogg és egy másik producer, Ghstloop adta a bridge-et. – Nagyszerű
együttműködés volt – mondja Jackson.
A Dynamite, aminek a producere az Egyesült Királyságban
élő David Stewart (nem az Eurythmics pasas), és amit
Stewart és a dalszerző partnere, Jessica Agombar, egy
másik brit írt, kivételt képez. HYBE elhíresztelte, hogy a BTS készen áll egy
angol nyelvű kislemezre, és a BTS és a kiadójuk pedig kiválasztották a számot
azok közül, amik beérkeztek.
– A Dynamite nem jelent volna meg, ha a BTS a
terveknek megfelelően turnéra indult volna – mondja Si-hyuk. – Azért esett a
választás erre a projektre, hogy a pandémiára adott reakcióként kissé feldobja
a hangulatot. Úgy gondoltam, illik a BTS-hez, és hogy a trendi hangulatát
jobban átadná, ha angolul énekelnék.
A BTS elfoglalta
magát a stúdióban a tavalyi évben, először a Dynamite, majd
pedig a novemberben kiadott album, a BE munkálataival,
ami az egész karrierjük legérettebb és legkiforrottabb munkája, és amin a Life Goes On is helyet kapott. Ennek ellenére
2020-ban volt a legtöbb szabadidejük azóta, hogy leszerződtek a Big Hithez
gyakornokokként. Viccelődve meséltek arról évekig, hogy milyen kevés idejük jut
aludni. Tavaly végre pihenhettek egy kicsit; mindannyian úgy beszélnek erről az
időszakról, mint az önfelfedezés és az önvizsgálat hónapjai. SUGA, aki évek óta
küzdött a vállsérülésével, amit még egy autóbalesetben szerzett a gyakornoki
ideje alatt, végre lehetőséget kapott arra, hogy megműttethesse a sérülést.
– Volt idő – vallja be SUGA –, amikor nem tudtam teljesen
felemelni a karomat mozdulat közben koncerten.
A kötelék a BTS és
ARMY között valódi, és a fiúk őszintén hiányolták a rajongókat és azt is, hogy
úton legyenek.
– Amikor
csinálhattuk meg a turnét, mindenki érezte a veszteséget, egyfajta tehetetlenséget
– mondja Jin. – Mindannyian szomorúak voltunk. Eltartott egy ideig, amíg
képesek voltunk túllépni ezeken az érzéseken.
– ARMY és a tömeg
hangja olyasvalami, amit szeretünk – folytatja Jung Kook. – Egyre jobban és
jobban hiányoljuk. És egyre jobban és jobban vágyódunk utána.
A BTS pont olyan
szenvedélyesen pártfogolja ARMY-t, mint ahogyan a rajongóik támogatják őket.
– ARMY sokkal
megfontoltabb, mint mi – mondja RM. A rajongók újra és újra bebizonyítják, hogy
méltók a bizalomra, amit a BTS-től kapnak; professzionális filmeket készítenek,
kutatási és fordítási projekteken dolgoznak, és együtt még azt az egymillió
dollárt is kiegészítették további egymillió dollárral, amit a BTS adományozott
a BLM mozgalom számára, mindössze 25 óra alatt.
A csapat létezése
óta a BTS egyik tagja sem ismert el semmilyen romantikus kapcsolatot, noha
közülük többen is bevallottan szereztek tapasztalatot ezen a téren, mielőtt
leszerződtek. A hivatalos verzió szerint túl elfoglaltak. Néhányan úgy
gondolják, a BTS tart a rajongók reakciójától a témával kapcsolatban, de SUGA
például elutasítja ezt az ötletet.
– Gondom van azzal, hogy értelmezzen ezt a kérdést – mondja. – ARMY egy változatos összetételű csoport. Egy ilyen feltételezett helyzetben egy részük elfogadná, egy részük pedig nem. Akár randizásról van szó, akár másról, mindannyian különböző egyének és másképp fogják fel a dolgokat.
2018-ban a BTS a
szerződésük megújításáról tárgyalt Si-hyuk ügynökségével és újabb hét évre
szerződtek le egy csapatként. A folyamat részeként pénzügyi érdekeltséget
kaptak a HYBE-nál.
– Igen
jelentőségteljes az – beszélt róla RM –, számunkra és az ügynökség számára is,
hogy valódi partnerekként ismerjük el és fogadjuk el egymást. A Big Hit sikere
a mi sikerünk is, és a mi sikerünk pedig a Big Hit sikere is egyben. – Ez egy
több millió dolláros nyereséget is jelentett a csapat számára, amikor HYBE
tőzsdére ment tavaly. – Ami nagyon fontos – ismeri el RM vigyorogva.
Azonban egy olyan
verem is vár a BTS-re, amivel minden dél-koreai fiúbandának szembe kell néznie:
az Észak-Korea és Dél-Korea között húzódó feszültség miatt a férfiaknak be kell
vonulniuk a seregbe egy 21 hónapos szolgálatra legkésőbb a 28. születésnapjukig.
Jin december 4-én töltötte be a 28-at, de még abban a hónapban a kormány
jóváhagyott egy törvénymódosítást, ami haladékot adott neki: „Egy
pop-kulturális előadó, akit a Kultúra, Sport és Turizmus Minisztere javasol és
nagyban hozzájárult Korea imázsának fejlődéséhez mind a nemzeten belül, mind
pedig globálisan” mostantól 30 éves koráig kitolhatja a szolgálat megkezdését.
– Úgy gondolom, az
ország azt mondta nekem: jól csinálod, amit csinálsz, és ezért kapsz tőlünk még
egy kis időt – mondja Jin. A katonai szolgálat, teszi hozzá, „fontos kötelesség
az ország felé. Emiatt olyan keményen fogok dolgozni, amennyire csak tudok
mindaddig, amíg be nem hívnak.”
Feltételezve, hogy
a törvényen nem módosítanak újra és nem adnak újabb haladékot, Jin tudja:
elképzelhető, hogy a BTS nélküle folytatja tovább az útját egy darabig.
– Kétségem sincs
afelől, hogy a többiek jó döntést fognak hozni; ez nem olyasvalami, amivel
kapcsolatban megmondhatnám, hogy mit tegyenek – folytatja. – Ha hat taggal
folytatják egy ideig, szomorú leszek, de figyelni fogom őket a neten, és
szorítani fogok értük.
SUGA 28, j-hope
pedig 27 éves, és idén RM is betölti a 27-et, úgyhogy az ő szolgálati idejük is
közeledik. Legalább egy K-pop csapat, a Shinhwa sikeresen összeállt a katonai
szolgálatukat követően és még 23 év után is egy csapatot alkotnak. Talán a BTS
is hasonlóan hosszú időt céloz meg együtt.
– Igen, annyira
akarjuk majd látni ARMY-t, mint amennyire most is – mondja V. – Biztos vagyok
benne, hogy minden kiforrja majd magát és tovább találkozhatunk ARMY-val. A
katonai szolgálatról vagy hogy mi lesz majd, még nem beszéltünk meg pontos
részleteket magunk között, de biztos vagyok benne, hogy minden jól fog
alakulni.
Jimin számára a BTS örök.
– Nem hiszem, hogy
valaha is igazán elgondolkoztam volna azon, hogy nem vagyok a csapat tagja –
magyarázza. – Nem tudom elképzelni, mi lenne velem egyedül. Ha kicsit idősebb
leszek, szintem én is megnövesztem majd szakállamat – mutat a saját szakállam
felé és mosolyog. – Szeretném azt hinni, hogy amikor túl öreg leszek ahhoz,
hogy táncoljak, csak ülni fogok a színpadon a többiekkel együtt és éneklünk és
a rajongókkal beszélgetünk. Úgy gondolom, ez csodás lenne. Szeretném addig
folytatni, ameddig csak megtehetem.
Fordította: lin
[Az eredeti angol
nyelvi cikket itt érhetitek el.]
A képek 2021. április 6-án készültek Szöulban.