PERMISSION TO DANCE KIHÍVÁS
CM: Sziasztok srácok! Ez itt Chris, a
Coldplay-ből.
*BTS éljenez*
RM: Helló, mi vagyunk a...
BTS: BTS!
JM: Hajrá!
CM: Nem vagyok profi riporter, ezért
kérlek, nézzétek el, ha nem én vagyok a legjobb.
JN: Persze.
RM: Számunkra te vagy a legjobb.
CM: Köszönöm. Ez kölcsönös.
PERMISSION TO DANCE KIHÍVÁS A YOUTUBE
SHORTS-ON
CM: Úgy érzem, hogy a pandémia alatt, ti,
srácok, rengeteg örömet szereztetek nagyon sok ember számára. Egy olyan időben,
amikor ezt igazán nehéz elérni. Nagyon tisztellek és szeretlek titeket
emiatt.
V: Köszönjük.
CM: Miért csináltátok meg a Permission
to Dance kihívást?
JM: A célunk az volt, hogy pozitív
üzenetet közvetítsünk az emberek felé, de mi magunk is hálásnak éreztük
magunkat, vigaszra találtunk és pozitív energiát tudtunk meríteni, miközben
néztük a kihívás résztvevőit.
TALÁLKOZÁS A RAJONGÓKKAL
Egyesült Államok
ANNA és EMILY: Sziasztok! Mi
vagyunk a Tran ikrek. Az iskolában nagyon félénkek vagyunk, de ha forog a
kamera, olyan mintha teljesen kicseréltek volna minket. A BTS ARMY tagjaként
úgy érezzük, mintha egy család lennénk. Ez a kihívás emlékeztetett arra, hogy
ne felejtsük el szeretni magunkat. Ez a BTS, természetesen, úgyhogy szeretned
kell magad.
CM: Mit éreztek, miközben hasonló
videókat néztek, amiket a világ minden országából feltöltenek? Milyen érzés
realizálni, hogy miattatok és a barátságotok miatt valaki, például Texasban,
Indiában vagy Oroszországban, jól érzi magát?
V: Tényleg érzem, hogy ARMY és az
emberek sokkal több országban hallgatják a zenénket, mint azt hittem. Miután
megnéztük a videókat, nagyon sok erőre és vigaszra találtunk.
Egyesült Királyság
SAM: Sziasztok! Sam vagyok (21) az
Egyesült Királyságból. Zenei reakció és kritika videókat készítek. A BTS-nek
köszönhetően találkoztam a barátnőmmel, mert megnézte az egyik reakció
videómat.
JH: Ez igen!
SAM: Elképesztő, hogy a BTS mennyire
össze tudja hozni az embereket. Meg akartam csinálni a kihívást, mert láttam,
hogy mindenki - függetlenül attól, hogy mennyire táncol jól vagy mennyire
tapasztalt - csatlakozott a kihíváshoz, és nem számít, hogy tudsz-e táncolni
vagy sem.
MINDENKI TUD TÁNCOLNI
CM: Mit gondoltok arról, hogy olyanok,
akik hozzám hasonlóan nem tudnak táncolni, táncolnak a Permission to Dance-re.
Van ennek értelme? (nevet) [Arra céloz, hogy érthetően fogalmazott-e. -
lin]
RM: Személy szerint én nem vagyok jó
táncos a csapatban, itt van j-hope, Jimin és Jung Kook, rapperként és
dalszövegíróként kezdtem a karrieremet, azután tanultam meg táncolni, hogy a
csapat része lettem. Tulajdonképpen akkor kezdtem el a táncot
"hivatalosan". Egyszerűen csak szeretek táncolni. Mint a Permission
to Dance dalszövegében is benne van: nincs szükségre semmilyen engedélyre
ahhoz, hogy táncolhasson valaki. Mindenki tudja mozgatni a testét, amikor zenét
hallgat, mindenki kifejezheti önmagát saját módján - a szemével, a szájával
vagy a lábával, bárhogy.
Dél-Korea
CHAN nagypapa és MARINA nagymama:
Ez a Permission to Dance. A lányom kért meg arra, hogy táncoljunk rá együtt.
Arra gondoltunk, még jobb lenne az unokáinkkal együtt.
RM: A lánya azt szerette volna, ha
együtt táncolnak.
MARINA: A koreográfia sorrendjét követni a
legnehezebb rész. Az unokáinktól kellett megtanulnunk.
RM: Ügyesnek tűnnek.
SJ: Nagyon kedvesek.
MARINA: Miközben táncoltunk, arra
gondoltunk: nem kell nekünk engedély, ugye? Mit számít, ha néhány mozdulat
rossz?
JIN és SUGA: Nagyon aranyosak. Elképesztő.
A BTS ARRÓL, HOGY MILYEN MÁSOK ELŐTT TÁNCOLNI
TH: Mindössze néhány éve kezdtem professzionálisan
táncot tanulni. Szerettem táncolni, ezért egyedül táncoltam. Akkor nem
érdekelt, hogy mit gondolnak mások. Nem számított, egyszerűen csak úgy
táncoltam, ahogy nekem tetszett. Úgy gondolom, ez vezetett ahhoz, aki ma
vagyok. Nem kellett figyelnem, amikor táncoltam, csak követtem a szívemet,
nincs szükség engedélyre ahhoz, hogy táncoljak.
CM: Ez nagyon tetszik. Nagyszerű válasz. Én is így
érzek.
TH: A saját utamat járom.
CM: Nagyon örülök, hogy nem kell engedély a tánchoz,
mert nem vagyok valami jó táncos, de nagyjából húsz évvel ezelőtt eldöntöttem,
hogy nem fog érdekelni, hogy jól néz-e ki.
RM: Rengeteg videót néztem már rólad/rólatok, és
igazán szeretem azt, ahogy mozogsz a színpadon.
CM: Ugyan már.
RM: Komolyan mondom. Tetszett a Super Bowl műsor is,
Brunóval és Beyoncével.
CM: Amikor az azt megelőző napon próbáltunk, Beyoncé
itt volt, Bruno pedig ott (mutatja a kezével), és azt mondták, hé, te is
csatlakozhatnál a tánchoz. Én pedig úgy voltam: kizárt. Kizárt. (Chris fogja
közben a fejét.)
~ A srácok nevetnek ~
CM: És aztán azt gondoltam: valakinek képviselnie
kellene azokat az embereket is, akik nem tudnak táncolni. Azért is támogatom a
Permission to Dance kihívást - mozgalmat -, mert szimbolizálja azt, hogy
mindenki számára szabadnak kellene lennie, hogy kifejezze önmagát. Hihetetlen
az az egység is, amit a csapatotok a közönségetekkel alkot. Miért gondoljátok
azt, hogy az egységesség/összefogás fontos ezekben az időkben?
JH: Úgy gondolom, hogy rengeteg olyan terület van
ebben a nagy erőben, amit nem tudunk egyedül csinálni. Sokkal több erőt és
vigaszt merítek, amikor együtt vagyunk, mint amikor egyedül vagyok. Még ha nem
is hatalmas tömegről van szó, csak hetünkről, rengeteg a bátorítás és az
inspiráció. Nagy jelentőséggel bír, amikor együtt csinálunk valamit - számomra
és a világ számára is.
CM: Egyetértek. Úgy gondolom, hogy minden, amitől az
emberek érzik, hogy kapcsolatban vannak egymással, nagyon jó.
TALÁLKOZÁS A RAJONGÓKKAL
Dél-Korea
CM: Láttátok azt a videót, amiben két lány táncolt a
Permission to Dance-re? Az egyik lány siket, a másik pedig vak.
RYEONG-HEO: Helló, a nevem Woo Ryeong-Heo. 24 éves vak
YouTuber vagyok.
HA-JEONG: Helló, a nevem Kim Ha-Jeong. Ez a nevem a
jelnyelvben. (Megmutatta jeleléssel a nevét.) A BTS nagy rajongója vagyok.
Tudom, hogy a BTS a nemzetközi jelnyelvet használta a Permission to Dance
daluknál. Sokak számára lehetővé tették ezzel, hogy élvezhessék a dalt.
Lefilmeztük, ahogy megtanultuk ezeket a mozdulatokat és ahogy együtt táncolunk
a számra.
~ A srácoknak nagyon tetszik, RM meg is tapsolja
őket. ~
CM: Mit éreztek ezt látva?
SJ: Nem tudom, hogy ők is erőt merítenek-e belőlünk,
de nekünk erőt ad az, hogy néztük őket. Az ő helyzetük kicsit nehezebb lehet,
mint másoké, de az, hogy együtt vagyunk [ennek a helyzetnek] a részesei,
tényleg rengeteg erőt ad nekünk. Keményebben akarunk próbálkozni és többet
akarunk mutatni.
CM: Igazán elérzékenyültem. Ő olyasvalaki, aki nem
hallja a zenét, mégis képes megérezni az energiátokat és kötődik hozzátok.
JK: Amikor a rajongóink videókat töltenek fel rólunk
/ hozzánk kapcsolódó videókat töltenek fel, nagyon boldoggá tesz minket.
Tényleg igyekeztünk jó befolyással lenni és pozitív energiát adni az emberek és
a rajongóink számára, és cserébe, amikor ezeket a videókat nézzük, mi is erőre
találunk, jól érezzük magunkat és olyan, mintha a világ egy kicsit jobbá
válna.
Oroszország
~ csodálattal nézik a videót ~
SJ: Mestermű.
ELENA és ARTYOM: Sziasztok! Artyom és Elena
vagyunk Krasznojarszkból, Oroszországból.
JK: Az egy tükör?
RM: Nem egy AI?
ARTYOM: A kihívás legnehezebb része az volt, hogy
kitűnjön valaki, ezért döntöttünk úgy, hogy elkészítjük a kosztümöket.
ELENA: Szeretném megkérdezni tőlük, hogy eljönnek-e
Oroszországba, ha véget ér a pandémia.
RM: Azt kérdezik, fogunk-e koncertezni Oroszországban.
SG: Mikor is volt az már? 6-7 éve?
RM: Zdravstvuyte. 2014-ben voltunk ott. Hét éve.
V: Zdravstvuyte.
SG: Amikor a Boy In Luvot csináltuk.
SJ: Szeretnék turnézni menni.
TH: Menjünk!
A BTS A ZENÉRE GYAKOROLT NEMZETKÖZI BEFOLYÁSUKRÓL
BESZÉLGET CHRIS MARTINNAL
ELNÖKI KÜLÖNMEGBÍZOTTAK
[A képen: Moon Jae-in Kultúráért felelős elnöki
különmegbízottnak nevezte ki a BTS-t
A csapat képviseli Dél-Koreát az idei ENSZ
Közgyűlésen]
CM: Elnöki különmegbízottnak
neveztek ki titeket. Milyen érzéseitek vannak azzal kapcsolatban, hogy fontos
politikai szereplők lettetek?
SG: Ez nem az, amit kitűztünk magunk elé, de ha arra
gondolunk, hogy milyen hatásunk van és hogy sok embert befolyásolunk pozitívan,
a válasz az, hogy megteszünk, amit csak tudunk. Ami azt illeti, sok olyan
momentum van, amikor érezzük az nyomást, ami abból a különbségből származik,
hogy mások szerint kik vagyunk és hogy valójában kik vagyunk. Azt gondolják,
hogy jó ember vagyok, aki sok mindent meg tud tenni. Sok nehézséget okozott
számomra ez a helyzet, de igyekszem mindent megtenni, hogy felérjek az
elvárásokhoz. Úgy hiszem, a csapatunk nagyon derűs és jó zenét csinál, mind a
dalszöveget, mind pedig az üzenetet tekintve. Ilyen szempontból nagyon sokat
teszek azért, hogy jó emberként élhessek.
CM: Nagyon fontosnak tartom, hogy kiválasztottak
titeket erre a feladatra. A hangotok csapatként igazán pozitív és nagyon
elfogadó minden ember irányába. Ti is ezt mondjátok, és ARMY is így gondolja.
Politikusokat és más döntéshozó emberekre is hatással van. Nagyon királynak
tartom, hogy ezt csináljátok.
TALÁLKOZÁS A RAJONGÓKKAL
India
TANVI: Tanvi vagyok, Indiából. A művészetükön keresztül
számos fontos dologról beszélgetnek, mint a mentális egészség vagy a
nehézségek, amin a mindennapi életünk során megyünk keresztül. Nem csak
befolyásolják, hanem inspirálják is az embereket, hogy jó dolgokat tegyenek.
CM: Mi volt az a pillanat,
amikor azt éreztétek: oké, a BTS már egy globális jelenség? Vagy
még mindig úgy érzitek, hogy mindent bizonyítanotok kell?
RM: Amikor magunkra nézünk, néha úgy érezzük, hogy
szinte semmik vagyunk. Néha feltesszük magunknak a kérdést, hogy egy efféle
"hanghullám fájl" tényleg képes változtatni a világon? Tényleg képes
akár egy kicsit is segíteni abban, hogy pozitív hatással legyen a világra? Hogy
pozitív energiát adjon? Mit jelent ez? Mit jelent ez az egész koreográfia, a
mozdulatok... néha igazán jelentéktelennek tűnik mindez. De amikor látjuk a
rajongókat, a tekintetüket, amikor táncolunk és éneklünk elöttük, az
energiájuk, az őszinteségük és az üzenetük, a leveleik és a szavaik voltak az
ok, amiért nem adtuk fel, és ez az egyetlen oka annak, hogy a csapat létezik.
Úgyhogy amikor a "globális" szónál tartunk, még mindig nem tudom,
hogy mit is jelent. Amikor stadionokban léptünk fel, számos dolgot szimbolizált
a számunkra. 50-60 ezer ember előtt adtunk elő, abban a pillanatban úgy
éreztük, hogy igen, vagyunk valakik, és jobb embernek, jobb csapatnak kell
lennünk azokért az emberekért, akik itt vannak. Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor
tényleg éreztünk valamit.
CM: Egyetértek ezzel. Érdekes ez az egész.
Valahogy... minél nagyobbá válsz, annál inkább ráébredsz, hogy végső soron csak
egy apró ember vagy, aztán pedig rájössz arra, hogy csak egy része vagy egy
nagy történetnek. Csak egy kis része vagy egy nagy kommunikációnak, és ez egy
privilégium. Értitek, mire gondolok?
RM: Igen. Ez egy privilégium számunkra.