[BESZÉD] A BTS (és Moon Jae-in) beszéde az ENSZ Közgyűlésen

 

A BTS (és Moon Jae-in) beszéde az ENSZ Közgyűlésen

[SDG MOMENT, 2021. szeptember]

2021 szeptemberében elnöki különmegbízottként tartottak beszédet a BTS tagjai az ENSZ-ben. Itt olvashatjátok a BTS, valamint Moon Jae-in koreai elnök beszédjének fordítását is. 

 [A BTS BESZÉDE]

RM: Abdullah Shadeed méltóságos úr, a 76. Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének elnöke, Antonio Guterres méltóságos úr, az ENSZ főtitkára, Moon Jae-in méltóságos úr, Dél-Korea elnöke és a világ mélyen tisztelt vezetői!

Megtiszteltetés számunkra, hogy itt lehetünk ma. Elnöki különmegbízottként és a Koreai Köztársaság hangjának képviseletében azért vagyunk itt, hogy megosszuk a jövő generációinak történeteit. Mielőtt elutaztunk ide, megkértük a világ fiataljait, akik a kamasz és a húszas éveikben járnak, hogy osszák meg velünk a történeteiket az elmúlt két évről és arról a mai világról, amiben találták magukat. 

Jin: Az elmúlt két évben voltak olyan időszakok, amikor én is bizonytalannak éreztem magam és aggódtam, de vannak olyan emberek, akik azt mondták: éljünk, hozzuk ki a legjobbat ebből a pillanatból.

Jimin: Nem állhatunk mozdulatlanul egyhelyben, amikor elérkeztünk a megfelelő pillanathoz az életünk során, hogy új kihívásokkal nézzünk szembe. Senkit sem hibáztathatunk és bizonyára mindenki frusztráltnak érezte magát. Itt vagyok én, ugyanaz vagyok, aki tegnap voltam, de a világ egy szempillantás alatt úgy megváltozott, mintha egy párhuzamos világba kerültünk volna.

Jung Kook: Elszomorított, hogy nem kerülhetett sor az évnyitó és a ballagási ünnepségekre*. Ezek olyan pillanatok az életünkben, amiket meg akarunk ünnepelni, kimaradni ebből az élményből felkavaró érzés lehetett. Minket is megviselt, amikor a turnénkat, amit olyan hosszú időn át terveztünk, törölni kellett. Sóvárgunk a pillanatok után, amiket teljessé akartunk tenni.

SUGA: Ez egy olyan időszak volt számunkra, ahol meggyászoltuk mindazt, amit a COVID elvett tőlünk, és amikor felismertük, hogy milyen becsesek is azok a pillanatok, amelyeket korábban természetesnek vettünk.

Jimin: SUGA említette azokat a dolgokat, amiket garantáltnak vettünk, és sokan osztottak meg képeket ezekről az értékes momentumokról azok közül is, akik válaszoltak a kérdésünkre. Rengetegen mutatták meg a természetben eltöltött pillanataikat. Úgy gondolom, hogy az elmúlt két évben jutott arra idejük, hogy megtapasztalják a természetet és értékelni kezdjék.

 

j-hope: Talán amiatt, mert érezzük a rajtunk megtelepedő aggodalmat, hogy az időnk ezen a bolygón véges. Épp most tettünk említést azokról a dolgokról, amiket gyászolunk, és elborzaszt már a gondolata is annak, hogy a Földet is meggyászoljuk. Mindenki egyetért abban, hogy a klímaváltozás fontos probléma, de nem könnyű arról beszélni, hogy mi lehet a legjobb megoldás. Ez egy olyan téma, amivel kapcsolatban igazán nehéz konklúziókat levonni.

RM: Mialatt felkészültem a mai napra, megtapasztaltam, hogy számos fiatal érdeklődik a környezetvédelem problémái iránt és ezt a területet választották az iskolai tanulmányaik során. A jövő egy felfedezetlen terep, ahol mi mindenkinél több időt fogunk eltölteni, ezért ezek a fiatalok válaszokat keresnek arra a kérdésre, hogyan éljünk ebben a jövőben.

V: Reménykedem abban, hogy nem zord sötétségként tekintünk a jövőre. Vannak köztünk olyan emberek, akik számára fontos a világ, és kutatják a válaszokat. Még mindig sok oldal van hátra a történetünkből, és nem hiszem, hogy úgy kellene beszélnünk róla, mintha már megírták volna a végét.

Jung Kook: Néha úgy tűnik, mintha a világ megrekedt volna egy bizonyos ponton. Még ha készen is állunk arra, hogy elinduljunk, úgy tűnik, elvesztettük az utunkat. Volt idő, amikor mi is ugyanezt éreztük. 

RM: Hallottam róla, hogy a kamasz és húszas éveikben járó fiatalokat az elveszett COVID generációként emlegetik. Azt mondják róluk, hogy elveszítették az utat egy olyan időben, amikor a legváltozatosabb lehetőségekre lenne szükségük és új dolgokat kellene kipróbálniuk. Ennek ellenére úgy gondolom, túlzás azt állítani, hogy elvesztek, csak azért, mert az ösvény, amin járnak, láthatatlan a felnőtt szemek számára.  

Jimin: Így igaz. Kérem, nézzék meg ezeket a képeket. Rengetegen vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy ápolják a barátságukat online, új dolgokról tanulnak vagy egészségesebben élnek. Tanulnak és próbálják kitalálni, hogyan működnek az új dolgok. Nem elveszettek, hanem olyasvalakik, akik bátorságra találnak és új kihívásokkal néznek szembe.

Jin: Emiatt úgy gondolom, hogy a megfelelő név számukra az üdvözlő generáció lenne, hiszen ahelyett, hogy félnék a változásokat, ez a generáció üdvözli őket és megy tovább előre.

RM: Ha hiszünk a lehetőségekben és abban, hogy van remény, még a legváratlanabb történések következtében sem veszítjük el az utat, csak felfedezünk újabbakat. 

SUGA: Lesznek olyan döntések, amiket meg kell hoznunk és nem lesznek tökéletesek, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek lehetőségeink.

j-hope: Ami fontos az, hogy milyen döntéseket hozunk, amikor változással kell szembenéznünk. Néhányan hallották a hírt, hogy az ENSZ-be utazunk és sokan elgondolkodtak azon, hogy megkaptuk-e az oltást. Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy elmondjam: igen, természetesen mind a heten megkaptuk az oltásokat.

RM: Az oltás jelenti számunkra a lehetőséget, hogy találkozhassunk a rajongóinkkal, akik várnak ránk, és hogy ma itt állhassunk Önök előtt. Ahogy azt az üzeneteinkben is elmondtuk ma, mi is megtesszük mindazt, amit jelenleg képesek vagyunk megtenni. 

V: Az oltásokhoz hasonlóan a fáradozások is folyamatosak annak érdekében, hogy ez az új valóság továbbra is haladhasson előre. Úgy hiszem, a nap, amikor szemtől szemben is találkozhatunk, már nincs messze. Addig is remélem, hogy képesek vagyunk egymást és minden egyes napunkat pozitív energiával megtölteni.

RM: Azt hittük, a világ megállt, de valójában továbbra is megy előre. Hiszek abban, hogy minden döntés, amit meghozunk, a változás kezdetét jelenti, nem pedig a véget. Remélem, hogy ebben az éppen megszülető új világban, mind képesek leszünk üdvözölni egymást. És most, miközben izgatottan várunk erre a jövőre, a Permission to Dance a mi üdvözlő üzenetünk, amit meg akarunk osztani ma mindenkivel. 

 [MOON JAE-IN BESZÉDE]

MJI: Abdullah Saheed elnök úr, Antonio Guterres főtitkár úr, tisztelt képviselők, hihetetlenül boldog vagyok, amiért csatlakozhatok Önökhöz a 2021-es SDG MOMENT-en. Hálás vagyok, hogy meghívtak erre a különleges eseményre. 

Az Egyesült Államok Kutatóintézete nemrégiben közzétett egy tanulmányt arról, hogy a világban tapasztalható katasztrófák szoros összefüggésben állnak egymással. Például, a sarkköri hőhullám és a texasi hideghullám, a COVID-19 pandémia és az Ampan ciklon között is, ami letarolta Bangladest, összefüggések állnak fent, melyek a karbonkibocsátásra és a környezet károsítására vezethetők vissza. Ha a problémák között összefüggés van, akkor a megoldások között is kell összefüggésnek lennie. Amikor az emberiség átlépi a nemzetközi határokat, hogy összefogjon és együtt dolgozzon, már önmagában is az első lépést jelentené afelé, hogy felülkerekedjünk a krízisen. 

Ebben a csarnokban, hat évvel ezelőtt az ENSZ jóváhagyta a Fenntartható Fejlődési Célokat és a cselekvés évtizedének nevezte a 2030-cal bezáródó időszakot. 

Az emberiség törekvéseit visszavetette a COVID-19 - ugyanakkor ironikus módon mégis ez a pandémia volt az, ami rávilágított arra, hogy kétségbeesett szükségünk van a Fenntartható Fejlődési Célokra. Egyre szilárdabbá válik az elköteleződésünk, hogy cselekedjünk. Nem elég egyszerűen leküzdeni a krízist, erősebb és jobb alapokat kell visszaépítenünk. Ha mindaz, amit együtt cselekszünk összekapcsolódik, akkor minden kétséget kizárólag sikeresek leszünk. Ehhez azonban először is szükség van arra, hogy azonnali elköteleződésre a befogadás irányába és lépéseket kell tennünk a kölcsönös prosperitás érdekében. 

A cselekvés első pontja a COVID-19 vakcinához való igazságos hozzáférés és az igazságos kiosztásuk biztosítása lehetne a nemzetközi közösség által. A G7-csúcstalálkozón Dél-Korea egy 200 millió dolláros lekötésben állapodott meg a COVAX AMC-vel. A nemzetközi oltási gócpontok egyikeként elkötelezetten dolgozunk azon, hogy kibővítsük a vakcina készletet és támogatást nyújtsunk. Készen állunk arra, hogy aktívan hozzájáruljunk a nemzetközi egészségügyi együttműködés megerősítéséhez, többek között a WHO munkájának támogatásával.

Második pontként muszáj a határainkon túlnyúlóan együttműködnünk, hogy képesek legyünk választ adni klímaválságra. A bolygónk gyorsabban melegszik, mint ahogyan arra korábban számítottunk, az extrém időjárási jelenségek pedig egymást követik a világ minden táján. A karbonsemlegesség egy olyan cél, aminek az irányába a fejlett és fejlődő országoknak egyaránt el kell indulnia egymással párhuzamosan. A klímaválságot kezelő vezető országoknak össze kell fogniuk a fejlődő országokkal, hogy segítsék őket a tapasztalataikkal és megosszák/átadják a technológiájukat. Dél-Korea a 2050-es karbonsemlegességi forgatókönyvet várhatóan október végére véglegesíteni fogja és a COP 26 klímakonferencián leadja a módosított klímaterveket. 

Korea növelni fogja a zöld / semleges hivatalos fejlesztési támogatásokat, és megosztja a technológiai tapasztalatait egy olyan nemzetként, ami fejlődő országból nőtte ki magát fejlett országgá, így aktívan támogatja majd a fejlődő országokat a zöld átállásra és a karbonsemlegességre irányuló erőfeszítéseikben.

A harmadik pont a fenntartható fejlődési követelmények teljes kihasználása.

A negyedik pont az ipari forradalom. A technológiák, digitális technológiák és infrastruktúra ugyanakkor új széthúzásokat és egyenlőtlenségeket is teremtenek. A digitális különbségek és egyenlőtlenségek megoldása a jelen idők egy másik kihívását jelenti. Ezek olyan problémák, amelyekkel energiaváltás folyamata közben is találkozunk. A digitális és zöld átállásnak is mindenki számára elérhetőnek kell lennie, nem hagyhatunk hátra senkit.  

Végezetül pedig: tisztelnünk kell a jövő generációit és figyelembe kell vennünk az eltérő tapasztalatokat, hogy a különböző generációk egymás mellett élhessenek. Túl kell lépnünk a generációk között húzódó ideológiai és kulturális különbségeken. Miközben azon dolgozunk, hogy átlépjük a nemzeti, faji és nemi határokat, hogy kommunikáljunk és kapcsolatba kerüljünk egymással, minden generációnak fel kell ismernie, hogy mindannyian ugyanannak a nemzetközi közösségnek a részei vagyunk. 

A szegénység, egyenlőtlenség, klímaváltozás és más krízisek kapcsán, amelyeket az idősebb generáció nem tudott megoldani, sokkal nagyobb odafigyeléssel kell meghallgatni a jövő generációk hangját. Ez valóban egy olyan feladat, amit az idősebb generációknak meg kell tenni.

A változásoktól tartó idősebb generációk számos problémát hagytak megoldás nélkül, de a fiatalabb generációk érzékenysége és empatikus képességei talán megtalálják számunkra a megoldásokhoz vezető utat. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a jövő a jövő generációkhoz tartozik. Ma egy fiatal férfiakból álló kiváló csapat, akik szoros kapcsolatban állnak a világ fiataljaival, a BTS csatlakozik hozzánk a Jövő generációiért és kultúráért felelős elnöki különmegbízottként. A BTS segítségével, akik privát szektor legelső különleges megbízottjai, remélem, hogy a mai gyűlés olyan lehetőségként szolgál majd, ami megmozdítja a jövő generációinak jóakaratát és cselekvésre bírja őket a fentartható fejlődésért a meggyőződés által irányítva, miszerint senki sincs biztonságban, amíg nincs mindenki biztonságban.

A koreai emberek rálépnek a befogadó nemzetközi együttműködések felé vezető ösvényre, mint a legmegbízhatóbb társak, akik senkit sem hagynak hátra.

Köszönöm!

 

 

 

*Dél-Koreában (és Japánban) hagyománya van a diákok köszöntésének és búcsúztatásának, ami eltér attól, amit általában itthon tapasztalhatunk. A tanévet nálunk az igazgató beszéde nyitja meg, aztán jön egy osztályfőnöki óra, ahol átbeszéljük a fontosabb tudnivalókat az aktuális tanévről és megkapjuk az órarendet. (Ezeket természetesen a saját tapasztalataim alapján írom, tudom, hogy egyes iskolákban, pl. a Waldorf sulikban nálunk is kicsit "extrább" ünnepségekre kerül sor, és az "én időm óta" már változhattak a dolgok máshol is.) 

Koreában az ünnepségekkel azt szeretnék elérni, hogy a diákok várják a tanulást és érezzék, hogy a közösség részei. Az új diákok pl. rózsát kapnak, de arra is volt példa, hogy lovakon érkeztek meg az iskolába (az idősebb társaik vezették a lovakat), közösségi véradást szerveztek számukra vagy lufikat engedtek el, amelyekbe a kívánságaikat rejtették. Előfordult az is, hogy az egyetemi kancellár megmosta az új diákok lábát. Náluk ez egy komplexebb közösségi élmény (valami olyasmi, mint a gólya avató a közép- és felsőoktatásban, csak többnyire alkohol és arcpirító feladatok nélkül, és náluk már az általános iskolában is megadják a módját ennek az egésznek).

 

A ballagást ők is hasonlóan ünneplik: ceremónia, aztán egy ünnepi étkezés a családdal és/vagy barátokkal. Emellett viszont vannak hagyományok: régebben például az iskolában töltött évek alatt felgyülemlett feszültségtől való megszabadulást szimbolizálva széttépték egymás egyenruháit (viselték őket közben, és ne feledkezzünk el arról, hogy a ballagás náluk télen van), lisztet szórtak egymásra stb., de mivel egy idő után átestek a ló túloldalára, szabályozták, hogy mit lehet csinálni és mit nem. 

Egy viszonylag új hagyomány, hogy a ballagó diákok cosplayeznek - azaz beöltöznek egy hírességnek, politikusnak vagy valamilyen figurának stb., a képeket pedig megosztják interneten, Instagramon rengeteg bejegyzést lehet találni. Egy másik szokás, hogy a barátok és osztálytársak/csoporttársak bannereket készítenek a ballagó társaik számára, ezekhez képeket, jókívánságokat, vicceket használnak fel, hogy személyessé tegyék.